Lassan haladva

A világ legrosszabb embere 

 néztem a filmet, s olvastam a könyvet. Napokig. Van ilyen időszak, amikor az ember lassan halad, bár ez értékükből semmit nem von le. 

 

 

S akkor jöjjenek a tulipánok, sok hagymát ültettem az ősszel, hova lettek? Alig látni új növényt közülük, s régi, a legkedvesebb majdhogynem el is tűnt, ahogy a krókuszok is. Ami növény megmaradt, azok dúsak, gyönyörűek.  

 

 

Fent a régi hűségesek, lent az újak.  Ezek a dúsak tulipánok,bár szívemnek a hagyomános formát mutatók a legkedvesebbek.

Ő új lehet, mert a régi helyén egy sem került elő. Ezek szerint előre gondoskodtam az utánpótlásról. Ez szívemnek nagyon kedves, s akkora nagy bokorban voltak. Ő szólózik, s mellette jön fel egy kisebb.

 

Kérdi a szomszéd asszony lesz-e idén ennyi meggy, mint amilyen virágdús a fa? Meglátjuk. A fa pompázatos!

 

 

 

A multifokális

 szemüvegnek egyetlen nagy hibája van: nem lehet felhívni. Éveken át tiltakoztam ellene, aztán amikor rászántam magam, jó másfél hónap után azt mondtam, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Máig tartom ezt a véleményt.

Másfél órát kerteltem, gazoltam, ásót használtam,stb. Lejárt a szavatossági időm. Remélem nem nyírtam ki magam. Imádtam csinálni. A kutya meg ette a szárított marhatrágyát, ahol megtalálta. Nem tudok tenni ellene.

Gólyáéknál fészekfoglalás volt, s azt hiszem a fiatalok elűzték az öregeket. Éppen jöttünk haza a választásról.  Egyben micsoda szimbólum is.

 

Hallgassátok meg!

 Alinda beszélget Rubovszky Ritával 2008.

Egyedül?!

 Férjem halála után, hogy "egyedül maradtam" mondta valaki, hogy milyen jó, hogy a kutya velem van, nem vagyok egyedül. Nem értettem, nem éreztem, érzem magam egyedül. Nekem jó ez az állapot, nyugodt, kiegyensúlyozott az életem. Felnőtt életemben, a válásom után hosszú évekig neveltem egyedül a gyerekeimet. Akkor beletanultam az ún. elvált asszony szerepbe, minden felelősség az enyém, az ember sok mindent megtanul, férfimunkát, mert rászorul. A házunkat 5 évig egyedül vittem, a férjem kéthetente jött, hétvégére. Aztán valahogy ez a szerepkör rajtam is ragadt, amiből nagyon elegem is volt. 

Szóval szeretek egyedül, jó ez így nekem,s jó, hogy van a kutya, aki már a férjem idejében is megvolt, s már akkor jól elvoltunk mi egymással. A kutyával. Az állatokkal nagyon jól kijövök. Csak macska hiányzik nagyon, ők mások, mint a kutya, mondhatni olyanok, mint én, függetlenek. Ezzel együtt ragaszkodók, s hatalmas egyéniségek is. 

 éééésssss: 

 

Világunk

 Hallgatom a rádiót, egy énekes, egy, festő, egy gazdasági szakember. Oly mélységes a kiabrandultsag, az elkeseredés. Közben fejem tetejéről folyik le a hajfesték. 20 éve biztosan nem szavaztam, nem akartam több centis tővel odamenni. Szóval a hajfesték folyik, törölgetem, valamiért befogta a bőröm is. Jól kinézek. Hozzá a sok szomorúság, amit hallok.

Tegnap Friderikusz beszélgetett Tóth Krisztinával.  Elgondolkodtató, mély, elszomorító volt, amivé lett a nyelv is az elmúlt időszakban. Majd csatolom, ha gépen leszek, hátha más is meghallgatná. Erdemes.

Fotók, tél, tavasz, reggel, este, kert , erdő.

 Mostani fotók...

Lenne unokákról is, de én nem tehetem fel, csak a nagyanyjuk a fbra. Évekkel ezelőtt kértek meg erre.  Ó, a fenébe már én is keserű  vagyok. Csak szeretném megmutatni, büszke lenni rájuk, az én 

közegemben, itt a blogon. Mert vagy 17 éve vagytok ti nekem.

Erdőn kidőlt fa nyoma, s a tönkök, amiket estében magával rántott. 

Véééégre!

 

Megérkezett legalább egy gólya az utcába. Éppen a minap beszélgettünk a fészek előtt lakóival, hogy, elmaradtak. Másnapra itt az örönteli meglepetés.

Huh,ez egy jó beszélgetés!