Oldalak

2024. január 25., csütörtök

Variációk régi házakra,

 

a 2. ízlés dolga vagy az extravaganciáé? Esetleg különleges hagyományőrzés?
 


2024. január 21., vasárnap

Két könyv,


amelyek egymásra rímelnek. Véletlenül kerültek hozzám, úgy értve válogatták nekem, s a sok közül ezeket választottam ki elsőre. Könnyű, olvasható, de azért színvonalas könyveket kértem. Az utolsó két feltételnek megfelelnek, az első reményt keltő,szépen megírt, kihagyhatatlan,  a második szívfájdítóan szomorú, de letehetetlen.

 

Reggeltől délig









 Utolsó két fotó ebéd utáni kertbejáráskor készült. S reggel -10 fokunk volt. Bár mégis szép volt.


2024. január 16., kedd

Keszthelyre utaztunk ma,

kíváncsi voltam a jégre. S igazság szerint a hétvégi tömegbe nem akartam belemenni. Most is voltunk, jöttek-mentek az emberek, de ez nem volt sokadalom. S izgatott a sok jeges fotó látványa amiket feltettek a netre, ilyeneket nem láttunk. A móló körül nem fagyott be a víz, megfagyott szélfújta jegesedést se láthattunk. Mégis szép volt, jó volt körülnézni, miközben szétfagytam. Nem számoltam a víz melletti hideggel. A madarak, a röpködő, úszkáló hattyúk, s vadkacsák nagyon jól érezték magukat. S elköszönve a tótól a sétáló utcán, egy cukrászdában melegedhettünk, miközben finom házi süteményeket ehettünk. A három belga csokis a kedvencem lett.

S nagyon jó volt kimozdulni, már egészen bezárkóztunk, szinte féltem is elindulni. Menni kell, elindulni, felderül az ember lelke tőle. Pedig a város kihalt volt, ott sok időt nem töltöttünk, de sok kis múzeum, gondolom a kastély kivétel zárva is volt. S megállapítottuk, hogy nyáron egész más itt a világ, nem hiába üdülőhely.












 

2024. január 15., hétfő

Csak úgy,


 magamnak mentettem, felteszem hátha érdekel mást is. Belemerültem a Martin házfelújításába. Nagyon megfogott ez a vlog, még nem értem ismét a végére, de amikor először néztem sokszor léptettem a munkáknál, most derül ki, hogy kár volt. Ezeknek is megvan a ritmusa, szépsége, a miértek. 

Ez pedig egy lakásbemutató, ismét, NY-ból. Szerettem. 

S új témák felé fordultam Zelei Anna könyve,

 


 azaz annak olvasmánylistája hatására. (Mondjuk ezt a könyvet is újraolvastam már. Oly sok ember kezébe oda kellene adni!!!!) Olvasás közben kiderült, hogy van amelyiket olvastam már, régen. Régen lehetett, mert a könyvtárak raktáraiból keresték elő nekem ezeket a példányokat. A Csui kartonját néztem 2015 óta senki sem olvasta, ez is egy bekötött, agyonolvasott!!!(no ez sem most volt) példány.


Pedig érdekes világ, túl a vadászatokon, a kor, az utazások. S persze a szerzők nagyon jól írnak, talán Széchenyi Zsigmond jobban, kedvelem a humorát. Enélkül a körülményeiket, az irigyelt vadászataikat nehezen viselték volna el. 

S jöjjön két életrajz, bár mindkettő ismerős volt, a saját írásaik alapján mégis örömmel olvastam ezeket a feldolgozásokat is:


S nem utolsó sorban új felfedezettem

Sorra olvasom a könyveit, ahogy megtudom szerezni. Nagyon jól ír.




Elmaradt bejegyzés,

mert mobilon láttam, hogy duplán kerültek fel fotók, s ott nem tudok törölni. Ott fent, az erdőben látjátok az óriás madarat?

A többin pedig: reggeleink, ahogy kutya hölgyemmel járjuk reggelente a kertet. Neki ez beütemezett program, ki nem hagyható!






Ezek az "erdős" fotók még decemberiek. Szomorkodtam rajtuk, mert a fák sorra dőlnek ki. Meddig lesz vajon meg az erdő a kertjeink alján? Úgy szeretem, reggel nézem a fák rügyeinek, leveleinek változását, a madarak munkálkodásait, sokan lejárnak az etetőinkre. Van itt szajkó, harkályék, cinegék csuszkát idén nem láttam, ha csak nem máskor érkeznek mint lent járunk? Mert a bontott magokat ők is maguk után hagyják, s a stiglicek, s nagy kedvencem a feketefejű cinege. Hogy tévedt ide, nem tudom, de mindig keresem ma is megérkezett-e?











 

Szentkozmadombján jártunk











 Hirtelen felindulásból ugrottuk el, körbeautóztunk, megcsodáltam, fotóztam  a kereszteket. Rácsodálkoztam a temetőben, hogy e pici falunak milyen sok első világháborús halottja volt. Kiderült, hogy akkor 500 fő élt itt, ma 70 körül. Pedig minden felújítva, falumúzeum, olyan hely amire odafigyelnek. Nagyon. Nagyon. Ez csak gyors séta volt e eldugott kis zsákfaluban, de a környezetét is érdemes lesz majd körbejárni, s megcsodálni vadkörtefáját, melyről pályázatot is hirdettek.