Mára

Egy dolog, ha az ember fél a haláltól, de az egészen más, ha az élettől is fél. 

A Táncterápia c. fimből (ha igaz)

Pakolgatok, égetem el a régi számlákat, ez a 2018-as asztali naptár egyetlen feljegyzése. S milyen üres is volt abban az évben az asztali naptárunk...

A Nők Lapja végén mindig tesznek fel kérdéseket híre embereknek. Ezek egyike: mi a kedvenc idézete? Mindig Frida Kahló jut eszembe, de nem pontos: Élni merészség(?? ez nem pontos, bátorság? ), meghalni mindenki tud. Mikor annyira lent voltam mindig ezek a szavak jutottak eszembe. Ismerős nem érti óvatosságomat a vírus miatt. Viszont volt gégemetszésem, voltam hetekig respirátorral lélegeztetve, s volt tüdőembóliám is. S van egy autoimmun betegségem. Sokat láttam,tapasztaltam, s mélyen átérzem azoknak a helyzetét, akik kórházban vannak a vírus miatt.

A nagy macskaland,

 avagy elveszett, meglett. Ma két állattal mentünk az álltorvoshoz. A helyszínen nem voltam a helyet magaslatán, úgyhogy az uram vitte be Zsebit szívultrahangra, Cirnyót csak betettem az asztalra, aztán húztam ki a friss levegőre, úgy szédültem. Az állatorvos melegen ajánlotta a sügősségi felkeresését, nehogy az esés miatt baj legyen

Hazatérve, miután Cirnyó nemcsak a sinektől, kötéstől, de férfiasságától is megszabadult, megkértem kolléganőmet, hogy vigyázzon rá, míg ébredezik, s mi bementünk a sürgősségire. Jól rám ijesztett a doki. 

Látva, hogy az én jelenlétem elhúzódik férjet hazaküldtem , felváltani az őrzőt is, majd estére értem jött. Hazaérve nem találtuk a macskát. Felforgattuk érte a házat, nem volt sehol. Uram esküdött, hogy biztos, hogy nem osont ki az ajtón észrevétlen, de macska, főleg ő, ügyes és ravasz. Hívogattuk kint is, nem került elő. Aztán Öregasszonykát etetni kezdtem a konyhában, s láss csodát a konyhai kályha gyújtóstartójából előmászott Cirnyó úrfi. Hogy oda hogy fért be az nagy kérdes, s pont ott emiatt nem is kerestük, de minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen igen. Lényeg, megkerült, evett, s a szokásos helyén a fotelemben alszik most.

Nekem csináltak koponya CT-t, nem találtak semmit. Mondjuk az EKG-m nem volt fényes, a pulzusom zakatolt, de a helyzet miatt is, meg szokása is, ezért volt, s lesz még kivizsgálásom is. Más kérdés, hogy a 24 órás EKG semmit nem mutatott ki. Nem is értettem miért nem? 

Szóval még pihenek, iszom a folyadékot, s ha legközelebb elesek megyek be azonnal, nagyon meghagyták nekem. S ami érdekes megfigyelés volt, tele van a kórház fiatallal. Mintha minden dolgozó 30 év alatt lenne, egy-két kivételtől eltekintve. Elgondolkodtató.

Akkor lássuk mi is van a lábammal?

Megjártam az bőrgyógyászt, a diagnózis bőrvörösség, csak így egyszerűen. Azt mondta, 6 hét múlva csináltassak vérképet, mert ha Lyme kóros lennék, akkorra jön ki. Megerősített, hogy nem csak a kullancsok fertőznek, tehát okozhatta a kis fekete bogár is. Sajnos... Lyme kórral sem. Adott Azocutan kenőcsöt, de mikor kiléptem a rendelőből leszakadt az ég. Itthon, a ház előtt az autóban vártuk, hogy kitudjunk szállni belőle úgy esett akkor éppen. Azt mondta a bőrpír miatt ne izguljak, még nőhet akár, akár a lábamon körbe is érhet, de ez nem jelent semmit, majd elmúlik. Azért akárhogy is megnyugtatott. S mondta, hogy ez lehet Lyme kór, de nem biztos hogy az lesz. Majd 6 hét múlva többet tudunk. Mindegy, azért megnyugodtam némileg. Én az orvosnőben nagyon bízom.

Happy and nincs? de van, most a csuklóm körül jönnek elő apró kiütések.  Csomóban. No comment...

Meggyötörve

 érzem magam, mint akit kifacsartak. Tegnap szédültem, estére felugrott vérnyomásom, szorított a szívem. Nagyon megviselt az egész, nagyon. Azt mondja az asszisztensnő az időjárás, frontok miatt van. Ha amiatt is, szörnyű volt. Amúgy ma lett volna neurológiai vizsgálatom. Tegnap 8x hívtam a számukat, természetesen nem vették fel. Ennyit erről.

 

Az öreglány, akit ma a bokorban találtam, holott emlékszem, hogy bezártam a kapuját. Hogy került ki? És kora reggel esett az eső, esett. Tegnap Nagykanizsa körül dobta le a vizet, hozzánk, főleg a mi utcánkra már nem jutott.

Még jó múltkorában fotóztam a felhőket az erdőn. Jó kis játék elképzelni miket is mutatnak. 

 Az Úr figyel

 Repülő madár

 Lóháton utazó

 Repülő madár vagy madarak

Tegnap este elköszöntem a világtól,

én olyan rosszul voltam.Szétköhögtem a légcsövemet. Kaptam új köptetőt, a gyerekem szerezte, mint kiderült az ACC-nek ugyanaz a hatóanyaga. Ez a fel nem szakadó köhögés széttépett, már mindenem fájt. Azt mondtam, ha az éjszakát túlélem, már mindent. Aztán reggelre megfordult, néztem a gyógyszer papírját, első napra visszaesést ígért. Betartotta.

Fúj a szél, hideg van, csak fordulni mentem ki, s pár növényt letakarni. (Éjjel már azt is mondtam, hogy vesszen minden.) Az állatokkal is mi lesz, ha velem bármi történik?

Az ember ilyenkor szembesül vele, hogy milyen esendő.

Az este őket néztem DVD-ről, jók, nagyon. Eszembe jutottak fiatal éveim. Egyik kolléga őket és magyar változatukat kedvelte. Anno abban a régi világban magnóról, a pult mellett, ha ideje engedte ott hallgatta a Galla féle népséget. (Amit látunk , aszerint 1971-ben!!! ellepték a magyarok Angliát, s az "szótárazásukat" állították éppen pellengérre. A többi, válogatott jelenet is jóóóóóóóóóó!!!!)

S akik más műfejt kedvelnek:

 https://videa.hu/tagok/zita-szikszai-2063348

S egy cikkválogatás, nekem sok újat mondott, sikerült megértenem kételyeket, ha nem is habos, babos amit tudni érdemes.

https://szemlelek.net/2020/03/21/korona_helyzet

8 nap fekvés után az élet

Tegnap korán keltem, ma 4-kor... Gondoltam 7 óra magasságában elindulok a boltba, ha bírom. Megnézem van-e teljes kiőrlésű liszt, vagy hasonló. Az uram nem kapott. Mákom volt, előttem voltak hárman, belefértem a beengedhető 5 főbe. Liszt, s rokonsága nem volt. Fehér igen, többfajta is. Megkérdeztem, mire számíthatunk, mert mi nem halmoztunk. Mondta az eladó hölgy, lesz minden, kérdés mikor, hogy tudnak jönni a kamionok. Ők már maszkban, gumikesztyűvel dolgoztak, CBA.Aztán mégis vettem ezt és azt. Igy jártunk, elmaradt a havai bevásárlás a betegségem miatt, darabonként és boltonként szedjük össze, ami addig egy félnapos program volt.

Betegségem miatti elzártságomnak köszönhető, hogy amikor megrendeltem egy gyógyszert, kérdezte a gyógyszerész : a többi nem kell? Nem kellett, aztán leesett a tantusz. Későn. Hátha mire elfogynak megszűnik ez a sortálló, hosszú sort álló mizéria. Vagy sem?

Tegnap folytattam a kerti edzést. Ez abból áll, hogy le-és feljárunk a kutyával a kertben. Van olyan hosszú, hogy az már távolság, ismételve felér egy falubeli sétával. Kimértem az időt és a körök számát. Szegény ember adott lehetőségekkel dolgozik. Menni kell, napozni kell, kuty igényli a sétát, most ezek a lehetőségek. Kertészkedésig még nem "süllyedtem", az azért nagyobb falat lesz majd.

 S néhány kerti fotó dokumentum jelleggel. A fű nő, még nincs erőm levágni. A gazok is, meg a virágok is nyílnak, telnek, tombol a tavasz. Hétvégéig. Mi lesz utána?

 

 

S az uram vett egy 600 literes, használt esővízgyűjtő tartályt. A napokban beszerelte. A vödrös, csumpis kupinak ezzel vége lesz. Most már csak az esőnek kellene feltöltenie a tartályt. Majd fotózom, megmutatom.

Miután egy hete fekszem,

mivel úgy mondják az influenzát ki kell feküdni, tegnap 2x1 órát fent voltam. A lábaim remegtek alattam, szó szerint. Ma már tán jobb. Legfeljebb a reggel kinyitott ablak maradt nyitva felettem egy órán keresztül, mert én elaludtam, másnak meg nem tűnt fel. Remélem nem fáztam rá. Amúgy fél éjjel nem aludtam, nátha, levegő nem vétel, szóval az ablak mindez koronája lett.

Ma kimentem  a kertbe, körbesétáltam, megnéztem mi minden dolog lenne. Örömmel jelentem Mancokának, hogy az egyik szerelemvirág hajt! Hajtanak a podaragfüvek is. Ezek szerint 2. évre térnek magukhoz. Aztán még hajtez és az, az sem tudom már, hol mi van? Nem találok fotókat, kottát.

S Murphy úr munkája: mi minden hónapban amikor a nyugdíjat megkapjuk bevásárlunk. Most, a betegségem miatt elmaradt, szegény uram egyedül kénytelen elvégezni. El kell végezze a vásárlásokat sok minden nincs itthon. Úton is van reggel óta.

Amikor

a tél és tavasz váltása körül unokáimra vigyázok mindig vírusos beteg leszek. Tavaly már hazaérkezésem másnapján elkapott, most váratott magára, bár lehet, hogy a környezetemben, valamelyik boltnál szedtem fel. Vagy ki tudja? Unokámmal együtt lettünk betegek, 230 km távolságból. Ahogy ő (5) megfogalmazta"öreg a lábam, a torkomban lángnyelvek szaladgálnak" s fájt a háta. Nálam végtagfájdalom, a hátfájás dominál, némi hurutos tünettel. Iszom ezt a Sóbarlang teát, hatásos a felsőlégúti tünetekre.

Ma már felkeltem, mert aludni sem tudtam éjjel, s mert főzni is kellett. Ez a nemalvás tragédia. Tragédia. Főleg, hogy az altatót le kellett tennem, s várom, hogy a szervezetem helyreálljon tőle.

Véletlenül (?) került hozzám Az arisztokrata kémnő mellé ez a könyv. Nagyon jó könyv, nem belemagyarázós, mélyen emberi.

Ezt pedig a mesék és a misztikus könyvek kedvelőnek ajánlom:

Cukor lottó

Meghirdethetném a cukor lottót, a Birtokos eset blog barilottója után, szabadon. Szóval ma belém nyomattak, azaz itattak velem jó nagy adag tömény cukoroldatot. Utána eléggé kókadt voltam jött a hányinger, stb. Ez nem jó jel, a szervezetem rosszul reagált, krízises a cukor. Tapasztalat, sajnos.

Volt ott egy nem is nagyon kicsi leányka, legalább 8 éves lehetett. Hatalmas hisztit kivágott, ujjbegyből vettek volna tőle vért. (Sírtak is más gyermekek előtte is, de ő felülmúlta mindegyiket.) Mondom a személyzetnek, szülőnek öleljék meg , nyugtassák le a gyereket. Öleljék. Nem. Vitték az érzéstelenítőt sprayt, így aztán sikerült, nagy nehezen a vérvétel. Állítólag próbálták előttem már nyugtatni, de a gyerek az ajtófélfát fogta. Mesélte valaki, aki már utána beszélgetett a családdal.

Mikor gyenge az ember?

Ma reggel ismét alig tudtam lábra állni, pedig várt rám 5 kg szilva, lekvárnak. (Tegnap még a megtisztítására is képtelen voltam.) Aztán főzni kellene előre, mert hétvégén vendégek jönnek, én pedig elutaznék  pénteken az unokámért. Megvettem a jegyeket, oda-vissza. Ehhez képest alig állok a lábamon.

Akkor most mi a teendő:

Mondjam le az unokámat? Gyereket nem csapunk be. Vagy megérti, hogy beteg vagyok, nem jöhet. Nem tudok érte menni, elhozni, három nap múlva visszavinni. Kb. 300 km-re laknak.

A vendégeket nem mondjuk le, én nem tenném, a férjem régi barátja, vele évi egyszer-kétszer üsse csak ki magát. Más kérdés ezt én, hogy viselem. Döntöttem, ilyenkor (leginkább a fizika állapotom miatt) elmegyek itthonról. Addig, ha nem utazom el. Előre főzni akkor is kell. Most nehéz, sok, nehezen viselem ezt az egész fizikai gyötrődést. A döntésképtelenségem.

A kerti, ház körüli dolgokat egyenlőre feladtam, más is lakik itt, ha nem is látja meg a feladatokat. Úgy marad minden, már túl vagyok ilyen kicsinyességeken. Kész. Vége. Ennyi volt. Ennyi.

S megint melegszik, jön értem a devla, érzem. Feküdnöm kellene, a lekvár sül. Legalább már sül.

Pusztulat határán

vagyok, A tegnapi nap embertelen volt. Úgy fogalmaztam meg, semmi nem fáj, mégis az egész testem odavan, mintha az erőt, életet kihúzták volna belőlem. Egyszerűen elment az energiám, erőm. Elhívtam a középső unkámat, ígértem elmegyek hozzájuk, s magammal hozom. Az ígéret kötne, a fizikumom visszahúz, de úgy elhívni gyereket, hogy magad nem vagy ura magadnak felelőtlenség. Még törődni sem tudok vele. Nagy dilemma.

Megvettük a kapu festékét, ez is elmarad, nem tudom emelni a karom. S nem akarok mindig siránkozni, de ez van. Sajnos.

Rákaptam angol sorozatokra, lakás/házkeresés, átalakítások. Múltkoriban belinkeltem ide, egy bejegyzéshez többet is. Tegnap élesíteni akartam, már nem elérhetők.  Jól elvagyok velük, rövidek, érdekes a környezet, az angol tájak, látványosságok, látnivalók bemutatása, s nem utolsó sorban a házak, házbelsők. Engem nagyon érdekelnek. Némelyik nagyon szép épület, vagy a berendezések, vagy a felújítások amikor nem lakóházból, hanem pl. pajtából, istállóból készülnek nagyon modern lakóterületek.

Ebben a részben pl. egy iskolát alakítottak át lakóházzá. Az alsóban pedig helikopterleszállási lehetőséggel házat. Az utolsó egy szép felújítás. Sokszor megnézik a lehetőségeket, s tovább keresnek, mert ötleteket kapnak.

Ebben pedig egy kolostort alakítottak át lakásokká:

Érdekes megfigyelni az elvárások és a lehetőség időnkénti ellentmondását, vagy amikor valami szépségre akadnak. Jó velük, már a keresőkkel álmodozni? Vagy egyszerűen újat fedezek fel? Nem is tudom mi fog ezeken a műsorokon, de kedvelem őket, így bezárva a nyárba, az elviselhetetlen melegbe. Nekem felüdülést hoznak.

S íme az utolsóház, ebbe rögtön beköltöznlk, ketestől, mindenestől:

 

A 7 nap

leszívott, leszedte az energiám. Gondolom a frontok is teszik a magukét. Ma már jobban vagyok, de hulla. Félhulla. Ragyog a hideg idő,  a kert csuromvíz. Tavaly csodás hunyoraim voltak, most elszáradtak. A legszebb, a legnagyobb, s a tavalyi csodaszép. A kicsik azért virulnak, vigasztalásul. Nem öntöztem a nyáron eleget?

Ez a kapu nem gyönyörűséges? Szépsége vetekszik a felügyelőjével! Nagyon tudom szeretni ezeket a szépségeket, s örülni, ha megőrzik őket.

Felmentést kaptam,

nem tudom írtam-e róla? Szóval, a vércukrom tökéletes, mínusz 15 kiló révén, tehát egy hó próbaidőre elhagyhatom az ominózus gyógyszeremet. Miért nem szóltam előbb?

Miért nem? Mert

egyre kevesebb lett a mellékhatás
kivártam
mert megérdeklődtem, nincs mi kiváltsa (ill.ahogy a körzetis mondta a diabetológiai szakrendelés írhat fel újat, nekik van erre bizonyítványuk)

Azért még most is néha brutálisan letámadott a gyógyszer, a legváratlanabb helyzetekben, s itt telt be a mérték, no és vártam az újabb véreredményt. Mivel tökéletes lett, szóltam. Szóval a diéta megtette a maga hatását, a gyógyszerrel karöltve. Most is nagyon odafigyelek mit és mennyit eszem. Nem vagyok az ellenségem. Fodorka kérdezte, elmaradt a válasz (s még Katalinnak tartozom, más ügyben), tudom.

Hogy diétáztam?

Lecsökkentettem az adagokat felére, harmadára.

Elhagytam minden fehérrel kezdődő élelmiszert,

nyár volt, sok zöldséggel, ezeket felkaroltam, s ha éhes voltam almát vagy sárgarépát majszoltam.

Figyeltem a javasolt arányokra: 30-30% szénhidrát, fehérje és rost.

Tulajdonképpen ennyi. Tehát gyakorlatilag majd mindent megeszek mint előtte, de mértékkel, más arányokban.

Eleinte nehéz volt, főleg, mert a cukrot pl. kávéban nem tudtam kiváltani. A mai napig nehéz, mert a steveanak azért más az íze. Mindent ezzel iszok,s az ételekben az eritritet használom. Nem olcsó, de kizárásos alapon ez maradt meg.

Amikor éhes voltam jött a folyadék, s az említett alma, sárgarépa, nagyon  jó a KorpoVIT és az exrudált kenyerek. S néha egy-egy marék mogyoró. Jól elveszi az éhséget. A saláták, s máig is szinte mindenhez eszem a "salátákat", mert szeretem. Eszem magában is, ha éhes vagyok, s egyszerűen csak kefirrel vagy tejkulturával leöntve. S van egy GLYX kenyér, amit diétásoknak, cukrosoknak gyártanak. Ez 40 dekagrammos, egy hétig kitart nekem, néha még marad is belőle.

Viszont kifogytam a ruháimból, s néha kellemetlen, amikor lógnak rajtad. Sosem felejtem el vérvételes hölgytársamat. Epekődiéta miatt fogyott 15 kg-t, falusi, hát húzkodják miatta, sovány. Viszont: ő így érzi jól magát, ahogy én is, óriási könnyebbség. Egy gond volt vele, a korábbi súlya ruhája volt rajta, hááát, csak az ember ezt így nem mondja, vagy kellett volna? Lógott rajta.

Nos, így ünnepek előtt ezt-azt pótolni nem nagy öröm, egyrészről, másrészről: noná, hogy jó!

Nem az én virágaim, egy blogról, de oly szépek!

Vékonyan az élet

• összeesik az arcod
• fonnyadt lesz a bőröd, mert sokat fogytál, s ezt mondogatják is neked. (Mindkettőt.)
•  aggódnak, hogy a sok fogyás oka nem betegség-e? (Más jellegű betegség.)
• Te is aggódsz, de főként a még meglévő (bár egyre jobban "viselkedő") mellékhatás miatt

Viszont

•  jól érzed magad
• könnyű vagy
• hozzászoktál a diétához
•                      a kisebb adagokhoz
• ha édeset eszel kiráz tőle a hideg
• tornázol
• tornázol beosztással
• tornázol odafigyeléssel, ha kell kihagysz napot vagy napokat
• ha nem tornázol, már hiányzik
• jobb lett az állóképességed

 Mondjam még? Egy szóval: vékonyan az élet (többnyire) csodálatos.

 S megtettem azt,

amire rákényszerített a betegség,
amire magamtól nem lettem volna képes,
nem tudtam volna lemondani az édességről-

Most lemondtam.

Hogy ki ne maradjak a dícsőségből, Györgyinek

Egy időben sok időt töltöttem kórházban. Egy-egy alkalommal öt heteket is, Budapesten a Jahn Ferenc kórházban. Ennyi idő sok ismerkedésre ad alkalmat, sok betegtárssal való találkozásra, s mint tudjuk, mi emberek nem vagyunk egyformák. Szóval, tudnék mesélni kórházi "kalandokat".

Úgy tapasztaltam a betegek egyformák, tegeződik a gyárigazgató és a takarítónő is egymással,  betegségben nincsenek rangok, pozíciók. Egyszer belefutottam A mérnöknőbe. Lehet, hogy nem a státusza tette mássá, rátartivá, alapból volt ilyen. A kezdeményezésem, hogy tegeződjünk szájrándítással fogadta. Gondoltam nem kötelező, s magáztam.

Egyszer úgy adódott a fürdőben találkoztunk össze. Betegségem nem annyira egyértelmű, mint aki béna, fájdalma van, stb. Tán nem is látta rajtam, hogy milyen az állapotom. Addig. Zuhanyoztam, törölköztem, de alig álltam a lábamon, s ha már bejött, kértem maradjon, félek, hogy elesek. Aztán két kézzel megfogtam a lábam, s felemeltem ill. leemelem a wc vagy ágytálmosó tetejéről, aminek addig támasztottam, hogy törölközni tudjak. Rám döbbent, ilyen állapotban vagyok? Eztán sokkal emberibb lett velem. Ez kellett hozzá?

Sokszor elgondolkodom, hogy professzorunk dr. Szobor Albert, a betegségünk nemzetközi hírű tudósa mit meg nem tett a betegeiért?! S el-elmélázok mi lenne ma? Az ember kéri, mindent megtesz csak kórházba ne kerüljön. Ma mi lenne velünk? Ma nem a beteg számít, nem a betegség, a költségek határozzák meg a kezelés mikéntjét, s bízzunk benne, hogy lesz orvosunk, lesz olyan aki még ismeri, s nem gyógyszerezi el a betegét, a betegséget. (S mint mindig, most is tisztelet a kivételnek, mert mindig van, mindig akad.)

Vigaszfotók, hogy

 érdemes élni, kertészkedni. Ma olyan bitangul voltam, mint régen nem. Hennás hajfestés 5 órás "munka", odaadás ebből 3 órát fent volt a henna. S beszárítás a végén. Aztán már bevettem a fájdalomcsillapítót, hogy létezni tudjak. Viszont a hajam annyira lenőtt lépnem kellett, s ez a festés az én feladatom. Fodrász felkenést vállalja, aztán jövök haza, s megmosva vissza a beszárításra, két hetes átfutási idővel. Szóval csináltam magam. Ha már nagyon ég a ház egyek, de az sem fáklyás menet ennyi macerával. S megkérdeztetitek miért vállalom? Csak. Ennyi. Ha jól vagyok szeretem főzni, kikeverni a festéket, még felkenni is. Ha jól vagyok...

 

A nyári orgonák, asterek tele vannak lepkékkel, méhekkel. Ma úgy ráfeledkeztem, hiszen már október van!

Pokoljárás

Kinek mi a pokol maga tudja, maga érzi. Én most a saját poklomról írok. Nyár elején a hangyás fejemre, fáradtságra, alig tudok reggelente lábra állni-ra panaszkodtam. Aztán kiderült ez a 2. kategóriájú cukorbetegség. Még csak előszoba, de komolyan kell venni, gyógyszer, diéta. No, itt kezdődtek a gondok.

Kaptam egy Merckformin nevű gyógyszert, heti emeléssel négy hét alatt értem el az adagomat, s jött el a pokol. Szépen, lassan, fokozatosan. A hasmenés még enyhébb volt, szerencsére nem dolgozom, így az ember kivárta az indulásra alkalmas időt. Viszont, amikor a hányinger és rokonsága olyan fokozatra emelkedett, hogy a napjaimat tette tönkre, s folyamatosan ráettem, hogy ne émelyegjek, stb. bepipultam, s (mert a neten olvasva a betegtársak hasonló panaszait, s tudtam, hogy van ennek kiváltó gyógyszere) másik gyógyszert kértem, s kaptam az orvosomtól. Viszont nem írtak rá adagolást. Mikor tetőzött az általam elgondolt, s az előzőből szedett adag ismét tüneteim tetőpontján voltam. S fogtam magam, gyógyszer felére csökkentve eljött a megváltás. Hogy ez jó-e így? Nem érdekel. Ennél maradok, ezzel a mennyiséggel lehet élni. ÉLNI!!!! (Közben gyógyszertárban érdeklődtem, állítólag ennyi az adag. Majd kiderül. Viszont fogyok vele, tehát használ.)

Azért a meleg, múlt pénteken, a gyengeség és a rossz közérzet jól összefogtak ellenem. Vendégség volt, kipakolom a hűtőt, legyen helye a levesnek. Térülök, fordulok, tele a hűtő sörrel. Nos ekkor jött ki belőlem minden, aminek nem kellett volna kijönnie. Amúgy verbálisan. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp a pohárban. El is mentek a vendégek még aznap délután, bevallom nem érdekel a sértődés. (Egyszerűen vannak határok, nekem is, másban is. Megkönnyebbültem. Én már annyira rosszul voltam, annyira tele voltam, elég volt! lehet együtt lenni normális módon is.)

Hétfő, reumatológia. Ugye tornázok? Hát nem tornázok, mikor kertszezon van nem megy. Kert vagy torna, kert vagy séta. Együtt nem jönnek össze. Nem vagyok a kert mártírja, szeretem a munkáit, legfeljebb vannak időkorlátaim. Nem tetszett a doktornőnek, bár ismerve az alapbetegségem értette, én meg őt, mert az  ő szempontjából (s főleg az enyémből) tornázni kellene. Nos, tegnap du. a jó puha föld örömére, s főleg ma délelőtt bele is húztam a kerti munkákba. Nem is tudtam már ma délután mozogni, most jött el a jól megérdemelt pihenés ideje. No, meg a blogbejegyzésé.

és jöjjön a témához illő film: Kell ez a fogyókúra?

Leltár

Mikor főztem utoljára?

kocsonya= 20-25 éve

babfőzelék= 1 éve
 
zalai savanyú répa főzelék= Karácsonykor

sült oldalas= 1 hete

Mi itt a kérdés? Epésen mindegyik ellenjavalt!

Megfőztem mostanában? Megettem? Meg bizony? Kockáztattam? Kockáztattam bizony!

Mindegyiket kívántam? Eszméletlenül! Nem tudtam ellenállni, ennem kellett belőle, ha keveset is, viszont KELLETT!!! Nem lettem rosszul, s nem bántam meg. Néha élni is kell. (Ha egészségtelenül is...)

És a bűnök folytatódtak: