Ez is, az is

 Nem tudom, írtam-e róla, de idén van meggyünk. Nem dúskál bennük az 5 fa, de hetek óta folyamatosan ellát. Eleinte napokig gyűjtöttem a süteményre valót, most már megszedem, s fent sok is  van rajta(mihez képest), de nem merek felmenni a létrára. Pár hete, meggyszedés közben, csak úgy nekiálltam mert arra jártam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elvágódok. Balra. Szerintem egy pillanatra el is ájultam, utólag belegondolva. Nos, ki is nézett hetekig a lábam, úgy, mint aki macskával verekedett. A fűszerkertbe estem be, törve le mindent, amire pottyantam-. Azóta óvatos vagyok, bár akkor is 6-7 óra körül volt. Tehát nem a forróságnak mentem neki.

A málna a töveken veszik, kicsik a szemek. Ha erre járt volna középső unkám biztosan leszemezgette volna. Volna. 

Ribizliből viszont lett 3 üveg lekvárom. Gyors főzéssel, feladtam az igazi lekvárfőzést. Addig is a rigókkal osztoztunk rajta. 

Lent a kertben hatalmas, majd derékig ér a gaz, körülöttem mindenkinél pázsittá vágva a fű a gyümölcsfák között. Viszont eddig nem látott virágok=gazok tömegével van tele, azokon pedig dúskál a rovarvilág. Direkt, többször is megnéztem.

A füvek gyönyörűek, meg kellene néznem a nevüket, de reggeli bevilágításban nem győzöm őket fotózni, s némely gyógynövényt. 

Vihar előtt

Megégve.

Ez itt a fűszerkert környéke, a levendulás. Idén szegényes. El is fagyott néhány tő. 

 

 

A kiülő, pihenő. 

A kert szimbólumként van a könyvben, amit amúgy kedveltem, mint az írónő többi könyvét is. 

A füvek idekerültek, de vannak el nem érhető ma reggeli fotóim is. Majd...

Olyan

 fáradt vagyok, hogy a fáradtság fárad bennem. Délelőtt töltött paprikát főztem, du. meggyes pitét sütöttem, két napig szedtem hozzá a meggyet. S elmentem az újsagjaiért. Meleg van, kiborító, bent is, mint látszik.

Unokámnak konfirmációja lesz, lemondtam az utat, s milyen jól tettem. Miközben belehalok. Nászasszony a fb-on mutogatja a másik lányt, az unokáimat, s ilyenkor mindig meghalok egy picit. Vagy inkább a szívem szakad bele. 

A 2. fotón néztem, mintha még valakinek az árnyéka lenne mellettem.  Egyedül voltam.

Döbbenet!

 Ma kontrollra mentem a városba, s farmer, s vászon cipő volt rajtam. Korán indultam, nem mindenhol volt meleg, ahol megfordultam. Lényeg, dél körül, ahogy megszoktam fogalmazni"négykézláb másztam" le a buszhoz. Mert volt időm, s nagyon magam alatt, s fáradt voltam, gondoltam veszek egy csokit, s nápolyit, mint gyorsan fogyaszthatót. S lelki támaszt nyújtót. 1300 körül fizettem. Nem értettem, tudtam, hogy a nápolyi mennyibe került, de a Milka? 870 Forint! Már nem tudtam visszaadni. Kérdésemre mondták, hogy most emeltek árakat, sok árunak. Azt már rég tudom, hogy a Coop boltok nagyon drágák, s azt is mesélték az ott dolgozók, hogy a főnökség nagyon gazdagodni akar, ezért drága náluk minden.  (Ki a tulajdonos tudja valaki?) No, de ennyire? Ez rablás!

Nálunk, a faluban gyakorlatilag a Spar olcsóbb, mint a Coop bolt. Tegnap 2 nagy banánért 700 Forintot fizettem. Jellemzően nem szoktam ott ezt venni, kivétel volt(más gyümölcs nem lévén), s ez is utoljára. S elgondolkodtam azon is, hogy érdemes-e náluk vásárolni? Egyetlen előnye a boltnak , hogy közel van, míg a Spar egy kilométerre. Viszont ilyen áron? Ez egy kieső, külső részen lévő, egyetlen, a faluban megmaradt bolt a három közül. S sokan ide járnak vásárolni, mint a még kiesőbb Sparba. Ezzel élnek vissza? 

Nézzétek a cserszömörcét, ilyen csodát régen vagy nem is villantott. Tavaly ősszel nem tudtam teljesen a fattyúhajtásait visszavágni,  érdekes virágzata lett. Egy csoda, nem győzöm fényképezni. 

 

Délután

 

átültettem a szobai növényeket, s ki is költöztek, félárnyékba. A Gaurák is kaptak egy kis támogatást, látom, hogy nagyon kellene pótolni az elhasznált táplálékot a talajból. Fiammal vettünk földet, trágyát. Szomszéd hónapok óta hozza. Igaz, szárított trágyát szerettem volna, de ez volt. Meg nem szóltam neki, elfelejtettem, hogy ne keresse. Nehéz, ha sok mindent kérni kell. Nekem nehéz.

El is fáradtam, a félárnyékban, de akkor is meleg van. Nem szereti a szervezetem, gyengít. Még nem vagyok jól, bár sokat erősödtem. Hosszú menet lesz. Bár egyre jobban alszom. Ez se kevés! A javulás útján.

S végig értem a kerten, nagyjából. A végén másfél méteres gazokkal küzdöttem. Bokrok közt , hátul a hatalmasra nőtt fekete nadálytövek, felaprítva táp lesz belőlük.

 

 Most gyönyörűek a bokrok, sok virágzik, a kedvencek. Jezsámen, gyöngyvirágcserje. Örök szerelmek.