Ez most nem politika,

 

 

valamikor kívülről tudtam a Micimackót. Le a kalappal Tanács Zoltán előtt, még a fejezett is tudta. Ez annyira, de annyira ott van. Művelten, elegánsan.

A miheztartás végett

 

Szabó T. Anna: (Ott, ahol élsz)

Ott ahol élsz, ott láss csodát.

Egy cefreszagú almafát.

Vadmurok ernyőjén a foltot.

Egy piros falat, mikor boldog.

Hullott szilvákat, pocsolyákat.

Ahogy a vad nyár mindent áthat.

A napunk úgyis lemegy egyszer.

De addig: fogd, és ne ereszd el.

forrás 

 

Eredetileg kerekerd'eux , Vica blogján olvastam, s hát osztanom kellett. 

Ismét: !!!!!! és + is

 Elnézést az osztásokért, s maga YT is kiszúrt emiatt, de ha valami szerintem jót találok nem tudom megállni, hogy közzé ne tegyem.(Ez egyébként nekik is reklám és forgalom.) Így voltam a munkámban is, hogy egy-egy témában a gyerekeknek összeszedni, -hozni mindent, hogy nyissa az ember a szemüket. "Hogy látva lássanak". A politikában a fb.on sokat,de másokhoz képest nem eleget osztottam meg, remélve, hogy akik követnek hátha felnyílik a szemük.Volt ilyen is, s olyan is, hogy szólt családtag nehogy összejövetelen politizáljak. Nem is tettem, mégis a csalódottak estek nekem egy mellék dolog ürügyén. Döbbenetemre. Elvégre valakin csak le kell verni a keserűségüket. Bocs.

S kérek is elnézést a sok hallgatásért, de beszűkült az életem, vívom a hétköznapi harcaimat a fennmaradásért. Sok csillogót nem tudok felmutatni. Másrészt kevés tevés-vevés sok pihenést igényel, s viszi az erőm. Örülök, ha már olvasni tudok!!!! S nem csak nézni, hallgatni. Bár azok is előre viszik az embert, de a könyvek örök nagy barátaim voltak. Az utóbbi időkben (két évben) sokszor őket is elvesztettem, s mindig ünnep volt számomra ha sikerült olvasnom, lekötött egy-egy könyv. 

Másrészt a frontok széttépnek. Tudom,ezzel nem vagyok egyedül, de én a saját szenvedésem érzem,s néha oly nehéz elviselni. 

S jöjjön egy kis szerelem: jezsámen. Gyermekkori kertünkben hatalmas bokra volt, a gyöngyvirágcserjének is, s az út szélén nárcisz, az illatos. Máig kedvenceim.

 

Közben megnéztem ezt a beszélgetést, Évának is hozom. Tudom, a téma nem könnyű, mégis meg kell nézni, biztató, elgondolkodtató, előre mutató, hitet adó. Mit írjak róla még?

 

 

 

!!!!!!!!!!

 

Hatalmasra nőtt

 nálunk a "fű", lent a kertben. Imádtam, reggelente csodás fotókat készíthettem. Vége. Levágták, néhol embermagasságú volt. De először a "csillagvirágok" miatt vártam, mert jól elszórta magát mindenfelé, aztán a "gazok" szépsége tartott fogva.

 

Bevallom, szinte megsirattam, hogy nincs már, most csupasz minden.

Megi kutya szeret szomszédolni, a szomszéd, tüneményes fiatalember pedig a kertünkben sétálgatni. Zegzúgos, tele növénnyel, bokorral. Náluk még az örökölt kert van, melynek bokrai az évek során a gyümölcsfák közé száműzettek. Ő pedig nagyon örülne nekik. Ízlés dolga, ki minek örül, már a háziak. Ők új lakók, szomszédok.

Sajnos a későbbi fotókhoz nem férek hozzá, nem értem?

Margónak, s persze mindenkinek

 Tudom, hogy a rodik és a cserepes virágok nagy kedvelője ő. A kert pedig mindenki kedvence lehet.

 

Oly gyönyörű volt reggel