valamikor kívülről tudtam a Micimackót. Le a kalappal Tanács Zoltán előtt, még a fejezett is tudta. Ez annyira, de annyira ott van. Művelten, elegánsan.
S kérek is elnézést a sok hallgatásért, de beszűkült az életem, vívom a hétköznapi harcaimat a fennmaradásért. Sok csillogót nem tudok felmutatni. Másrészt kevés tevés-vevés sok pihenést igényel, s viszi az erőm. Örülök, ha már olvasni tudok!!!! S nem csak nézni, hallgatni. Bár azok is előre viszik az embert, de a könyvek örök nagy barátaim voltak. Az utóbbi időkben (két évben) sokszor őket is elvesztettem, s mindig ünnep volt számomra ha sikerült olvasnom, lekötött egy-egy könyv.
Másrészt a frontok széttépnek. Tudom,ezzel nem vagyok egyedül, de én a saját szenvedésem érzem,s néha oly nehéz elviselni.
S jöjjön egy kis szerelem: jezsámen. Gyermekkori kertünkben hatalmas bokra volt, a gyöngyvirágcserjének is, s az út szélén nárcisz, az illatos. Máig kedvenceim.
Közben megnéztem ezt a beszélgetést, Évának is hozom. Tudom, a téma nem könnyű, mégis meg kell nézni, biztató, elgondolkodtató, előre mutató, hitet adó. Mit írjak róla még?
néztem a filmet, s olvastam a könyvet. Napokig. Van ilyen időszak, amikor az ember lassan halad, bár ez értékükből semmit nem von le.
S már akartam írni, jó ideje úgy jön ki, hogy a könyvek utolsó 5-10-20 oldalát mindig elteszem másnapra. Fáradtan nem akarom befejezni, szeretek jelen lenni. Nekem így teljes egy könyv.
Ezt nagyon szerettem, kellemes csalódás/meglepetés volt.
Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.
S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett
sütni és főzni,
nem kellett
körbeutazni a fél országot,
nem volt elvárás velem szemben,
hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.
Amikor valaki nagyon az otthonához kötött, értsd nincs módja utazni, világot látni, akkor az otthona sokat, mindent jelent számára. Próbálja olyanná alakítani, hogy jól érezze magát benne, s a tárgyak szépséget, örömet is adjanak neki. Nem baj, ha ha nem milliós értékek, lényegük az általuk nyújtott érzelemben, esztétikában van.
A fenti lakások ilyenek, szerintem, különlegesek, bár az első néha túlzsúfoltnak tűnik, de annak is megvan a maga oka. Tetszett, ahogy egy számítógépes emberből meseíró lett. S a világát leképezi a környezete. A sok gomba is, amik a másik lakásban is megjelennek, másként.
A második hölgy művészi munkát végez, ezt a lakásán is látni. Meleg, otthonos és esztétikus. S fantasztikus hangulata van.
Régen jelentkeztem, észre se vettem. Voltak még napjaim ,mikor nem is főztem, ettem amit találtam .Nem jutott rá idő, vagy energia. S mikor végre napok után szinte ráestem a főtt ételre egészen elcsodálkoztam, magamon.
Ősz van, lezárások a kertben, sok a diófa levél, felemészti az erőmet. Bár heti alkalmakat találok a gyűjtésre, elhordásra, gyönyörködöm a természetes kertben, de ha eső jön nem szeretem, ha berohad, nehéz összegereblyézni, elhordani, zsákban a vállamon. Fekszem is utána eleget. Vettem hagymákat, őket is be kellett ásni, ekkor jól jött az eső, puha lett a föld. A természet ad, elvesz.
S bevallom ezek a ködös napok nem voltak barátaim, megszenvedtem őket, s mint kiderült betegtársaim is. Nem vigasz, csak nem vagyok ebben az érzésben egyedül. Olcsó vigasz.
egy film, talán Fiúkórus címen vagy Kóristák? Az ottani főszereplők közreműködésével elhangzó koncertet hallhatjuk. A filmet többször annak zenei anyaga miatt néztem meg.
Lent: lefekvés előtt hallgassuk meg:"amely megnyugtatja az elmédet, megbékíti a szívedet, és isteni csenddel tölti meg a lelkedet", engem végtelen békével tölt el.
Béke, nyugalom, szeretet.
Lent pedig az egeres asztal háza.Igaz, az csak egy morzsája a sok érdekességnek, eredetiségnek, ami a házban látható, s ahogy a magukra szabták,s a táj része lett a ház.
