Az egyedüllét felszabadító érzés lehet, a magány mélységet hozhat az életünkbe. Hang Borum
S némi téli hangulat is jöjjön:
S ha valaki idáig kitartott, levágták a diófa faház fölé hajló ágát. Lefaragta az oldaldeszkákat a tetőről,ahogy szélben hozzá surlódott. Ezeket mindkét oldalon pótolni kell.Szegény diófa, egyre fogy, minden elmondom neki, hogy szeretem,lehet hogy ez csak nekem vigasz.
A sok ág egyre gyűlik, nem tudta elvinni a fuvarozó, megérkezett az eső. Előző nap pedig szokás szerint minden összejött. Nekem, nélkülem meg nem szállít. Ez van. Csak attól tartok, hogy fát kell rendelnem, azt meg az ágak elé öntik, s mire lesz elpakolva? 3/4 köbméterem még van,kérdés ez mire lesz elég?
Amikor valaki nagyon az otthonához kötött, értsd nincs módja utazni, világot látni, akkor az otthona sokat, mindent jelent számára. Próbálja olyanná alakítani, hogy jól érezze magát benne, s a tárgyak szépséget, örömet is adjanak neki. Nem baj, ha ha nem milliós értékek, lényegük az általuk nyújtott érzelemben, esztétikában van.
A fenti lakások ilyenek, szerintem, különlegesek, bár az első néha túlzsúfoltnak tűnik, de annak is megvan a maga oka. Tetszett, ahogy egy számítógépes emberből meseíró lett. S a világát leképezi a környezete. A sok gomba is, amik a másik lakásban is megjelennek, másként.
A második hölgy művészi munkát végez, ezt a lakásán is látni. Meleg, otthonos és esztétikus. S fantasztikus hangulata van.
Régen jelentkeztem, észre se vettem. Voltak még napjaim ,mikor nem is főztem, ettem amit találtam .Nem jutott rá idő, vagy energia. S mikor végre napok után szinte ráestem a főtt ételre egészen elcsodálkoztam, magamon.
Ősz van, lezárások a kertben, sok a diófa levél, felemészti az erőmet. Bár heti alkalmakat találok a gyűjtésre, elhordásra, gyönyörködöm a természetes kertben, de ha eső jön nem szeretem, ha berohad, nehéz összegereblyézni, elhordani, zsákban a vállamon. Fekszem is utána eleget. Vettem hagymákat, őket is be kellett ásni, ekkor jól jött az eső, puha lett a föld. A természet ad, elvesz.
S bevallom ezek a ködös napok nem voltak barátaim, megszenvedtem őket, s mint kiderült betegtársaim is. Nem vigasz, csak nem vagyok ebben az érzésben egyedül. Olcsó vigasz.
