Pusztulat határán

vagyok, A tegnapi nap embertelen volt. Úgy fogalmaztam meg, semmi nem fáj, mégis az egész testem odavan, mintha az erőt, életet kihúzták volna belőlem. Egyszerűen elment az energiám, erőm. Elhívtam a középső unkámat, ígértem elmegyek hozzájuk, s magammal hozom. Az ígéret kötne, a fizikumom visszahúz, de úgy elhívni gyereket, hogy magad nem vagy ura magadnak felelőtlenség. Még törődni sem tudok vele. Nagy dilemma.

Megvettük a kapu festékét, ez is elmarad, nem tudom emelni a karom. S nem akarok mindig siránkozni, de ez van. Sajnos.

Rákaptam angol sorozatokra, lakás/házkeresés, átalakítások. Múltkoriban belinkeltem ide, egy bejegyzéshez többet is. Tegnap élesíteni akartam, már nem elérhetők.  Jól elvagyok velük, rövidek, érdekes a környezet, az angol tájak, látványosságok, látnivalók bemutatása, s nem utolsó sorban a házak, házbelsők. Engem nagyon érdekelnek. Némelyik nagyon szép épület, vagy a berendezések, vagy a felújítások amikor nem lakóházból, hanem pl. pajtából, istállóból készülnek nagyon modern lakóterületek.

Ebben a részben pl. egy iskolát alakítottak át lakóházzá. Az alsóban pedig helikopterleszállási lehetőséggel házat. Az utolsó egy szép felújítás. Sokszor megnézik a lehetőségeket, s tovább keresnek, mert ötleteket kapnak.

Ebben pedig egy kolostort alakítottak át lakásokká:

Érdekes megfigyelni az elvárások és a lehetőség időnkénti ellentmondását, vagy amikor valami szépségre akadnak. Jó velük, már a keresőkkel álmodozni? Vagy egyszerűen újat fedezek fel? Nem is tudom mi fog ezeken a műsorokon, de kedvelem őket, így bezárva a nyárba, az elviselhetetlen melegbe. Nekem felüdülést hoznak.

S íme az utolsóház, ebbe rögtön beköltöznlk, ketestől, mindenestől:

 

Kábítom magam

Vihar után

 Ez a szomszédé, a  mi 4 db. almánk a fán maradt. Azon gondolkodtam, mire is jó a kevesebb termés...

 Kert alja, ahogy a víz letarolta. A fotó ma reggeli, tegnap félelmetes hangok jöttek innen felől, ahogy a picike videón hallatszik is. 

 Pillangóvirág kiterülve.

Előtte . utána

A nád szinte vízszintesre feküdt, s szegény nyári orgona egy ága kitörve, ő maga szétterítve, s a hortenziabugákat tépte még meg nagyon a szél. Azt hiszem elég jól megúsztuk. Viszont jöttek le cserepek, kúpcserép a faházról. S most aztán minden vödröm, stb. tele van esővízzel. Most aztán locsolhatunk majd...

Félelmetes volt

https://www.instagram.com/p/B0bb84SjzJX/

Tegnap végre

 

 jött a vihar, esett is, felfrissült a kert. Ma betegre kapáltam magam, ami hetek óta elmaradt. Bár, még mindig voltak részek, kőkeményen. S nem is végeztem, de haladtam.

 A mű, még befejezetlenül. Festenem is kellene, ez rám marad, még nincs festék, s a melegben neki nem álltam volna. S az uramnak is van még ott mit tennie. A japánlonc átkerült a kertbe, kapott egy állványzatot, arra futhat.

  

 A lenti fotók más-más időben készültek. Szeretem, hogy ilyen buja a ház előtt.

 

 

 

 Ezt a részt úgy szeretem.

 Az átültetett hortenzia, kivételesen úgy, ahogy elterveztem.

 Őket is így terveztem, nagyjából "összenyíltak".

Végül mégis csak

összeálltak a csillagok. Cirnyó úrfi jókor érkezett, nyugodt volt, evett is, befogtuk, hagyta magát, s fogadott az állatorvos is. Igaz kerti ruhában  ültünk hamar-hamar autóba. S hét óra környékén a forgalom is gyérebb volt.

A sebe -s jól láttam- javulni kezdett. (Miért nem időben mentünk?- kérdezte a kolléganője. Mondám, nem úgy van az! A doktor bólintott, tavaly is ő tette rendbe a gennyben úszó kandúrt. Akinek férfiatlanításán komolyan elgondolkodtam.) Kb. négy napja kamillás zsálya teával mosogattam neki, érkezésekként kétszer-háromszor, megtetézve Betadinnal. A zsálya nagy sebösszehúzó. Viszont feleslegesen sem vittük oda. Már az állatorvoshoz.

A mai napról nem írnék. Nem tudott esni, ma sem. A szörnyű fülledtség kiborító, az erőmet kiszívja. Uram a kaput próbálja mozgathatóvá tenni, eddig sikertelenül. Festése rám várna, majd...

Most szórakozzunk:

 

Kakukk-kakukk-kakukk-kakukk-kakukk

A fülesbagoly épp zsírozza a tollát,
Nem kell hozzá lámpa, sötétben is jól lát.
Végveszélyben egy motozó pocok,
Bagolyköpetben gurulnak a porcok.

Kishíján kisbékát ejt a nagy póling,
Elég neki fészek, nem kell neki a holding.
Mekkora nagy tüzes fejű királykaság
Ez az erdővel tarkított kultúrtáj.

De minden alap nélkül vádolják meg
Nyúlpusztítással az egerészölyvet
Probáld ki, hogy teszel ki etetőket
Majd csipogják a verebek, hogy maxi respect

Odúra derű jön, nem THM
A nemzeti park, nem a Harlem
Nem számít ki búbos, füles, vagy gatyás
Az olajért a szárnyasok nem írtják egymást.

Refr:
Vágómadárfélék, kakukkalkatúak
Szalonkafélék, galambalkatúak
Őszapófélék, bagolyalkatúak
Légykapófélék, sólyomalkatúak

Nálunk gyakori a cserregő nádiposzáta
Valamint az énekes nádiposzáta
Általánosan elterjedt a nádiposzáta
Az énekes meg a cserregő nádiposzáta

Kisvöcsök a mocsarakban megtelepszel
Hazánkban is költesz évente kétszer
A fészkedhez, kisvöcsök, gyékény szárat
Levelet, hínárt is felhasználhatsz
Kisvöcsök a fiókáid gyorsan fejlődnek
Fészekhagyók, hamar önállóak lesznek

Beérett a kertben a fincsi bodzabogyó
Éhes vagy kicsi rigó, helló feketerigó
Beérett a kertben a fincsi bodzabogyó
Éhes a kicsi rigó, helló feketerigó

Kedvence a bodza, lakhelye a dzsindzsa
Tollazata sötét, tiszta fekete nindzsa
Kedvence a bodza, lakhelye a dzsindzsa
Tollazata sötét, tiszta fekete nindzsa

Refr:
Vágómadárfélék, kakukkalkatúak
Szalonkafélék, galambalkatúak
Őszapófélék, bagolyalkatúak
Légykapófélék, sólyomalkatúak

Klapi-klapp-klapi-klapp-klapi-klapp
Klapi-klapp-klapi-klapp-klapi-klapp
Gázlómadár szomszéd, klapi-klapp
Takaros a fészked, klapi-klapp
Ó a pici gólyáid, klapi-klapp
Milyen gyönyörűek

A gólya hetven, nem egy hattyú háromszáz
Utána első a keselyű száztizennyolc
Nyomában a sas száznégy és a holló száz
Oké, a liba is száz, és a bagoly is lehet száz
Szóval nem is egy kicsi kis pinty, ami csak nyolc

Hallod gólyáné, kicsit haragszom rád
Mert a betonjárdámra leszartál
Ha így folytatod őszre ki fogja marni
Kérlek figyelj oda, nem akarok betonozni

Láttam már május, klapi-klapp
Végigrepültek, klapi-klapp
Egészen a tóig, klapi-klapp
És vissza repültek

Refr:
Vágómadárfélék, kakukkalkatúak
Szalonkafélék, galambalkatúak
Őszapófélék, bagolyalkatúak
Légykapófélék, sólyomalkatúak

Vágómadárfélék, kakukkalkatúak - karmazsin pirók
Szalonkafélék, galambalkatúak - csilpcsalpfüzike
Őszapófélék, bagolyalkatúak - erdei pityer
Légykapófélék, sólyomalkatúak - tövisszúró gébics 

 

S egy romantikus könyv meleg nyári napokra. S csak egy csendes mondat magamról a könyv ürügyén. Annyira hasonló személyiség mint én a főhősnő. Milyen nehezen tanultam meg magam elfogadni, s bevállalni olyannak, amilyen én vagyok.

 

 

 „Állítólag a nők azért akarnak mindenáron fiatalos külsőt, mert a reklámokban csupa modell-külsejű, húszéves lány mosolyog rájuk. Hülyeség! Ha belenézek a tükörbe, ott nem egy szépségkirálynőt akarok látni, vagy egy húszéves lányt. Saját magamat akarom látni, olyannak, amilyennek évtizedeken át megszoktam.”

 

 Nincs annál fárasztóbb, mint olyan valakivel együtt lenni, aki nem érti, miről beszélsz.

 

 Hamar megtanulta a leckét, hogy a legfájdalmasabb érzéseinkkel mindannyiunknak egyedül kell megküzdenünk.

 

 Úgy kell nekem, miért nem álltam én is időben vállalkozónak! Pontosabban voltaképpen az vagyok, arra vállalkozom hónapról hónapra, hogy megéljek. stb. stb. stb.

S nem tudok aludni vagy inkább már felébredtem az esti kidőlés után, pedig reggel korai kelés, időpontra vérvétel.

Most vettem észre

Összes oldalmegjelenítés

500,307

 ez a statisztika meglepett így hirtelen. Ha csak kattintással van, akkor is. Köszönöm, hogy olvastok!

Úgy terveztem,

hogy ma sokáig alszom, s végre kipihenem magam. Ma nem kellett sehova menni, ügyintézni, m a nem jöttek a kapuépítők. Öt óráig sikerült aludnom. Végül is nem négykor ébredtem, s keltem, mert nem tudok visszaaludni.

Elkészült a kerítés, jó nap ráment, már sötéttel mentek el. Közben kiderült, hogy még egy oszlop rohadt ki, aztán a végén a kiskapu oszlopa sem stabil...  Mindegy, a nagykapu és a kerítése rendben van, csak festeni kell. Végtelen szimpatikus pár csinálta, s becsületesek, s az volt, lett!!! amit megbeszéltünk.

Közben délelőtt megérkezett a barátnőm, növényekért. (Én pedig már kora reggel felvettem a "hullapózt". Rám is kérdezett a boltos, amikor elmentem: Nem vagy jól? huh, mondom ez ennyire látszik? Látszott. Ennyit erről. Azért a napot végighúztam, s szerettem volna jól kialudni magam. Szerettem volna.) Szóval a felesleggel megpakoltam őket, végre nem kidobom. A kapu melletti bokor pedig vödörben várja a visszaültetést. Az egyik, a másik az ismételt kihajtás lehetőségét kapta.

Az első nagy beruházás pipálva. Folyt. köv. Már a beruházásoké. (Sajnos.)

Amikor macskaúrfi kifog az emberen

Macskaúri csatában járt, s hadi sérülésekkel tért meg. Már két hete, s két hete kínlódunk vele. Ma reggel befogtuk volna, de nem tudtuk betuszkolni a macskahordozóba. Ilyen még nem volt. Szembeszállt velem, s harci eszközeit, értsd karmok is igénybe vette. Úgyhogy várjuk az estét, mert kioktatott az állatorvos mit tegyünk, hogy cselezzük ki. (Igaza volt tavaly, miskároltatni kellett volna, nem úszna most a fél pofája gennyben, stb. A többi részletre nem térnék ki, nem szívderítő.)

Délelőtt áskálódtam, -tunk, jó, jó, tudom nem volt eső, kemény a föld, de a helyzet így hozta. Viszont az a rész most rendben van. Szép lett, érvényesülnek a növények. Mondanom sem kell, fekszem, megszólalni alig tudok. (Majd le is fotózom, egyik kedvenc így megmutathatja magát. Erre írtam, ember tervez, időjárás, azaz a  szomszédból átfolyó csapadék végez, s elszabadul a kert.)

Holnap csinálja az asztalos a kapunkat, holnap jönnek autóval növényekért, amik feleslegesek, s valakinél jó helyük lenne. Annyira sajnálom eldobálni a túlszaporulatot. Tehát minden összejön. Ez lesz.

 

 Bontakozó részlet, közben a csigák áttervezték...

 A bebitorló... annyira szeretem, oly sokáig virágzik, s mutatós is. Csak éppen nem fotózható.

 A felső a fűszerkert, még visszametszés előtt, az alsó a kert egy része. Már a gyümölcsösé, ahol messziről az egyik terméketlennek látott almafa tetején felfedeztem 3 almát. Mióta itt élünk áll a kertben, még sosem volt rajta gyümölcs. (Amúgy a diófánkról mogyoró hullik!!! Gondolom mókus járhatott rajta.)

 

 Sudárzsálya pompában.

 Ők, a kis egyszerűek is most a nagy kedvenceim. Törpemenyecskeszem gólyaorral.

S befejezésül ismét a nyári orgona a napfényvirággal. Vagy igazából mi is a neve?

Egy gyönyörű és érdekes kertben jártunk

 

Ezek közt a virágok, növények közt érkeztünk meg.

Ahogy a ház mögé értünk a kertet körülölelő virágágyások közepén ez a sziget fogta meg a tekintetünket. A turpisság itt még fel sem tűnt.

  Bános Anna, a háziasszony vezetett körbe minket, mesélt a kialakításról, növényekről. S szép lassan észrevettük a dekoratív megjelenés mögött ott vannak gyümölcsfák, oldalt málna, ribizli, stb.

 

 S itt jött a meglepetés, a sziget mögött a fák, bokrok takarásában  rejtőzött egy haszonkert. Ahogy a meghirdetés szövege ígérte díszkert három az egyben.

Aztán visszatértünk a virágos részre, s a másik oldalon haladtunk tovább. Érdekes fajta gyümölcsfákkal, bogyósokkal  találkoztunk, számomra pl. a duó megjelenés újdonság volt. A háziak minden szavából a  kert szeretete, az érte való aggódás érződött, s persze az a szellemi munka ami a létrehozása mögött volt. Magamban csak a szellem és a lélek kertjének hívtam.

 

Vetítéssel kísért előadásában  Anna mesélt a színterápiáról, s mindezt gyakorlatban a kertjéről készült fotókkal illusztrálta.

Aki szereti, alakítja, műveli kertjét ő is sokat kapott a látogatástól, de a kíváncsi érdeklődők is élménnyel gazdagodtak. Örülök, hogy rátaláltam az Édenpont kertlátogatás lehetőségeire, csak ajánlani tudom mindenkinek. Eddig 3 kertben jártunk, mind egyedi volt, s mind érdekes a maga megjelenésében, összeállításában. Hogy is mondják? A sokszínűség gyönyörködtet. S az sem utolsó szempont, hogy alakult egy kis csapatunk, akikkel összeülve egy autóban utazhatunk, így maga az utazás is jó program lett.

S hogy napok óta hallgatok? Nem akarok nyavalyogni álladóan, ezek a frontok engem odavertek. A fizikai erőnlétem a béka ... alatt. Remélem, ha beáll az idő, a meleg , vagyis egyforma lesz, ha meleg is  - én is visszanyerem az erőnlétemet. Addig meg nézegetem a fotókat, a jegyzeteimet, s töröm a fejem... anno ezért szerettem a kihelyezett  szakmai továbbképzéseket, mert az ember mindig felszedett valami ötletet, hogy aztán a saját lehetőségeit tekintve megvalósítsa.

Július

 Hogy ne kelljen írni, inkább néhány fotó. Melegszik, jobban is vagyok, bele is húztam... Holnap utaztunk volna északra, Tokajba, majd egy hétre. Családi program, majd csavargás. Már pár hete lemondtam, az idei nyár nem erről szól. Közbe jöttek pénzes dolgok. Ez van. Helyette örülök annak ami van, a kertnek.

 

A tavalyi jégverés után a cserjés hortenzia szemmel láthatóan magához tért.(Amúgy a növények is, a fél kertet kikaróztuk, össze- és felkötöttük, hogy ne dőljenek.)

 

 

Holnap ismét ügyintézős és hosszú napunk lesz. Már előre félek tőle. S a napi öröm, sütöttem almás -málnás morzsasütit, vaníliafagyival valami fenséges. Eper, málna, ribizli lett az idén. Ha gyümölcs nem is, van a piacon. Azért a kertből behozni egészen más érzés, mint a piacon vagy boltban vásárolni.