2024. április 19., péntek
Ma szuper napom volt!
2024. március 14., csütörtök
Amikor minden összeesküszik
Szóval, utazok haza hétfőn reggel a buszon végig fázom, nem értem. Éjjel fájt a torkom, de reggelre elmúlt. Buszon amúgy is nehezen lépcsőzöm, most dupla nehezen. Nem értem. Aztán délután 37.8 a hőmérsékletem, ez még csak nem is annyira magas, de harmatgyenge vagyok. Homeopátiás szer, ami nekem ilyenkor, ha időben szedni kezdem, használ. Most is. Csak a gyengeség, meg a légcsővem viszket. Nem fáj, viszket. Szóval valami van, de nem igaz baj, de mégis, nem vagyok jól.
A kutya tüzel, most vannak a kritikus napjai, nehezen viseli, őt meg mi. Amikor elutaztam (természetesen) kiakadt, keresett, nyugtalan volt, mindennek a tetejébe. Elviszem sétálni, hogy mozgassam, fárasszam, van egy háznál két labrador, meg a vénasszony. A kutyák Megitől. s egymástól őrjöngenek, a "vénasszony" tőlem: miért sétálok arra? 5-6 naponként, tehát nem mindennap kétszer. Ez egy kutyáktól nyugis rész, az ő két kutyáját kivéve. De mire ez a nagy őrjöngés? Más helyeken tudom kezelni, itt lehetetlen. Megi is rájuk indul. Fajta vagy kutyafüggő? Felhívom az önkormányzatot, sétáltatás a faluban jár-e korlátozással? Nem. Tehát ha úgy adódik, mert ott jutunk el a Sparhoz, arra megyünk. Csak arra lennék kíváncsi, hogy más kutyákkal hogy viselkednek? Jól felhúztam magam.
Lenne a kertben mit tenni, meg az időjárás is mellette szól. Azért még várnék a munkával, vajon kibírom?
"Lenne még mondani mit" írnám Cseh Tamással, de inkább nem írom le, bár lehet, hogy jót tenne, ha ki- és leírnám.
Nagyon felb.....m az agyam. Bocs.
S amint látjátok az erdő kicsit beköltözött a kertbe, egy -egy régi kirándulás emlékei.
2023. október 22., vasárnap
Elkapott minket
a devla, mondaná a kolléganőm. Sunyi módon, orvul támadott, akkor amikor nem is számítottunk rá. Fiam szerint -a környezete tünetei alapján- ez bizony covid. Mikor már lábra tudtam állni hívogattam a körzeti orvost, de nem vette fel a telefont senki, maradt a gyógyszerelés házilagos megoldása, pihenés. Nem mintha mást tudtunk volna csinálni. Talán én jobban viseltem, mint az uram, bár harmatgyenge vagyok, mint várható is volt, láz után. Ma azért egy rövid sétára nyomorult kutyát is elvihetem, remélem.
Ez a ma reggeli kerti sétánk fotós lenyomata: napkelte, nap aranya, didergős pára, majd ismét nap fénye
2023. április 19., szerda
"A reménykedés a kertész időmódja"
"A kerti munka nem is munka, meditáció, elidőzés a csendben". Byung-Chul Han szavait idéztem a címben, s előbb is. Milyen igazak. Délelőtt úgy belemerültem, hogy most szakadok szét, s fekszem csak, "kiterülve", de oly jó volt dolgozni. Főleg, hogy bevettem egy gyógyszert a térdemre, s hetek után csodát tett velem. Sehogy sem akartam gyógyszert bevenni rá, de kellett. Ez van. Remélem a mellékhatásait tartalékolja, azoktól ijedtem meg, amikor elolvastam. A homeopátiás szerek sokat segítettek, de a gyógyszer többet.
Berobbantak a tulipánok. Amikor az esővel és a hideggel vagy elfoglalva, s egyszer csak észreveszed rügyeznek a bokrok, nyílnak a tulipánok, robbanásszerűen, ez maga a csoda. Hadd legyek elfogult, de imádom.
Sört prüszkölő segédkertész. Kínomban kitettem a csigáknak, ő meg mindenbe beleüti, dugja az orrát. Csak prüszkölt tőle, aztán próbálta betemetni!!! Viszont a csigáknak nem jött be, miért? Csak nyáron, a melegben?
S itt van a bemutatkozó fotó, amikor megláttam kitakarítottam a kutyaólat (az más kérdés, hogy soha nem ment, s megy bele). Nagyon sok örömet, szeretetet ad, kap, s jókat sétálunk vele, esőben, szélben, napsütésben, legfeljebb a hossza változik.