Szeptember

Gyülekeznek, szétrebbennek, visszaülnek

"Elhull a virág, eliramlik az élet."
 

Az ami szép, holtan is szép

Idén nem láttam

hullócsillagot. Pedig minden este többször kiálltam nézni. Most szarvasbőgésre vadászok, ez többször  összejött. Jobbról is, balról is, az erdők felől. A ma hajnali nagyon fáradt volt.

Ma este hangok helyett fényeket kaptam, a rózsán esőcseppek világítanak. Repülők jönnek, mennek felettünk. Ilyenkor mindig a fiamra gondolok. 

"Kurrogj, kurrogj cirmos macska"dalol bennem Sebő megzenésítése,ha ránézek a bögrére. A szomszéd kisfiúnak vettem elő.

Nekem pedig lett "gézamalac"-om és kék Mamintim. Tudom, ő zöld, de úgynéz ki, csak kéken. Ha majd a telefon szeszélye engedi megmutatom.

Minden szárazság ellenére!

 

Visszatértek

 a kertbe a madarak. Nyáron mindig eltűnnek valahova egy idő után, reggel az itatókban látom a tollakat, hogy este, éjjel ott jártak. Most ismét nagy élet van a kertben lent is, fent is, az itatókon is. S az őzek is rájárnak az erdő alatti vájlingra. A környékén éjszakáznak, látni a lenyomott füvön.

S az időjárás ellenére a tűztövis tele van bogyókkal, pedig a verebek zölden már szorgalasan ették.

Mutatom, mihelyt csatolni enged fotókat.

A lehűléssel

 felfrissült ember és kutya. Döbbenetes. Energikus lettem, élénk, kapok levegőt. Csak szegény kutya lihegett a rövidke sétán. Az ő évszaka a hideg évszak, akkor magához tér, él.

Délelőtt elmentünk szórólapozni, azaz vittem magammal a kutyát, mert rövid az utca. Csak azzal nem számoltam, hogy partos,  s a házakhoz felfelé kellett menni, s vinni őt is magammal. Vagyis sétáltató aggyal indultam útnak. 

Nem is lett volna baj, ha az "élő fába is belekötő háznál" a 7-9 éves gyerek nem áll neki kioktatni, hogy erre nem sétálhatok kutyával. Rácsodálkoztam, hogy már te is ilyen hangnemben  beszélsz.?!  Még ki sem mondtam ordít, fenyeget a nagymama az udvarból, hogy feljelent a rendőrségen. Hogyan neveljünk összeférhetetlen gyermeket? Mit hozott magával ez a nagymama, hogy ezt adja tovább az unokájának? Amúgy orvosi asszisztensként dolgozott, szegény betegek.

Hetekkel ezelőtt jártunk arra, a kapu nyitva, kutyájuk kint az utcán. Már találkoztunk vele, kint korábban.  Nem féltettem Megit, s magamat sem. Fut a gyerek ki a kutyáért, jajj, nem történt semmi bajod?  Tőlem vagy az én kistermetű kutyámtól féltette a vizslájukat? 

Szóval, úgy felhúztam magam vagy inkább a sérült emésztőrendszerem rögtön bekapcsolt, de hova menjek? Akihez becsengettem a kutyájuk szétszedte volna Megit. Aztán egy ismerősnél kötöttem ki, sürgetve odáig a hetek után végre új útvonalon sétáló kutyát. Pedig imádta, a végre új irányt.

Happy and nincs? De lesz. Velem jön valaki az önkormányzat jegyzőjéhez, s másvalaki, akit hivatalos mínőségében ordíbáltak meg a polgármesterhez készül.  Hátha elindul valami, mert egy calád nem tarthat rettegésben egy környezetet, s az a szegény kislány...

Lényeg, fiatal korunkban nem értettük az öregeket, amikor az emésztés volt számukra a téma, a fő téma. Lassan belesétál az ember a helyzetbe, s tapasztalja milyen  gondokkal is jár. Amikor a város összes boltjának, stb. lehetőségeit már ismered, mert epés vagy, mert IR-re merkformin származékot szedsz. S ezek nagyon kemény helyzeteket idézhetnek rád. S gondolom, hogy másokra is, mert az egyik bolt vezetője a legnagyobb természetességgel adott volna lehetőséget. Meg is lepődtem. 

 

Egy művészi párizsi lakás,

 amit lehet, hogy másik csatornáról mutattam. S a végén a művészi hitvallása valahogy a mai politikai helyzetre is hajaz. Némi áthallással.

Az éjszaka

 valaki a fehér mocsári mályva bimbóit -2 kivétellel- megette. Vagy csak most vettem észre. Imádom ezt a növényt, s nálunk mindig késve kezdenek virágozni. Már dühöngeni sem tudtam.

 

Ők most virágoznak vagy inkább lassan elvirágoznak. Legalább egy bokrombolt, amiben lehetett gyönyörködni. Nagy vágyam egy sötétbordó. Mondjuk ezt is idén nagy áldozattal hoztam szintre, tartom életben. A bordó egyszerűen  meseszép.