Hatalmasra nőtt

 nálunk a "fű", lent a kertben. Imádtam, reggelente csodás fotókat készíthettem. Vége. Levágták, néhol embermagasságú volt. De először a "csillagvirágok" miatt vártam, mert jól elszórta magát mindenfelé, aztán a "gazok" szépsége tartott fogva.

 

Bevallom, szinte megsirattam, hogy nincs már, most csupasz minden.

Megi kutya szeret szomszédolni, a szomszéd, tüneményes fiatalember pedig a kertünkben sétálgatni. Zegzúgos, tele növénnyel, bokorral. Náluk még az örökölt kert van, melynek bokrai az évek során a gyümölcsfák közé száműzettek. Ő pedig nagyon örülne nekik. Ízlés dolga, ki minek örül, már a háziak. Ők új lakók, szomszédok.

Sajnos a későbbi fotókhoz nem férek hozzá, nem értem?

Ami bekövetkezhet,

 az bekövetkezik. Jól írtam a Murphy törvényt?

Kezdjük: férjem halad a kezelések útján sugár, mintavételek, stb. Esetlegesen egy kemós sorozat is kinéz. Bár egyre hanyatlik, gyenge. Nem is értem ezzel javítanak-e vagy rontanak az állapotán?

Aztán jövök én: hónapok várakozása után végre bejutottam a gyógytorna, lézer és TENS kezelésre. Első alkalom után órákat feküdtem, hogy elérjem a buszt, már a vidéki járatot haza. Másnap sem voltam a helyzet magaslatán. Gyógytornát itthon már hetek óta csináltam, tehát edzésben voltam. Kellett is, nehezen álltam át/rá. 72 év, hiába.

Újabb alkalom, ismételt pusztulás, másnap már háromszögben voltam a fájdalomtól. Kérdezem a betegcsoportomban kinek, mi a véleménye, tapasztalata? Kiderült a TENS nekünk tilos, ellenjavalt. Puff neki. Nem voltam körültekintő. Vártam, hogy összeszedjem magam, aztán inkább elhalasztottuk egy jobb időszakra a maradék időpontjaimat. S a maradék gyógytornát, s a lézeres kezelést. Azt tapasztalom, hogy a gyógytorna amit ha tudok csinálni(mert nem jön közbe semmi) sokat segített, akkor is ha utána kicsit sajognak az izmaim. A jutyubon nagyon jó gyakorlatsort találtam, hosszas keresés után.

S akkor jöjjön hab a tortára: Megi. Az utolsó tüzelése gyanús volt, már a vérzése. Én is jártam ilyen cipőben anno. Jó megfigyelő voltam, sajnos. Az volt a gond, hogy a bűzmirigy nyalogatása lefedte, hogy más gond is lehet később. Attól megkönnyebbülve is csak nyalogatta magát, láttam folyadék is csorog belőle, orvos, UH, 3 nap múlva a méhét kipakolták. Tegnap varratszedés, jól van. Azért a védőruhával volt kalandunk, s rájöttem, hogy ilyenkor érdemes a boltot hívni, az eladóval konzultálni, mert ő a szakember, s kutyás révén tapasztalt is.

Ez még mindenek előtti fotó, de már látni, nincs jól.

Itt pedig beburkoltam, hogy nehogy nyalogassa magát.

 

 

72. Ma. A torta maga finom volt, legközelebb nem kérünk díszítést. Faksznis vagyok, nekem nem a világom. Viszont az íze mindent vitt, sajnos nem sokáig.

Amikor minden összeesküszik

 Szóval, utazok haza hétfőn reggel a buszon végig fázom, nem értem. Éjjel fájt a torkom, de reggelre elmúlt. Buszon amúgy is nehezen lépcsőzöm, most dupla nehezen. Nem értem. Aztán délután 37.8 a hőmérsékletem, ez még csak nem is annyira magas, de harmatgyenge vagyok. Homeopátiás szer, ami nekem ilyenkor, ha időben szedni kezdem, használ. Most is. Csak a gyengeség, meg a légcsővem viszket. Nem fáj, viszket. Szóval valami van, de nem igaz baj, de mégis, nem vagyok jól.

A kutya tüzel, most vannak a kritikus napjai, nehezen viseli, őt meg mi. Amikor elutaztam (természetesen) kiakadt, keresett, nyugtalan volt, mindennek a tetejébe. Elviszem sétálni, hogy mozgassam, fárasszam, van egy háznál két labrador, meg a vénasszony. A kutyák Megitől. s egymástól őrjöngenek, a "vénasszony" tőlem: miért sétálok arra? 5-6 naponként, tehát nem mindennap kétszer. Ez egy kutyáktól nyugis rész, az ő két kutyáját kivéve. De mire ez a nagy őrjöngés? Más helyeken tudom kezelni, itt lehetetlen. Megi is rájuk indul. Fajta vagy kutyafüggő? Felhívom az önkormányzatot, sétáltatás a faluban jár-e korlátozással? Nem. Tehát ha úgy adódik, mert ott jutunk el a Sparhoz, arra megyünk. Csak arra lennék kíváncsi, hogy más kutyákkal hogy viselkednek? Jól felhúztam magam. 

Lenne a kertben mit tenni, meg az időjárás is mellette szól. Azért még várnék a munkával, vajon kibírom?

"Lenne még mondani mit" írnám Cseh Tamással, de inkább nem írom le, bár lehet, hogy jót tenne, ha ki- és leírnám.

Nagyon felb.....m az agyam. Bocs.

S amint látjátok az erdő kicsit beköltözött a kertbe, egy -egy régi kirándulás emlékei.

Ismét "csak" kert, ami a sok eső miatt legszebb pompáját mutatja

A legszebb virágszál

 

Valaki megkérdezte,

 hogy mennyi időt töltök a kertben, hogy olyan tökéletes(nek látszik). Ez az. Mondtam, hogy befotózom, kiválasztja az ember a fényeket, a látványt, s fotóz, több vagy kevesebb sikerrel. 

Ami nem insta kompatibilis, ahogy mondani szokták csak ritkán mutatom. Ritkán írok arról, hogy mennyi küzdelem a kert, mert berobbant a térdem, a tarack vagy fű és a gazok mindent elleptek. Lassan haladok, ha bírom, ha nem, marad minden úgy. S akkor még a kertészsegédről nem is írtam.

 

 S kellene  az ásás, átültetni  a növényeket is, most apuka rendesen befogatott. Ez van. Így sem jutok el a tervezetthez, de haladok. S halad ő is, majd fotózom, a maradékokból készült kukatároló, kerítés, és futtatórács. Csak éppen nincs mit ráfuttatni, mert  a kinézett növények nem igazán átnyéktürők, nyáron pedig oda csak este érkezik a nap, Várok, egyszer úgyis a szemem elé kerül majd.

Szóval így működik a tökéletes kert. Amit mutatok, nem a dicsekvés, kirakat, a szerelmeim, mert mindig van egy aktuális szerelem. S hadd őrizzem majd meg szegényebb, nehezebb időkre gyönyörködni, s emlékezni. "Előveszem, ha hull a hó, ez volt ház, ez volt a tó", ahogy Nemes Nagy Ágnes írta.