Véletlenek(!?)

 Férjem otthoni ellátására, a hospice otthongondozás változatát kértük. Aznap amikor a hölgy telefonon kereste, sokszor ő teljes kómában volt, talán az állapota, de főleg a frissen feltett tapasz miatt. Estefelé említette a hívásokat, későn. Pedig a segítségre végtelen szüksége lett volna, már nagyon vártam őket. A rendelő az ő, az ellátott telefonszámát adta meg, nem számolva az állapotával. Így másnap érkezett volna a segítsége.

Hajnalban elesett, két segítségkérésem nem talált meghallgatásra, én semmit nem tudtam tenni érte, mire eszembe jutott a Gondos óra. Ők segítettek, hívtak mentőt, stb. A Gondos óra háttérmenedzselése nagyon jó, odafigyelnek, segítenek. Köszönet érte. (Bár azt is tapasztaltam , hogy az email címet az uralkodó párt hívek gyűjtésére használja, sajnos.)

Szóval akinek kételye van a gondos órával kapcsolatban, ha segítene a döntésben itt a mi példánk. Egyedülállónak, beteg embernek, ha nála is van mindig!!!! nagy segítség.

A kórházba kerülve, megvizsgálva bent fogták, most a részletekbe nem megyek bele. Utolsó útja felé halad, sok szenvedéssel. Minden ismerősünk  a megváltást kívánja neki, a gyorsat. Majd kiderül, hogy a sors is ezt akarja-e?

Ami bekövetkezhet,

 az bekövetkezik. Jól írtam a Murphy törvényt?

Kezdjük: férjem halad a kezelések útján sugár, mintavételek, stb. Esetlegesen egy kemós sorozat is kinéz. Bár egyre hanyatlik, gyenge. Nem is értem ezzel javítanak-e vagy rontanak az állapotán?

Aztán jövök én: hónapok várakozása után végre bejutottam a gyógytorna, lézer és TENS kezelésre. Első alkalom után órákat feküdtem, hogy elérjem a buszt, már a vidéki járatot haza. Másnap sem voltam a helyzet magaslatán. Gyógytornát itthon már hetek óta csináltam, tehát edzésben voltam. Kellett is, nehezen álltam át/rá. 72 év, hiába.

Újabb alkalom, ismételt pusztulás, másnap már háromszögben voltam a fájdalomtól. Kérdezem a betegcsoportomban kinek, mi a véleménye, tapasztalata? Kiderült a TENS nekünk tilos, ellenjavalt. Puff neki. Nem voltam körültekintő. Vártam, hogy összeszedjem magam, aztán inkább elhalasztottuk egy jobb időszakra a maradék időpontjaimat. S a maradék gyógytornát, s a lézeres kezelést. Azt tapasztalom, hogy a gyógytorna amit ha tudok csinálni(mert nem jön közbe semmi) sokat segített, akkor is ha utána kicsit sajognak az izmaim. A jutyubon nagyon jó gyakorlatsort találtam, hosszas keresés után.

S akkor jöjjön hab a tortára: Megi. Az utolsó tüzelése gyanús volt, már a vérzése. Én is jártam ilyen cipőben anno. Jó megfigyelő voltam, sajnos. Az volt a gond, hogy a bűzmirigy nyalogatása lefedte, hogy más gond is lehet később. Attól megkönnyebbülve is csak nyalogatta magát, láttam folyadék is csorog belőle, orvos, UH, 3 nap múlva a méhét kipakolták. Tegnap varratszedés, jól van. Azért a védőruhával volt kalandunk, s rájöttem, hogy ilyenkor érdemes a boltot hívni, az eladóval konzultálni, mert ő a szakember, s kutyás révén tapasztalt is.

Ez még mindenek előtti fotó, de már látni, nincs jól.

Itt pedig beburkoltam, hogy nehogy nyalogassa magát.

 

 

72. Ma. A torta maga finom volt, legközelebb nem kérünk díszítést. Faksznis vagyok, nekem nem a világom. Viszont az íze mindent vitt, sajnos nem sokáig.

"Én is rettegek mindentől, a rettegéstől is."

 Grecsó Krisztián: Lányos apa című könyvéből idéztem. Gyönyörűen ír.

Addig rettegek, s nem teszek semmit magamért, ameddig már késő. Emlékeztek egy korábbi bejegyzésre? Írtam az uram fájdalmairól, hogy nem hajlandó megtenni a lépést az ésszerű orvosi út felé. Mikor már nem bírta tovább a fájdalmat, bement az SBO-ra, onnan átkerült a pulmonológiára, daganat, áttétes. Sugárkezelés előjegyzésen van egy távoli városban. Most ismét beült a birodalmába, s folytatja amit eddig. Pedig hosszú a kert, jó a levegő, minden adott, csak az akarat veszett el valahol félúton. S ha az embernek vannak dolgai, céljai akkor akar. Sok betegségen, műtéten mentem át, igyekeztem nem elhagyni magam. Ott volt két gyerekem, nem is tehettem. Vagy a férfiak ennyire mások?

A könyv véletlenül került elém, igazából hetek óta nálam volt. Egy halálos beteg hölgyről szól, akit  élete utolsó heteiben kísér a barátnője. Életről, halálról, gyászról olvashatunk szép és mély gondolatokat,

és Pedro Almadóvar filmet is készített a könyv alapján A szomszéd szoba címmel. 

Augusztusi Murphy látogatások

 

 

Mióta nem jelentkeztem gyakorlatilag fogorvoshoz járok, s ahogy az lenni szokott, akkor romlott el az autó, az uram számítógépe. A legvadabb melegben mentem a fogorvoshoz, fogakat húzatni. Abban  sem hiba, sem gond nem volt, de hogy nem voltam magamnál egyik alkalommal sem, az is biztos. A meleg alapból kinyírt, a buszozgatás rátett, mert hogy légkondi kevésbé ismert, de még ablakot sem lehet kinyitni. No, így már sok volt. s  hab a tortán a városi menetrend tavalyi átszervezése, nos az mindennek a teteje. Mert mondták, hogy mire szálljak, honnan, s mikor jön, DE menetrendet nem tudták megmutatni. Ők tudják, kész. S kiderült, hogy nem igazán utasbarát módon történt az azóta már változtatott!!! átalakítás, tekintettel a nehezen megközelíthető városrészekre.

Harmadik alkalommal fiatalok álltak a buszmegállóban, kértem őket, hogy mutassák meg amit tudni szeretnék. Megtörtént. 

Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy a Mónika sóba megyek, beférnék oda, az már biztos. Érdekes, sokan, főleg fiatalabbak nem értik a poént.

Ezzel a vloggal vigasztalom magam.Holland házaspár Franciaország bordói(Bordeaux) részén vett egy parasztházat, azt újítják fel, s az életük. Tekintettel a hölgy brocante /bolhapiac imádatára,  nos azokat alaposan megismerhetjük. A férj szinte egyedül dolgozik, kivéve néha szakmunkákat, a hölgy inkább felújít bútorokat, vendégházakat üzemeltet, kirándul, s bemutat néhány gyögyörű házat.
 

Alapos, szakszerű munka, tökéletes eredmény. Valami hiányérzetem mégis, a hölgy minden lakásbelsőjénél van. Számomra a bensőségesség, az élet hiányzik. Kíváncsi vagyok, ha esetleg valaki megnézi, ő is úgy érzi-e? Vagy alapból a stílusával van gondom?  Lent pedig egy általa bemutatott ház, amit nagyon szeretek.  Ezt elfogadnám.

 

Kényszerpihenőn,

 avagy jól elintéztem magam. A sok eső felnyomta a kertet, legalább fél méteres hosszúságban többlet van a növényeken. Nekiálltam, majd az urammal ezeket visszavágni. Az emelés nem erényem, főleg vágni is közben. Volt, hogy ketten fogtuk az ágmetszőt. Kinyírt. 

Szomszédban pár éve nem metszették az almafákat ezek közel vannak a kerítéshez, az idei gyümölccsel teli ágak ráfeküdtek a rózsakapura, bokrok tetejére, lenyomva vagy törve az ágakat. Lépnünk, azaz metszenünk kellett. Az a sok alma! Tele vele a talajtakaró növényzetünk, szedhettem össze. Szívem szakadt értük, de úgy nem maradhatott.

Tegnap lefeküdtem, lábra állni alig tudtam. Ezt ki kell feküdnöm, pihennem tudom. Viszont nehéz, mikor annyi tennivaló lenne. Maradt a fotózgatás. 

 

S ma hajnalban lekvárt is főzTÜNK. Volt főzve is, mert én egy napig cukrozom, s másnap főzöm fel, de a körülmények miatt amikor szétfőtt tettem bele két 3:1 gyorsfőzőt. Kicsit rotyogtattam, s kimertem. Vegyes főzésű lett, az uram is kavarta, mert nem bírtam vele. Viszont finom lett. A vége sűrű, gondolom az elején kimertek is olyanok lettek. Még szerencse, hogy volt itthon, tavalyról próbaként, mert jó bolondként főzni szoktam a lekvárokat. Lehet, hogy lassan múlt idő lesz.

Ma szuper napom volt!

Hosszú idő óta nem jelentkeztem. Kínlódtam, ültettem, megszenvedtem. Ma csoda történt. Főztem: levest, sütöttem kuglófot, porszívóztam,s nem dőltem ki. Ezt én tudom, hogy milyen jelentős, nálam. Délután Megivel jó órát sétáltunk, s ő is bírta, két pihenéssel. Két öreglány... Aztán szegélyvágóval némi füvet nyírtam, főleg növények közt. Akkor már elég lett mára. Még így is csodálatos nap lett ez a mai.

A fotók eső után, s ma reggel fagy után készültek. 

 

A könyv nagyon tetszett.