"Én is rettegek mindentől, a rettegéstől is."

 Grecsó Krisztián: Lányos apa című könyvéből idéztem. Gyönyörűen ír.

Addig rettegek, s nem teszek semmit magamért, ameddig már késő. Emlékeztek egy korábbi bejegyzésre? Írtam az uram fájdalmairól, hogy nem hajlandó megtenni a lépést az ésszerű orvosi út felé. Mikor már nem bírta tovább a fájdalmat, bement az SBO-ra, onnan átkerült a pulmonológiára, daganat, áttétes. Sugárkezelés előjegyzésen van egy távoli városban. Most ismét beült a birodalmába, s folytatja amit eddig. Pedig hosszú a kert, jó a levegő, minden adott, csak az akarat veszett el valahol félúton. S ha az embernek vannak dolgai, céljai akkor akar. Sok betegségen, műtéten mentem át, igyekeztem nem elhagyni magam. Ott volt két gyerekem, nem is tehettem. Vagy a férfiak ennyire mások?

A könyv véletlenül került elém, igazából hetek óta nálam volt. Egy halálos beteg hölgyről szól, akit  élete utolsó heteiben kísér a barátnője. Életről, halálról, gyászról olvashatunk szép és mély gondolatokat,

és Pedro Almadóvar filmet is készített a könyv alapján A szomszéd szoba címmel. 

Olvassátok el,

 talán többször is. Számomra nagy élmény volt, s nem árt zenével olvasni. Ahonnan elindul a történet , valamikor:

 

 ez pedig csak úgy jött,

a könyv végén is ott egy slágerlista, egészen más zenékkel, érdemes kimásolni, s meghallgatni. (Ahogy Murakami Haruki zenéit is.)
 

S jövök bejegyzéssel is, csak annyi minden összejött, lassan kezd lenyugodni.

Kert, kutya, s végre tavasz(?) van

 

 

Ez a buja zöld rész jó év alatt jött létre,azelőtt itt semmi sem maradt meg. Gondolom, hogy a tavalyi sok csapadéknak is része volt benne.

Alkonyodott

Öltözködik a menyasszony

 

"... már aznap fáradt voltam a másnaptól" (Huh, ez rám jellemző, de) az alábbi könyvből idéztem, könnyű olvasmány, s ki lenne a főbb szerelő? Kutya!
 

 

Ma

 téli ruhában, felhúzott kapucniban sétáltunk a jó kis hideg szélben a kutyával. Imádtuk, mindketten. A meleg napokon az utca végéig sem tudtam vele elmenni. Végre kimászkáltuk magunkat. Louise Hay írta abban a könyvében, ami a válásom után erőt adott a továbblépéshez száz évvel ezelőtt)

 

 hogy nincs rossz idő, csak fel kell öltözni. Valamiért ez akkor nagyon leragadt bennem, s így is van. 

S egy másik izgalmas könyv, most olvasom, bevallom ,s már ki is derült mindenevő vagyok. No, azért mindent nem, de néha ki kell az embernek kapcsolódnia:

Jelenlegi kerti:

 S az erdei fotóim, az erdő két oldala.

)

A másodikat nem magyaráznám, de sávokban végig lekerítették az erdőt. A kerítés vagy villanypásztor mellett, mögött vaddisznó dagonyák. S amiről már írtam a szarvasok nyomai, ahogy átsuhannak felette.

Németh Évának (kerekerdeux) új blogja van, aki követte, hátha nem tudtok róla:

https://kerekerdeux.blog.hu/2024/04/23/meadowland_945

Ma szuper napom volt!

Hosszú idő óta nem jelentkeztem. Kínlódtam, ültettem, megszenvedtem. Ma csoda történt. Főztem: levest, sütöttem kuglófot, porszívóztam,s nem dőltem ki. Ezt én tudom, hogy milyen jelentős, nálam. Délután Megivel jó órát sétáltunk, s ő is bírta, két pihenéssel. Két öreglány... Aztán szegélyvágóval némi füvet nyírtam, főleg növények közt. Akkor már elég lett mára. Még így is csodálatos nap lett ez a mai.

A fotók eső után, s ma reggel fagy után készültek. 

 

A könyv nagyon tetszett.