Ma reggel

 fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.

S ilyenkor mindig eszembe jut  nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?

Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van.  Nagyon megfogott a könyv. 

 A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.

 

Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
 

 

S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.

 Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,

Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!

 

Sokunk kedvenc filmje

 volt A szerelem hálójában. Csodáltam mindig a főszereplő könyvesboltos hölgy lakását, mennyi melegséget, otthonosságot sugárzott. Most megtudhatjuk a titkát! S hogy egy -egy bútor beállítás, tapéta, stb.,  mennyi mindent is hozzáad egy filmhez. Nézzétek meg, nekem érdekes volt. Linkeltem a filmet is, ha nem láttátok volna még(eleget).

Tele ettem magam

 Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!

 Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.

A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert. 

Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van. 

Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.

S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána. 

A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.

 

Ez, meseszép!

 Amúgy távollétem igazolt, hirtelen jobb oldali hasfájás, vége műtét, vakbél, annak is a cifrábbik fajtája. Tudod, tudom. Sok ez már. Nem sajnáltatni akarom magam.

Örüljetek, ha egészségesek vagytok, vigyázzatok magatokra!

Ajánlom!!!!!

 Lassítva, s felirattal érdemes megnézni,  többször is....

Nagyon szeretem!

 Múltkor egy narancsszeletekből álló füzér, most a mákgubó dísz/füzér ami számomra szenzációs, szemet gyönyörködtető.

A reggeli kávéja előtt

olyan morozús, hogy elretten tőle mindenki, aki él, még maga az élet is. Jón Kalman Stefánsson:  Az angyalok bánata c. gyönyörű nyelven írt könyveből idéztem. Oly jellemző rám e mondat, gondolom másokra is. 

 Hívőtagozat=négylábú állat. Volt a múltkori bejegyzésemre egy névtelen komment. Töröltem, mert nem tudhatom ki a névtelen? Itt a válasz. Humorba csomagolva, de nagyon komolyan. Sajnos.

A mindennapos mocsok helyett,ami ha belépek a jutubra ráömlik kéretlenül is az emberre, elmerülök ebben a vlogban. Pihentet. Kikapcsol, s tanulok tőle, mert én sosem voltam az a nagy kézműves. S ráébredek, hogy a mostani "virágaimból" is kihozható szépség.

Ha nem ismernétek őt

 

Szabó Magdáról nagyon tetszett az írói és költői közelítés

 

Ez is, az is

 Sok ilyen ember kellene mint Bódis Kriszta, de azt hiszem ezt a munkát megszállottság nélkül nem lehet csinálni. Ritka érdekes és értékes ember ő.

Köszönet a lenti ajánlásért Margó!
 

 

 

Saly Noémi háztörténet könyvét valamikor bemutattam. Most a kávéházak világáról beszélgetnek, szomorú aktualitással a végén.

Jó kis megvitatós film

Egy zuhanás anatómiája 

Újabb könyv, amelyet nagyon szeretek

" ... az ember az, amit mond, de az is, amiről hallgat."

" Mikor az élet a legjobban fáj, sokan választják a hallgatást, hiszen a szavak csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok. ....Mégis a szavak azon kevés dolgok közé tartoznak,amelyek tényleg mindig ott vannak kéznél, mikor úgy tűnik, minden más cserben hagyott minket."

 "... végül mind csenddé leszünk."

 

Három részes a könyv, az idézetek kiragadottak, mert pont ezek volt fontosak most nekem. Olvassátok el.

 

Huh, de jó volt hallgatni!

 

Az ősz himnusza

 vagy inkább csodája ez a bejegyzés. Nem tudok betelni vele. Azt hittem az utolsó a csoda, de lehet felülmúlni. Pedig főleg a munkáról szól, s mégis. Fantasztikus, tehetséges, zseniális ember. Százezrek várják, nézik minden héten. Megnyugvást, békét, harmóniát hoz az életükbe.

Egy korszak vége

 s egy új kezdet. Szép emlékekkel.

Fűző

A könyvet másodszor olvastam el, mint közben rájöttem. Nagyon élveztem  most is. Közben eltelt pár év, én is változtam, mások lettek a prioritások. A vlogra véletlenül (?) találtam rá, éppen aktuális lett. Egy kis bökkenővel, azért egy nem fiatal és nem karcsú hölgy gondolom egészen másként viszonyult a fűzőhöz. S akinek órák hosszat hordania kellett, de akkoriban, ahogy a könyv is írja a fiatal lányok alig várták, hogy magukra ölthessék. (Ezt már csak zárójelben írom le, hogy nagyanyámnak a hatvanas években még hasonló bugyogója volt, mint amit itt a hölgy kapott.) 

 

Amúgy a Nők Lapja valamelyik elmúlt heti számában volt egy riport Szécsi Noémivel, új könyve ürügyén. Is. Érdemes megkeresni.

Két lakás,

 s az elsőt minden kisgyermekesnek megmutatnám. Kreatív, gyermekközpontú, sokoldalú kibontakozásukat elősegítő.

Volt egyszer egy

 vadászati fesztivál a kedvenc völgyünkben. Aztán a a nem hivatalos részét évekre bevitték a városba. Nem értettem, ott egymást érik a fesztiválok, ez pedig a vidék vadásztársaságainak és egyéb érdeklődőknek volt nagy eseménye. Felnőtteknek, gyerekeknek, embereknek, kutyáknak. Idén végre visszakerült. Készültünk, tényleg számoltam a napokat, hogy ne menjünk el a végén. Egyszerűen embertelen meleg volt, nem mertem bevállalni. A szívem szakadt bele.

Ezek ma reggeli aranyóra fotók. Imádtam.

Nem tudom feltölteni. Nem értem miert, a mobil másnap engedi feltenni a fotókat. Volt egy időszak amikor változott, most ismét nem sikerül.

Ő pedig a Csodafiú szarvas nem felhőm. Akkor is pontosan úgy néz ki.

Régi új olvasmányok.

S egy tegnapi csoda. Az"SZTK"-ban időpontot kértem a fiamnak vérvételre. Látom a kiírást, hogy a szakrendeléseken sorszámot kell húzni, ha odaérünk. Tehát: kérünk egy időpontot, s kapunk szerencsés esetben néhány hónap múlvára, ha odaérünk még sorszámot is húzatnak. Bebiztosítják magukat. Vagy a rendeléseken végül meg nem jelenő betegek miatt? Mondom a hölgynek, vagy kérdem, hogy ez mi? Egy szót nem szólt rá. Milyen elege lehet. Felétek is ez az új módi?

S a vonatok ügyéhez egy megemlékezés Öveges Józsefre, aki egy gyorsvonat miatt lett fizikatanár. Akkor még normálisan közlekedtek a vonatok. Ennyit arról.

Egy álomvilág fotós hölgy

 és az insta fiókja, itt szinte többet ír, mint a vlogján. Különleges, érzékeny fiatal nő hölgy, különleges fotói. 

Ebben a videóban egy érdekes történetet mesél el, ami sajnos nem egyedi akárhol is éljen, lakjon, dolgozzon az ember. Nagy fájdalmakat kavart fel bennem is.

Jó példa a térszervezésre

ráadásul jó ízlése, gyönyörű tárgyai, könyvei, stb. vannak. A nézőinak száma önmagáért beszél.