Angolul van, viszont fordítóval nézhető. Mekkora igazsága van.
S már akartam írni, jó ideje úgy jön ki, hogy a könyvek utolsó 5-10-20 oldalát mindig elteszem másnapra. Fáradtan nem akarom befejezni, szeretek jelen lenni. Nekem így teljes egy könyv.
Ezt nagyon szerettem, kellemes csalódás/meglepetés volt.
A lentiek nehéz könyvek, főleg a második. Mégis érdemes elolvasni őket, h a az ember már nincs is benne ezekben a helyzetekben. Elgondolkodtatók. (Nem tudom a méreteket állítani. Elnézést.)
Az írónő utolsó könyvei bevallom nem igazán fogtak meg. Kidolgozatlannak tűntek, mint amikor kötelező jelleggel évente meg kell írni egy könyvet. Most kárpótolt. (Remélem nem olvas az írónő, mint az egyszeri vlogger, akinek konyhájáról kritikát írtam, nem tetszett neki, "hisztériás rohamot kapott", letiltott.Törölte a kommentemet. Viszont megérte, mert mégis csak változtatott közvélemény kutatása után, előnyére.)
A lenti könyv némileg átdolgozott kiadás, Luther nyomába ered "zarándokútra", nagyon szerettem.
A könyvből idéztem avagy fotózgattam ki ezt és azt, nem a teljesség igényével. A link alatt írnak róla nálam okosabbak, magukat szebben kifejezők. Érdemes lenne még egyszer elolvasni, sokszor elgondolkodtatott, máskor a boltos hölggyel együtt izgultam, törtem a fejem, vagy éreztem úgy, hogy egyes gondolataimmal nem vagyok egyedül. S egy kis boltocska, finom kávéval, s nem utolsó sorban könyvekkel mennyi melegséget is hozhat az emberek életébe.
Ez hatalmas volt, már hangulatában, egymásra találásban, s megvalósult a műsor célja is. Számomra két ismeretlen ember, akire figyelni kell.
Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.
S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett
sütni és főzni,
nem kellett
körbeutazni a fél országot,
nem volt elvárás velem szemben,
hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.
Amikor valaki nagyon az otthonához kötött, értsd nincs módja utazni, világot látni, akkor az otthona sokat, mindent jelent számára. Próbálja olyanná alakítani, hogy jól érezze magát benne, s a tárgyak szépséget, örömet is adjanak neki. Nem baj, ha ha nem milliós értékek, lényegük az általuk nyújtott érzelemben, esztétikában van.
A fenti lakások ilyenek, szerintem, különlegesek, bár az első néha túlzsúfoltnak tűnik, de annak is megvan a maga oka. Tetszett, ahogy egy számítógépes emberből meseíró lett. S a világát leképezi a környezete. A sok gomba is, amik a másik lakásban is megjelennek, másként.
A második hölgy művészi munkát végez, ezt a lakásán is látni. Meleg, otthonos és esztétikus. S fantasztikus hangulata van.
Régen jelentkeztem, észre se vettem. Voltak még napjaim ,mikor nem is főztem, ettem amit találtam .Nem jutott rá idő, vagy energia. S mikor végre napok után szinte ráestem a főtt ételre egészen elcsodálkoztam, magamon.
Ősz van, lezárások a kertben, sok a diófa levél, felemészti az erőmet. Bár heti alkalmakat találok a gyűjtésre, elhordásra, gyönyörködöm a természetes kertben, de ha eső jön nem szeretem, ha berohad, nehéz összegereblyézni, elhordani, zsákban a vállamon. Fekszem is utána eleget. Vettem hagymákat, őket is be kellett ásni, ekkor jól jött az eső, puha lett a föld. A természet ad, elvesz.
S bevallom ezek a ködös napok nem voltak barátaim, megszenvedtem őket, s mint kiderült betegtársaim is. Nem vigasz, csak nem vagyok ebben az érzésben egyedül. Olcsó vigasz.
egy film, talán Fiúkórus címen vagy Kóristák? Az ottani főszereplők közreműködésével elhangzó koncertet hallhatjuk. A filmet többször annak zenei anyaga miatt néztem meg.
Lent: lefekvés előtt hallgassuk meg:"amely megnyugtatja az elmédet,
megbékíti a szívedet, és isteni csenddel tölti meg a lelkedet", engem végtelen békével tölt el.
Lent pedig az egeres asztal háza.Igaz, az csak egy morzsája a sok érdekességnek, eredetiségnek, ami a házban látható, s ahogy a magukra szabták,s a táj része lett a ház.
fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.
S ilyenkor mindig eszembe jut nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?
Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van. Nagyon megfogott a könyv.
A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.
Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.
Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,
volt A szerelem hálójában. Csodáltam mindig a főszereplő könyvesboltos hölgy lakását, mennyi melegséget, otthonosságot sugárzott. Most megtudhatjuk a titkát! S hogy egy -egy bútor beállítás, tapéta, stb., mennyi mindent is hozzáad egy filmhez. Nézzétek meg, nekem érdekes volt. Linkeltem a filmet is, ha nem láttátok volna még(eleget).
Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!
Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.
A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert.
Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van.
Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.
S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána.
A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.
Amúgy távollétem igazolt, hirtelen jobb oldali hasfájás, vége műtét, vakbél, annak is a cifrábbik fajtája. Tudod, tudom. Sok ez már. Nem sajnáltatni akarom magam.
Örüljetek, ha egészségesek vagytok, vigyázzatok magatokra!