Barangoló Vad Rosie

 

Találtam egy újabb vlogot, természetesen(?!) ez is házfelújító. Sokszor elém jöttek a frissítések, bele-belenéztem, aztán rákaptam. Ő is holland, de Angliában élt, dolgozott, míg jó éve  vagy két éve nyáron vett egy erdőben lévő felújítandó faházat Svédországban, s egyedül újítja fel. Ő át amúgy belsőépítész, tehát színvonalas munkát végez, akkor is, ha mindezt ami egy faház felújításához kell közben tanulja meg. Legfeljebb van egy szemlélete, alapjai. A fenti az első rész, a lenti pedig azért kedvencem, mert egy kiránduláson elmondja életfilozófiáját, s nagyon tetszett.

 

 

Erdő, természet, független nő, s HÁZ!!! Minden együtt mit szeretek, s persze gyönyörű  felvételek. S nagyon tetszik ahogy lépésről lépésre halad előre, a felújításban. Tervszerűen, sikerekben, kudarcokban, s persze kicsi kertje is van. Noná!
 

A mások élete

Valahogy, tán mert Martjin egy hónapos szünetet tart vagy éppen elém kerültek, s érdekeltek- rákaptam a kőházas vlogokra. Rengeteg van. Ők ketten ragadtak meg. A felső az eddig út végét, az alsó a kezdetét jelzi a spanyol-holland pár spanyol út- vagy inkább házkeresésének. Már bejárták a fél világot, míg úgy tűnik egy spanyol kőházban letelepednek, s a saját házaikat is felújítják.Tudatosak, a fenntarthatóság  egész életük minden tevékenységét áthatja, vegánok. A lány néha sokat beszél, de kedvesek, szimpatikusak, drukkolok a sikereikért. Ami nagyon hosszú út lesz.
 

A lenti pár amerikai olasz férfi tagja, a dédszülei(akik kivándoroltak anno Amerikába)  olasz tanyáját,a mely 40 év elhagyatott örökli meg, s próbálja életre kelteni.Ő professzor, a stílusa néha túl fennkölt, de szándékaik emberiek, a jövőnek, a kisfiúknak dolgoznak, egy más lehetőséget is mutatva.S nagyon szimpatikusak. Az utolsó résszel zárt a sorozat, eddig.

S néha elgondolkodom, hogy ez a mai mennyire más világ.Aki mer, s belevág rengeteg lehetőség áll előtte. Megdolgoznak érte, de ez benne a szimpatikus.

Variációk régi házakra,

 

a 2. ízlés dolga vagy az extravaganciáé? Esetleg különleges hagyományőrzés?
 

Mára

 

Csak úgy,

 magamnak mentettem, felteszem hátha érdekel mást is. Belemerültem a Martin házfelújításába. Nagyon megfogott ez a vlog, még nem értem ismét a végére, de amikor először néztem sokszor léptettem a munkáknál, most derül ki, hogy kár volt. Ezeknek is megvan a ritmusa, szépsége, a miértek. 

Ez pedig egy lakásbemutató, ismét, NY-ból. Szerettem. 

S új témák felé fordultam Zelei Anna könyve,

 

 azaz annak olvasmánylistája hatására. (Mondjuk ezt a könyvet is újraolvastam már. Oly sok ember kezébe oda kellene adni!!!!) Olvasás közben kiderült, hogy van amelyiket olvastam már, régen. Régen lehetett, mert a könyvtárak raktáraiból keresték elő nekem ezeket a példányokat. A Csui kartonját néztem 2015 óta senki sem olvasta, ez is egy bekötött, agyonolvasott!!!(no ez sem most volt) példány.

Pedig érdekes világ, túl a vadászatokon, a kor, az utazások. S persze a szerzők nagyon jól írnak, talán Széchenyi Zsigmond jobban, kedvelem a humorát. Enélkül a körülményeiket, az irigyelt vadászataikat nehezen viselték volna el. 

S jöjjön két életrajz, bár mindkettő ismerős volt, a saját írásaik alapján mégis örömmel olvastam ezeket a feldolgozásokat is:

S nem utolsó sorban új felfedezettem

Sorra olvasom a könyveit, ahogy megtudom szerezni. Nagyon jól ír.

A múltkor ajánlott vlog

egy fejezete. Újból nézem, számomra olyan, mint Frances Mayes: Napsütötte Toszkána vagy Petrik Adrienn: Asszony háza című könyvei. Ez egy ritka szép rész. Persze látható benne az "unalmas" vízvezeték fektető rész, de a vége!!! Ehhez csatolták ezt a verset egy kommentben. Úgy összeillenek. Google fordítóval fordítva, nem találtam meg eredeti fordítását.
 

A ház, amelyben nincs senki szerző:  Joyce Kilmer (1886-1918)

Valahányszor Suffernbe sétálok az erie-i pálya mentén Elmegyek egy szegény régi parasztház mellett, melynek zsindelye törött és fekete. Azt hiszem, százszor mentem el mellette, de mindig megállok egy percre És nézd a házat, a tragikus házat, a házat, amelyben senki sincs. Még soha nem láttam kísértetházat, de én vallja, hogy vannak ilyen dolgok; Hogy beszélnek a szellemekről, vidámságukról és bánatukról. Tudom, hogy ez a ház nem kísérteties, és bárcsak az lenne, tudom; Mert nem lenne olyan magányos, ha lenne egy-két szelleme. Ennek a háznak a Suffern felé vezető úton egy tucat üvegtáblára van szüksége, És valakinek gyomlálnia kellene a sétát, és kaszát kellene vinnie a fűbe. Új festékre és zsindelyre van szüksége, a szőlőt pedig le kell nyírni és meg kell kötni; De leginkább arra van szüksége, hogy néhány ember éljen benne. Ha sok pénzem lenne és minden adósságomat kifizették Egy csapat embert kefével, fűrésszel és ásóval dolgoztam. Megvenném azt a helyet, és megjavítanám, ahogy volt És találok néhány embert, aki otthont akart, és ingyen odaadtam nekik. Most egy új ház üresen áll, bámuló ablakkal és ajtóval, Talán tétlennek és ostobának néz ki, mint egy kalap a tömbjén a boltban. De nincs benne semmi gyászos; nem lehet szomorú és magányos Valami hiánya miatt, amit soha nem ismert. De egy házat, amely azt tette, amit egy háznak tennie kell, egy házat, amely menedéket adott az életnek, Ez szerető fakarjait egy férfi és a felesége köré fonta, Egy ház, amely egy csecsemő nevetését visszhangozta, és feltartotta botladozó lábát, A legszomorúbb látvány, amikor egyedül marad, amivel valaha is találkozhat a tekintete. Tehát valahányszor Suffernbe megyek az erie-i pálya mentén Soha nem megyek el az üres ház mellett anélkül, hogy megállnék és hátra ne pillantottam volna, Mégis fáj nézni a omladozó tetőt és a szétesett redőnyöket, Mert nem tehetek róla, hogy a szegény régi ház összetört szívű ház.

"Ajándék" Karácsonyra

 a blog olvasóinak. Ami link, egy vloghoz. Egy 39 éves holland grafikus, művész, aki biciklivel körbeutazta a földet vett az olasz Alpokban egy telket, két jó állapotú, de felújítandó kőházzal.

 

Ezt a munkát, azaz eddig a kisebb ház munkálatait, életét fent a hegyen követhetjük hetente frissülő vlogjain. Hogy mi ebben az érdekes? Egyrészt fotós, a táj amit láthatunk meseszép, már aki imádja a hegyeket. Gyönyörűek a beállítások, a felvételek.

Másrészt nagyon alapos, felkészült, s mindent maga csinál 1500 méter magason. Utána olvasva, konzultálva. S láthatjuk küzdelmeit a természet erőivel, ráadásul két évet, két telet sátorban töltött, nyitott konyhával, zuhanyzóval, stb. Most lett lakhatóvá a háza. S részesei lehetünk konyhai ténykedésének is. Munkáját időnként önkéntesek segítik, sok országból érkezve.

Ami a lényeg, amiben kiemelkedik a hasonló vlogok közül az maga az EMBER. A  maga alaposságával, szakértelmével, csodás beállításaival, nyugalmával. Ahogy társaivá fogadja nézőit. Hatszázezren követik, rengeteg a kommentelő, megnyugodni, békét lelni  nézik a frissítéseit, s nincs anyázás, ami a kommenteléseknél, a névtelenség mögé bújva megszokott. Követői a világ minden tájáról nézik őt, s szinte egy közösség alakult ki belőlük. 

Hogy fedeztem fel? Valahogy elém került, az Instája tán még korábban. Bele-belenéztem összevissza a vlogjaiba, aztán magával ragadott, s elölről kezdtem el nézni, s bevallom, most, hogy a végére értem, s maradnak a heti frissítések nagyon hiányzik a világa. 

Az ünnep a békéről, a szeretetről, az örömről, a születésről szól. S ez vlog pedig egy EMBERRŐL, a küzdelmeiről, egy újjáépítésről.

És Ő?

 

"Mi sem esik az embernek jobban, mint a korlátokat legyőzni!" Hallgassátok meg!

 

Nem tudom,

 hogy valaki megnézi-e ezeket az ajánlott műsorokat. Számomra fontosak, s most egy csodálatos házat mutatok. Építészetileg, s a berendezése. Tudom, tudom, anyagilag egy más világ, de rácsodálkozni, gyönyörködni akkor is lehet benne.

Gyönyörű és lenyűgöző

 

Van itt egy-két érdekes

 

Ajánlom

 

 

S Gyarmati Andreával nagyon tetszett a beszélgetés, csak nem találom.

Otthonok kis területen ötletesen, leleményesen, szívbelien s lélekkel

 

Ez is, az is

 Fantasztikus ember, csodálom!

Milyen az ember!

Ez a ház, a műkincsek, a hölgy felkészültsége a 2. számomra a mi ebből a sorozatból mindent visz.

 Spalettásak az ablakaink (egy része), festőt hívtunk a mázoláshoz. Mahagóni színt vásároltunk, a katalógusban, a dobozban mégis barnás volt a színe. Amit láttunk vöröses szín. Nem értettem a festék minőségét sem, nem emlékeztem, hogy ezt a márkát vettük volna. Az utolsó festésnél derült ki valahogy, hogy rossz dobozt adtunk oda, ez volt elől vagy ez került elő? Ennyit erről. Mondta a festő ő át nem festi, nem is akartuk, elfogadtuk. Délután én festettem a többi spalettát, melyek nem rácsosak, a bejárati ajtót, s az új kerítést, férj a kerti majd derékig érő fűvel birkózott meg.- Ma ugyebár esik, hogy újabb réteg mikor kerül fel más zene. Viszont a bejárati ajtó most ezzel a színnel pazarul néz ki.

Úgy néz ki, hogy kifelé haladunk a vírusból, nem úgy a térdemmel. Nem akar javulni, bár ma fájdalommentes, gondolom a tegnapi gyógyszertől.  Ortopédiai időpont: szeptember 5. No komment. Fájdalomcsillapítóm, gyulladáscsökkentőm és gyomorvédőm van. Felírta az orvos. S volt egy "vigasztaló mondata", most nem mennék bele. Kiakadtam tőle.

Fotókat nem tudok csatolni, valami miatt nem engedi a gép. Majd pótlom.

Otthonbemutatók

 

Ezeket nézem mostanában, ha holtfáradt vagyok, ezekre még tudok figyelni. Sajnos a két legkedvesebbet, nem sikerült visszakeresnem, ők művészek, tervezők, otthonaik a világukat tükrözik.S egyikük sem fiatal. Ennyit erről. Ez utolsó nagyon letisztult, természetes anyagok, bár kissé rideg. Vagy sterilizálták a forgatásra. Mindegyikben van valami ötlet, csavar, bár a világuk távoli. Már a pénz miatt is, meg más miatt is... egy más világ, mégis kedvelem nézni.

Végre hozzájuk jutottam( s bővítettem az adásokat is)

 

Szeretem

Egy történelmi hangulatú otthon 

 Amúgy, mint szövegben olvasható két kutyával, s három macskával élnek itt.

Egy kis hazai