Holnap ilyenkor

 már 73 éves leszek.Mi ebben az érdekes? Az hogy annak idején is éppen csütörtöki napon születtem, este fél nyolckor.

Egyszer részt vettem egy szeánszon, ahol a születésünket modelláltuk,  vagy játszottuk el/újra, s  láttam anyám nem éppen boldog arcát, ahogy megszülettem. Rákérdeztem, azt mesélte, hogy nehezen, fogóval jöttem a világra, megszenvedte. Nagy volt a fejem. Azt mondják, az anya gyermek kapcsolatban a születés élménye megmarad, vagy nyomot hagy inkább. Sosem éreztem szeretettelinek. Közelinek,bensőségesnek. Anyámnak csak fia volt, mondta mindenki, aki találkozott vele. S ez így is volt. 

 Azért már kifelé tart a tél, akárhogy is fogja magát. Mikor elment a hó, már tavasz illat volt a levegőben. Nem tudom máshogy megfogalmazni. Más lett a levegő.

 Tegnap a kutyát sétáltatva rányomult egy férfira, követte, futott utána. Nincs kutyája, macskája, milyen illatot érezhetett rajta, hogy rábukott. Régi emlékeket idézett, ahogy mondta az öblítő illata, esetleg. Ő sem értette. Ilyen még nem fordult elő vele, már Megivel, mert kutyaillatok helyenként bizony bódultságot okoznak nála. Titkos üzeneteket közvetítve. A férfit még sosem láttuk, amúgy. 

Ez is,az is

 Az egyedüllét felszabadító érzés lehet, a magány mélységet hozhat az életünkbe. Hang Borum

 

S némi téli hangulat is jöjjön:

S ha valaki idáig kitartott, levágták a diófa faház fölé hajló ágát. Lefaragta az oldaldeszkákat a tetőről,ahogy szélben hozzá surlódott. Ezeket mindkét oldalon pótolni kell.Szegény diófa, egyre fogy, minden elmondom neki, hogy szeretem,lehet hogy ez csak nekem vigasz.

 A sok ág egyre gyűlik, nem tudta elvinni a fuvarozó, megérkezett az eső. Előző nap pedig szokás szerint minden összejött. Nekem, nélkülem meg nem szállít. Ez van. Csak attól tartok, hogy fát kell rendelnem, azt meg az ágak elé öntik, s mire lesz elpakolva? 3/4 köbméterem még van,kérdés ez mire lesz elég?

A beszélgetések folytatódnak

 Ez hatalmas volt, már hangulatában, egymásra találásban, s megvalósult a műsor célja is. Számomra két ismeretlen ember, akire figyelni kell.

 Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.

S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett

sütni és főzni,

nem kellett 

körbeutazni a fél országot, 

nem volt elvárás velem szemben, 

hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.

Kedves Blogolvasók!

 Köszönöm azoknak, akik megkerestek, hogy mi van velem? Észre sem vettem, hogy olyan régen jelentkeztem. Tehát, először festés volt, amire egy évet vártam, azaz jó egy évet miután a konyha egy része leszakadt, lerohadt. Megelőzően négy napig pakoltam, selejteztem. Aztán ennek még lett utó selejtezése is... A festés után napon jött a fiam két gyerekkel, segíteni, elvitt a temetőbe, szüleim, nagyszüleim sírjához. Akkor, s ott  robbant be a hideg, szél, hó. S volt egy dödölle "kalandunk" is, majd írnék róla.

Elindultak vasárnap ebéd után, éjjel megjött Angliából a másik fiam, egy hétre.  Nem tudtam egyiküknek sem nagy főzést produkálni, nem volt már erőm. A festés utáni takarítás máig nincs meg. A finomra hangolt, sajnos ez van, naponta látom.

 

Ezután orvosos hét jött, belobbant a refluxom, ami eddig nem volt nevesítve.  Erős diétával, némi fogyással. S a jobb oldali három hasi műtét után feltehetően összenövések vannak, szenvedem.

 

Tegnap fogorvosnál voltam, félév s több nekifutás után végre odaértem. Ugyanakkor ezen a reggelen bejelentkezett a favágó, gyümölcsfák, s minden orgonabokor ment, s egy hatalmas terméketlen mogyoró bokor is. Mindent lenyomott, árnyékolt. Az orgonák nagyok,öregek voltak, alig virágoztak. Radikális beavatkozás történt, s mintha fellélegzett volna az udvar, a kert.  . Kinőnek majd úgyis. Szóval kicsit nehéznek tűnő nap volt, ez is. 

 

Ma csak, -gondolom- az időjárás szaggatott. Fáradt vagyok, mászkálás mentes,pihenős napokat várok. Nagyon. Nagyon. S persze nem a karácsony a legfőbb gondom, azért egy picikét díszítettem, tényleg csak jelképesen.

 

S íme, ahonnan kikerültek a hatalmasra nőtt, néhol formátlan, s sajnos alig virágzó orgonák.  

 

 Itt pedig a szintén terméketlen mogyoróbokor uralta le a kertet, a gyümölcsfákat. S kivágásra kerültek elszáradt gyümölcsfák is.

 

 

. 

 

S íme az "eredmény" egy része, ezt majd el kell vitetni. A gyümölcsfa ágak égetve lesznek, a kuglikat pedig be kell hordani, majd tüzelőnek. Lesz munka, bőven.

 

 S mutatok pár fotót, még visszavágás előtt a cserjés hortenzia csodáról. Az orgonához sajnos nem lehetett másként hozzáférni, metszeni kellett, legalább a nagyon belógó bugákat. Szívfájdító volt.

 

 Egy kis tavaszi előzetesről:

 

 

Bár a téli jázmin téli, s a kert oldalán, a szomszédban kezd virágozni, de az "unokám" 

 

 

Gombák mindenhol

 

 

Amikor valaki nagyon az otthonához kötött, értsd nincs módja utazni, világot látni, akkor az otthona sokat, mindent jelent számára. Próbálja olyanná alakítani, hogy jól érezze magát benne, s a tárgyak szépséget, örömet is adjanak neki.  Nem baj, ha ha nem milliós értékek, lényegük az általuk nyújtott érzelemben, esztétikában van.

A fenti lakások ilyenek, szerintem, különlegesek, bár az első néha túlzsúfoltnak tűnik, de annak is megvan a maga oka. Tetszett, ahogy egy számítógépes emberből meseíró lett. S a világát leképezi a környezete. A sok gomba is, amik a másik lakásban is megjelennek, másként.

A második hölgy művészi munkát végez, ezt a lakásán is látni. Meleg, otthonos és esztétikus. S fantasztikus hangulata van.

 Régen jelentkeztem, észre se vettem.  Voltak még napjaim ,mikor nem is főztem, ettem amit találtam .Nem jutott rá idő, vagy energia. S mikor végre napok után szinte ráestem a főtt ételre egészen elcsodálkoztam, magamon.

 Ősz van, lezárások a kertben,  sok a diófa levél, felemészti az erőmet. Bár heti alkalmakat találok a gyűjtésre, elhordásra, gyönyörködöm a természetes  kertben, de ha eső jön nem szeretem, ha berohad, nehéz összegereblyézni, elhordani, zsákban a vállamon. Fekszem is utána eleget. Vettem hagymákat, őket is be kellett ásni, ekkor jól jött az eső, puha lett a föld. A természet ad, elvesz.

S bevallom ezek a ködös napok nem voltak barátaim, megszenvedtem őket, s mint kiderült betegtársaim is. Nem vigasz, csak nem vagyok ebben az érzésben egyedül. Olcsó vigasz.

Angyal az égen

 

Tegnap

 megvették az autót, az átkozott pénznyelőt. Az öcsém autókereskedő volt, mondta a kritériumokat, hogy milyen autót ne vegyünk. Ez, a férjem "álomautója" mindnek ellentmondott. Fizettünk is utána eleget, s én is, hogy eladhassuk.

Itt állt a ház előtt, a szomszéd házat felújítják, vezetékezték, stb. Útban volt mindig, s segítséget kellett kérnem, hogy odébb vigyék. Nincs jogsim.

Aki vitte beleszeretett, nem  nézett semmit. Akár a férjem. Ilyenek a férfiak?! 30 éves autó. Remélem sok évet töltenek együtt. Így legyen. 

Eggyel kevesebb gond. Még hátra van a konyha, előszoba festése, ami tavaly leborult, már a fal egy része a konyhában, de a férjem betegsége miatt elmaradt a festés. Itt, a házon, házban több éves hiányosságok vannak, a férjemet nem érdekelték ezek a dolgok, én pedig bevallom, belefáradtam, hogy minden felelősség az enyém kellett legyen. Nem foglalkoztam velük. Most minden rám szakadt. Mint a vasút dolgai Jankóra. Ha nincs karbantartás, elhanyagolódnak dolgok, azok bizony előbb utóbb benyújtják a számlát.

A bejárati ajtót nagyon várom, ősztől tavaszig nem lehetett megülni a konyhában, húzta ki a meleget. (Mi rögtön a konyha előtti nyitott folyosóra lépünk be.) Kiderült, hogy beltéri ajtó, ráadásul. S fűtésre sokat fizettünk. Emiatt.

Ha van autónk, szabadok vagyunk, mint a madár. Olvastam valahol, én csak azt érzékeltem sokba került, DE szabadok voltunk, időt spóroltunk, fáradtságot, s kényelmes volt. A faluból óránként mennek buszok a városba, jó a közlekedés, de oda kell menni a buszmegállóhoz, 500 méter, s vissza, többnyire ekkor már "négykézláb", ahogy mondani szoktam. S akkor a városi gyaloglásokról nem beszéltem amit valami miatt nem bírok. Sokszor esek le a lábamról. Öregszem? "Meg is öregedett", mondta egy kontrollon a bűbájos neurológus. 

 

Meglepetés utóvirágzás, vagy esetében első virágzás, így ősszel. Oly gyönyörű,annyi szépséget ad. Nem győzöm dicsérni, ha elmegyek mellette.

Elmaradtam

A labdarózsa utóvirágzása, csak nem labdákkal.

 

 

A cserszömőrce is összeszedte magát, még egyszer, utoljára. Igaz kisebb virágzattal, de a szépségét hozta.

Oly sok téma jut eszembe, hogy megírjam, de mindig elmarad. Sok volt az ügyintézés, természetesen Murphy úr sokszor velem volt. Inkább a sok várakozás buszra, időpontokon... ami felőrölt, s az utóbbi majd két év. A végén marékszámra hullott a hajam,  felugrott a cukrom. Ahogy záródtak az ügyek 3 nap múlva abbamaradt a hajhullás, lement a cukrom. S talán lassan aludni, kialudni is tudom magam. S mindezt egyedül, megtört egészséggel, mindennek tetejében a nem bírt nyári meleggel. Évek óta szaggat szét a meleg, még zárt szobában is estére mosogatórongy vagyok. (Betegtársaim is, ki-ki a maga módján, mert a tünetek mások mindenkinél.)

 

S közben  úszik a környezetem, a kert, főzni is kellene néha. Rengeteg felelősség volt rajtam, eddig is, csak fizikailag jobban bírtam. Most békém, nyugalmam van, s nincs állandó ellenállás, küzdelem. Főleg ami a tavalyi évet jellemezte, mert az a betegség, ha letagadták is, már korábban elkezdődött. Apámnak volt egy mondása, írom ahogy mondogatta: "széllel szemben nem lehet pisálni". Hát nem lehetett, míg a fájdalom rá nem kényszerítette a férjem, hogy bemenjen a sürgősségire. S ahogy beszélgetek nőkkel ezzel nem volt egyedül. 

 

Csak az itt maradóra maradnak az évek óta megoldandó problémák, s mert más nem törődött vele, én sem, elegem volt. Most a nyakamba zúdul a 15 éves itt élés  minden megoldandó problémája, szétrohadt spaletta, konyha festetése, stb. stb. stb.S amikor mentem ügyek után sokszor ha hazaértem csak lefeküdtem, az utóbbi időben már a kutyát a kertbe levinni se tudtam, úgy kimerültem. S csak feküdtem,kifeküdtem, már filmet nézni sem volt erőm, nagyon sokszor. Ez nem panaszáradat, ez a valóság. 

 

Pilinszky János: Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb. 

 

A versről