Világunk

 Hallgatom a rádiót, egy énekes, egy, festő, egy gazdasági szakember. Oly mélységes a kiabrandultsag, az elkeseredés. Közben fejem tetejéről folyik le a hajfesték. 20 éve biztosan nem szavaztam, nem akartam több centis tővel odamenni. Szóval a hajfesték folyik, törölgetem, valamiért befogta a bőröm is. Jól kinézek. Hozzá a sok szomorúság, amit hallok.

Tegnap Friderikusz beszélgetett Tóth Krisztinával.  Elgondolkodtató, mély, elszomorító volt, amivé lett a nyelv is az elmúlt időszakban. Majd csatolom, ha gépen leszek, hátha más is meghallgatná. Erdemes.

Fotók, tél, tavasz, reggel, este, kert , erdő.

 Mostani fotók...

Lenne unokákról is, de én nem tehetem fel, csak a nagyanyjuk a fbra. Évekkel ezelőtt kértek meg erre.  Ó, a fenébe már én is keserű  vagyok. Csak szeretném megmutatni, büszke lenni rájuk, az én 

közegemben, itt a blogon. Mert vagy 17 éve vagytok ti nekem.

Erdőn kidőlt fa nyoma, s a tönkök, amiket estében magával rántott. 

Véééégre!

 

Megérkezett legalább egy gólya az utcába. Éppen a minap beszélgettünk a fészek előtt lakóival, hogy, elmaradtak. Másnapra itt az örönteli meglepetés.

Huh,ez egy jó beszélgetés!

 

Áldott

 húsvétot kívánok mindenkinek!

Elém került,

 

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

s pont a mai napra. Nincsenek véletlenek. 

Megkerült a kulcs

 Természetesen nem azt kerestem, csak felvettem egy vékony, de némileg bélelt dzsekit, jól aĺáöltözve.  Nyulok be a zsebébe, mi akadt a kezembe? A kulcsok.

Minden kabát, őszi, téli zsebét átkutattam, ezé nem jutott ezek szerint eszembe. Valószínű a vékonysága miatt. Pedig voltak melegebb napok, amikor sétáról érkezve ebben zárhattam be a lakatot. Így jártam. Azóta a kulcscsomón van az új lakat kulcsa, biztos, ami biztos.

Ma fodrasznál jártam, levágattam a "hosszúra nőtt" hajam. Csak önnagamhoz képest hosszú... Gondoltam megmutatom a kulcsos dzsekiben magam, de lebeszéltem magam róla. Ilyenkor mindig megdicsérik a hajam színét. Azaz a korábbi lenővés  festésének színét, mert jól látszik. Azaz előkerül. S tényleg érdekes, szép színek ezek. Gesztenyebarna keverve mélyvörös hennával. A teljesen ősz haj ahogy megszíneződik vele. A barna színűt azt hiszem dióból nyerik. Növényi festékek ezek, fél napig tart a festés, azaz 3 órát kell dunsztban fent tartani. Előtte főzni vívő, rögzítő anyagot. Kedveltem így festeni, de azt hiszem be kell fejeznem, nehezen tartom fel a karjaimat. Meg az egész fizikai része is sok, nehéz már nekem. Ráadásul a fodrász szerint visszanőtt a nyáron marékszám kihullott hajam. Dupla munka. 

Hoztam pár alkonyi fotót, tudjátok amikor bezártam a lakatot!

Remélem holnap szélmentes, melegebb napunk lesz. Lenne mit kertészkedni, de a szelet rosszul viselem. 

Tisztelgek a virágok előtt

 A szél akárhogy tépi őket állják a sarat. Féltettem a nárciszokat , állnak. Egy jácint dőlt el. Egy-egy letört virágzó kicsi ág van lent a kertben, alma és ringló. S mindenek ellenére a barack is virágba borult. Pedig a fotón látni a nap kinlódik, alig tud előbújni.

Bent hidegebb van mint télen.  A szél... Jó hogy vettem őszre tüzelőt, van mivel fűteni. Nagyon fázom. Bent.

Ma kétszer indultunk neki q sétának, először  az eső, másodszor a szél zavart vissza minket. Megi fázhatott,  ha fut nincs melege. Én meg jól felöltöztem, a kiskertajtó is rajtam volt, ahogy nagyanyám mondta. Viszont jó volt kinenni, friss levegőt szívni.