Egy könyv(ről)

 

A könyvből idéztem avagy fotózgattam ki ezt és azt, nem a teljesség igényével. A link alatt írnak róla nálam okosabbak, magukat szebben kifejezők. Érdemes lenne még egyszer elolvasni, sokszor elgondolkodtatott, máskor a boltos hölggyel együtt izgultam, törtem a fejem, vagy éreztem úgy, hogy egyes gondolataimmal nem vagyok egyedül. S egy kis boltocska, finom kávéval, s nem utolsó sorban könyvekkel mennyi melegséget is hozhat az emberek életébe.

Végre megnéztem, s nektek is ajánlom

 Egymás szeretete, támogatása, s két nagyszerű ember, író, költő. 

Holnap ilyenkor

 már 73 éves leszek.Mi ebben az érdekes? Az hogy annak idején is éppen csütörtöki napon születtem, este fél nyolckor.

Egyszer részt vettem egy szeánszon, ahol a születésünket modelláltuk,  vagy játszottuk el/újra, s  láttam anyám nem éppen boldog arcát, ahogy megszülettem. Rákérdeztem, azt mesélte, hogy nehezen, fogóval jöttem a világra, megszenvedte. Nagy volt a fejem. Azt mondják, az anya gyermek kapcsolatban a születés élménye megmarad, vagy nyomot hagy inkább. Sosem éreztem szeretettelinek. Közelinek,bensőségesnek. Anyámnak csak fia volt, mondta mindenki, aki találkozott vele. S ez így is volt. 

 Azért már kifelé tart a tél, akárhogy is fogja magát. Mikor elment a hó, már tavasz illat volt a levegőben. Nem tudom máshogy megfogalmazni. Más lett a levegő.

 Tegnap a kutyát sétáltatva rányomult egy férfira, követte, futott utána. Nincs kutyája, macskája, milyen illatot érezhetett rajta, hogy rábukott. Régi emlékeket idézett, ahogy mondta az öblítő illata, esetleg. Ő sem értette. Ilyen még nem fordult elő vele, már Megivel, mert kutyaillatok helyenként bizony bódultságot okoznak nála. Titkos üzeneteket közvetítve. A férfit még sosem láttuk, amúgy. 

Ez is,az is

 Az egyedüllét felszabadító érzés lehet, a magány mélységet hozhat az életünkbe. Hang Borum

 

S némi téli hangulat is jöjjön:

S ha valaki idáig kitartott, levágták a diófa faház fölé hajló ágát. Lefaragta az oldaldeszkákat a tetőről,ahogy szélben hozzá surlódott. Ezeket mindkét oldalon pótolni kell.Szegény diófa, egyre fogy, minden elmondom neki, hogy szeretem,lehet hogy ez csak nekem vigasz.

 A sok ág egyre gyűlik, nem tudta elvinni a fuvarozó, megérkezett az eső. Előző nap pedig szokás szerint minden összejött. Nekem, nélkülem meg nem szállít. Ez van. Csak attól tartok, hogy fát kell rendelnem, azt meg az ágak elé öntik, s mire lesz elpakolva? 3/4 köbméterem még van,kérdés ez mire lesz elég?

A beszélgetések folytatódnak

 Ez hatalmas volt, már hangulatában, egymásra találásban, s megvalósult a műsor célja is. Számomra két ismeretlen ember, akire figyelni kell.

 Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.

S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett

sütni és főzni,

nem kellett 

körbeutazni a fél országot, 

nem volt elvárás velem szemben, 

hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.

Letiltva látástól, olvasástól, nézéstől,

 

 

tehát hallgatok. Saly Noémi régi kedvencem, már többször is ajánlottam. 

 

Ez utóbbinak a vége nagyon tetszett.  Mondhatni azért mát érdemes volt meghallgatni.

Hóropogós