Oldalak

2026. június 20., szombat

Kerti hírmondó

A rózsakapu nagyjából ilyen, vagyis a virágzó része...rengeteg száraz ágat vágtam ki belőle, de most már előtte a virágzás lehetősége.


 s itt ki rágcsál, gyakorlatilag 2 darab virág ami ép:

 

 Száradnak az idén nagyon dús gyógynövények, már akiket időben kiszabadítottam a gaz alól.







A fotók másolása után vettem észre, hogy meglepetés is van a lonc mellett.

S ha valaki idáig eljut, szóval én is tipikus fb. fotós/kertész vagyok, aki kimegy a kertbe friss levegőt szívni, meginni a kávéját vagy megszellőztetni a kutyát, kora reggel, aztán órák múlva félholtan bevonszolja magát. A sok eső hatalmas bokrokat, s rengeteg gazt növesztett. Beléjük lehet feledkezni. S ha már az ember a fájdalomtól mozdulni se tud jó a Diclac a háznál.

Viszont termett idén meggy. Minden napra jut jó maréknyi, lehet sütni, levest főzni, s 3 üveg lekvár is kerekedett a három fáról szedett!!! termésből.Tudom, ez csak nekem nagy teljesítmény, de eddig, s azt hittük idén se lesz meggy. A tavaszi nagy menyasszony virágzáshoz képest. 

S hogy télen kivágták a z orgonákat, kicsit más lett a kert látványa. Az árnyék az asztal főlött eltűnt, délelőtt, viszont a diófa szépen lombosodik, s onnan árnyékot tart. Egy év miatt érdemes volt kivágni, meggyilkolni, haragot szítani? Már tavaly nőni kezdtek nyár végére az ágak. Egyes,problémás helyeken.



Nálatok is meleg van: Mi bespalettázott szobában hűsölünk,néha leviszem mozgatni a kertbe Megit.  Aztán kullancsvadászat indul, idén már 3 volt bennem, soha előtte egy se. Vagy nem emlékszem rá.

Szuper hangulat, őszinteség


 és egy nagyon vidám könyv. Utoljára Durrel könyvein nevettem ekkorákat. (Azért meg kell jegyeznem a nagymama egy elmúlt világból visszamaradt figura, legalábbis nevelési módszereiben, de a két leány mindent visz). Az oly kedvelt Abgarjant új oldaláról,a humor oldaláról ismerhetjük meg.

 


2026. június 13., szombat

Körültekintve


 Érdekel az építészet,követem ezt a vlogot.A mai téma különleges,hallgassátok,nézzétek meg.

2026. június 11., csütörtök

Kinéztünk a kutyával a kertbe






s úgy végeztem ahogy  gazkupacok egy része mutatja. Van a kisszekérben, az úton is.

Lent pedig a gyönyörűségek.


Fáklyaliliomot mindig megették a csigák. Idén is szorgoskodtak, de kevesen vannak. Ezek se nagyok, de végre mutatós és szép lett, vagy min. 6 év után.


Esőnk volt..



 

2026. június 9., kedd

Ez most nem politika,

 

 

valamikor kívülről tudtam a Micimackót. Le a kalappal Tanács Zoltán előtt, még a fejezett is tudta. Ez annyira, de annyira ott van. Művelten, elegánsan.

2026. június 7., vasárnap

A miheztartás végett

 

Szabó T. Anna: (Ott, ahol élsz)


Ott ahol élsz, ott láss csodát.
Egy cefreszagú almafát.
Vadmurok ernyőjén a foltot.
Egy piros falat, mikor boldog.
Hullott szilvákat, pocsolyákat.
Ahogy a vad nyár mindent áthat.
A napunk úgyis lemegy egyszer.
De addig: fogd, és ne ereszd el.
 
Eredetileg kerekerd'eux , Vica blogján olvastam, s hát osztanom kellett. 

2026. június 6., szombat

Ismét: !!!!!! és + is


 Elnézést az osztásokért, s maga YT is kiszúrt emiatt, de ha valami szerintem jót találok nem tudom megállni, hogy közzé ne tegyem.(Ez egyébként nekik is reklám és forgalom.) Így voltam a munkámban is, hogy egy-egy témában a gyerekeknek összeszedni, -hozni mindent, hogy nyissa az ember a szemüket. "Hogy látva lássanak". A politikában a fb.on sokat,de másokhoz képest nem eleget osztottam meg, remélve, hogy akik követnek hátha felnyílik a szemük.Volt ilyen is, s olyan is, hogy szólt családtag nehogy összejövetelen politizáljak. Nem is tettem, mégis a csalódottak estek nekem egy mellék dolog ürügyén. Döbbenetemre. Elvégre valakin csak le kell verni a keserűségüket. Bocs.

S kérek is elnézést a sok hallgatásért, de beszűkült az életem, vívom a hétköznapi harcaimat a fennmaradásért. Sok csillogót nem tudok felmutatni. Másrészt kevés tevés-vevés sok pihenést igényel, s viszi az erőm. Örülök, ha már olvasni tudok!!!! S nem csak nézni, hallgatni. Bár azok is előre viszik az embert, de a könyvek örök nagy barátaim voltak. Az utóbbi időkben (két évben) sokszor őket is elvesztettem, s mindig ünnep volt számomra ha sikerült olvasnom, lekötött egy-egy könyv. 

Másrészt a frontok széttépnek. Tudom,ezzel nem vagyok egyedül, de én a saját szenvedésem érzem,s néha oly nehéz elviselni. 

S jöjjön egy kis szerelem: jezsámen. Gyermekkori kertünkben hatalmas bokra volt, a gyöngyvirágcserjének is, s az út szélén nárcisz, az illatos. Máig kedvenceim.






 

Közben megnéztem ezt a beszélgetést, Évának is hozom. Tudom, a téma nem könnyű, mégis meg kell nézni, biztató, elgondolkodtató, előre mutató, hitet adó. Mit írjak róla még?