Elnézem

 a városi farsangi felvonulásról készült fotókat. A tavalyiakon őrjöngő, felvont tömeg, most fáradt arcok. Semmi lelkesedés, mint egy békemenet. S még valami jutott eszembe, ahogy minden intézmény felvonultatta a csapatát, táblával: május elseje.

Megjelentette a polgi a tavalyi műnyomó papírra készült dicsőség füzetét is, ennek már a teteje a ... fiókja. Napi x dicsőség, kikövettem, az én gyomromnak ez már sok. Miközben ő amúgy egy, a városáért élő és cselekvő ember, csak valahogy eltorzultak a dolgok. Vagy eltorzítatták, utasításra? ki tudja? 

Férjem a kórházban, egy hétbe telt míg minden szükséges összeállt. Oka lehet, hogy nem élünk ott, fiam is vitte amit kapott, vagy egyszerűen az infó nem jutott el hozzánk. Vagy ő beszél félre, mint tegnap. Vigyek száraz törlőt. Mi a száraz törlő, gondolkodunk a boltban. Lehet hogy konyhai papírtörlő, kezet törölni? Bevittem. Amúgy a szekrénybeli táskában mindenből van nemcsak duplán, csak be kellene nézni oda. Már a nővéreknek, a férjem fekszik. 

Amúgy a kórház szépen ellátott, új ülőke a vécén, tisztán tartott, stb. Voltak felújítások, de nem értem, hogy egy kétszemélyes szobába miért kell akkora radiátor, hogy szétrobban az ember? Már a melegtől. Az ablakok nem elérhetők, nem úgy nyithatók, nincs levegő. Fekvő betegeknél.

Az orvosok, személyzet részéről maximális az odafigyelés. Csodálom őket. 

A fotók reggel, s délután készültek. Így változik minden növény fagy után, s a nap melegétől. Kellene egy minimum metszést végeznem, vannak amiket ilyenkor kellene visszametszeni.

Ami bekövetkezhet,

 az bekövetkezik. Jól írtam a Murphy törvényt?

Kezdjük: férjem halad a kezelések útján sugár, mintavételek, stb. Esetlegesen egy kemós sorozat is kinéz. Bár egyre hanyatlik, gyenge. Nem is értem ezzel javítanak-e vagy rontanak az állapotán?

Aztán jövök én: hónapok várakozása után végre bejutottam a gyógytorna, lézer és TENS kezelésre. Első alkalom után órákat feküdtem, hogy elérjem a buszt, már a vidéki járatot haza. Másnap sem voltam a helyzet magaslatán. Gyógytornát itthon már hetek óta csináltam, tehát edzésben voltam. Kellett is, nehezen álltam át/rá. 72 év, hiába.

Újabb alkalom, ismételt pusztulás, másnap már háromszögben voltam a fájdalomtól. Kérdezem a betegcsoportomban kinek, mi a véleménye, tapasztalata? Kiderült a TENS nekünk tilos, ellenjavalt. Puff neki. Nem voltam körültekintő. Vártam, hogy összeszedjem magam, aztán inkább elhalasztottuk egy jobb időszakra a maradék időpontjaimat. S a maradék gyógytornát, s a lézeres kezelést. Azt tapasztalom, hogy a gyógytorna amit ha tudok csinálni(mert nem jön közbe semmi) sokat segített, akkor is ha utána kicsit sajognak az izmaim. A jutyubon nagyon jó gyakorlatsort találtam, hosszas keresés után.

S akkor jöjjön hab a tortára: Megi. Az utolsó tüzelése gyanús volt, már a vérzése. Én is jártam ilyen cipőben anno. Jó megfigyelő voltam, sajnos. Az volt a gond, hogy a bűzmirigy nyalogatása lefedte, hogy más gond is lehet később. Attól megkönnyebbülve is csak nyalogatta magát, láttam folyadék is csorog belőle, orvos, UH, 3 nap múlva a méhét kipakolták. Tegnap varratszedés, jól van. Azért a védőruhával volt kalandunk, s rájöttem, hogy ilyenkor érdemes a boltot hívni, az eladóval konzultálni, mert ő a szakember, s kutyás révén tapasztalt is.

Ez még mindenek előtti fotó, de már látni, nincs jól.

Itt pedig beburkoltam, hogy nehogy nyalogassa magát.

 

 

72. Ma. A torta maga finom volt, legközelebb nem kérünk díszítést. Faksznis vagyok, nekem nem a világom. Viszont az íze mindent vitt, sajnos nem sokáig.

Kávézunk? Kávéznánk!

 Totál összetörten, kávé hiánnyal s egy kis ágyba hozott kávé és sütemény ábrándjával ébredtem. 

"A reggeli kávéja előtt olyan morózus, hogy elretten tőle mindenki aki él, de még maga az élet is." kedves íróm Jón Kalman Stefánsson mondatait idéztem. (Mi lenne velem ilyen írók, s a könyveik nélkül?)

Mondjuk a bilibe rögtön belelógott a lábam, s felébredtem. S mentem főzni magamnak a KÁVÉT!

Pedig oly jól esne egy kis kényeztetés. A gerincem miatt amint lehetőségem van csinálom a gyógytornát itthon, tegnap hivataloson voltam. Tehát edzetten mentem.Vegyes csoport, kezdő és befejező beteg együtt, minden felvezető gyakorlat nélkül bele a közepébe, a kemény gyakorlatoknak. Utána lézer, s TENS kezelés, remélem jól írtam le. Úgy jöttem ki, mint a béka akit háromszor megnyúztak. Aztán miután ettem,s pihentem a fiamnál a indultam buszhoz, hogy hazajöhessek.Szerencsémre esett délután az eső, nem kellett sétálni mennem, nem is tudtam volna. Pedig imádom,a nap fénypontja mindig. S a kutyának is, a két öreglánynak.

Azt hittem,

 hogy a mai reggel végre az enyém lesz. Hát nem! 7.16 van, fent vagyok vagy két órája, s még csak nem is reggeliztem. Kávé azért van bennem...

Mire begyújtottam a konyhai kályhát felébredt Megi, s a félsötétben, "de azonnal" mennie kellett. Mondjuk a dolgai végére járt lent a kertekben, ennyi hasznunk volt. Hideg volt, vagy mínusz 3 fok, most az egész kert hófehér, nem csak kóstolgatta  a fagy, el is kapta.

Augusztus óta dolgozott a konyhában a burkoló, de a fal festetlen, az egyik fülke, s a sarok fedlapja még nem készült el. Érte kellene menni. Hetekbe telt, s a véletlen segített minket, míg találtunk egy asztalost, aki két deszkát is hajlandó volt levágni, formára.

Az oly szépen dolgozó burkoló végül a bejárati ajtó előtti területet is leburkolta. (Évek óta tört fel a Mekk mester által előzőleg letett kövezet. Mivel nem volt aki melléálljon, s persze az anyagiak is, úgy maradt.) Jött/ment a gázszerelő (mert a sütő is elromlott, nos tűzhelyt is évek óta veszünk), s kapunál lazán visszaszólt: épp ideje volt megcsinálni. Uff. Ennyire megfigyelte?!

A fogorvoshoz két hónapja nem értem vissza. Egyszer elmentünk, éppen nem rendelt. Gondolom, ha fontos, égető lenne, már ott lettem volna. A hetek alatt a bolti fogam s én szépen összeszoktunk.

S három napot a fiam is itthon töltött, Angliából. + két nap utazás, visszafelé 4 órát késett a gépe. 

Eltörött, s vitte a memóriakártyám a fotókat.

S közben anyagbeszerzés, keresés, s még meleg, aztán már nem. Viszont fáradunk rendesen, s egy ilyen vásárlós délelőtt rápihenést igényel, már attól akire nem vár egy sétához szoktatott kutya. Néha még séta is elmaradt. Ide jutottam.

Ide jutott Lázár Ervinnel szólva a Kőfejű Konok (férj) is. Beteg, fájdalmai vannak, gubbaszt a fb és a játékok előtt, mondjuk azokkal aktív. Más, a környezete nem érdekli, s bevallom lassan én is odajutok, hogy miért küzdjek? Belefáradtam, sok mindenbe, néha úgy érzem feladom. Bár ez nem jellemző rám. Csak a sok fájdalom lassan felőröl. Amúgy a férj nem hajlandó orvoshoz(SBO) menni, értitek ezt? Az öcsém évekig  játszotta ezt, s a mentősök megmondták, hogy személyiségjogok vannak, erőszakkal senki sem vihető el. A végén a lábfejét levágták. Itt a példa előtte, nem tanult.

Hogy hova jutottam nem mennék bele. Sok mindent most nem is érintettem, amit leírtam is pont sok, úgy napra nap, hétről hétre. Volt augusztus végén pár hetem, ültem, kész, vége, engem mindenki hagyjon békén. Csak pihenhessek, nyugodhassak. Oly jó lenne elmenni, pihenni, kirándulni. Nekem ezek fontosak, éltetnének. Azért az  az autóval elvisz minket az uram az erdőkre, ez becsülendő benne. Igy legalább ő is kimozdul.

 

Ennyit erről

 

Bikkfanyelv – az adott nyelvet nem ismerő számára az anyanyelvétől lényegesen eltérő nyelv, illetve beszéd, amely kellemetlenül hangzik, és a megtanulása nehézségeket okoz. Aki bikkfanyelvet használ, az valójában értelmetlenül beszél, vagy/és súlyosan beszédhibás.

A bikkfanyelv (fő)hivatali találmány, már a rómaiak is jól ismerték (v.ö.: Római jog). A bikkfanyelv lényege minden felelősség elhárítása a nyelvtan mindent eltűrő eszközeivel. Aminek meg kéne történnie, de nem nem történik meg, azért valami „izé” a felelős. Mindehhez nem kell más, mint a fogalmazással hétköznapi ember számára az érthetetlenségig fokozott hókuszpókusz.

Pl.: „ezek valami bikkfanyelven karattyoltak”.

Különböző magyar állami hivatalok és magáncégek ... képtelenek úgy fogalmazni, hogy azt megértsék a fogyasztóik, illetve azok az adófizetők, akiknek a létezésüket köszönhetik.

forrás 

 

Írtam kommentet, nem értem miért tűnt el. Mindegy. Szerencsére nem pénzlenyúlás volt,  százszor ellenőriztem. Hivatal, bank oldalán. Csak nem tudnak fogalmazni, de ez a mondat mindent vert.

 Tájékoztatjuk, hogy az Ön......vevő (fizető) azonosítójával a bankkártyás
fizetést sikeresen kezdeményezte.

Tehát  sikeresen befizettem. No comment. De miért nem lehetett ezt így leírni?

Volt egyszer egy

 vadászati fesztivál a kedvenc völgyünkben. Aztán a a nem hivatalos részét évekre bevitték a városba. Nem értettem, ott egymást érik a fesztiválok, ez pedig a vidék vadásztársaságainak és egyéb érdeklődőknek volt nagy eseménye. Felnőtteknek, gyerekeknek, embereknek, kutyáknak. Idén végre visszakerült. Készültünk, tényleg számoltam a napokat, hogy ne menjünk el a végén. Egyszerűen embertelen meleg volt, nem mertem bevállalni. A szívem szakadt bele.

Ezek ma reggeli aranyóra fotók. Imádtam.

Nem tudom feltölteni. Nem értem miert, a mobil másnap engedi feltenni a fotókat. Volt egy időszak amikor változott, most ismét nem sikerül.

Ő pedig a Csodafiú szarvas nem felhőm. Akkor is pontosan úgy néz ki.

Régi új olvasmányok.

S egy tegnapi csoda. Az"SZTK"-ban időpontot kértem a fiamnak vérvételre. Látom a kiírást, hogy a szakrendeléseken sorszámot kell húzni, ha odaérünk. Tehát: kérünk egy időpontot, s kapunk szerencsés esetben néhány hónap múlvára, ha odaérünk még sorszámot is húzatnak. Bebiztosítják magukat. Vagy a rendeléseken végül meg nem jelenő betegek miatt? Mondom a hölgynek, vagy kérdem, hogy ez mi? Egy szót nem szólt rá. Milyen elege lehet. Felétek is ez az új módi?

S a vonatok ügyéhez egy megemlékezés Öveges Józsefre, aki egy gyorsvonat miatt lett fizikatanár. Akkor még normálisan közlekedtek a vonatok. Ennyit arról.

Orsinak (IS)

 Azt hittem velem van a hiba, mert én bizony este hatig az orrom nem tudom kidugni a házból. Kivéve, amikor napi többször viszem sétálni a kutyát a nagyon hosszú kert végébe. S itatni a madarakat, s persze átmozgatni magam is. Megyünk, szaglászunk, lihegünk, s jövünk. Nem bírja a meleget a nyomorult kutya.

Sem, nemcsak a gazdija.

Ezt a sötétet már nem bírom elviselni, borzasztó. Ha nem süt ide a nap csalok, s a spalettákat kinyitom , áradjon be a fény, ha csak félig is.

Orsi, felétek borzasztó a helyzet, ahogy leírod. Én csak a hortenziákat, s a szétégett weigelát locsolom rendszeresen, a többit 3-5 naponta. A többi: idei virágültetések, s a megégők, rózsák, gólyaorrok, s egyes helyeken (nem mindenhol) a z ajugákat. Őket nagyon szívja a nap. Heti egyszer a kertet átslaggozom a fürdőből. Máskor igyekszem esővízzel, míg ki nem fogy, aztán jön a benti víz. S felénk esik, hol több, hol kevesebb, de inkább a nap égeti ki őket.Szerencsétleneket. 

Ezek a bugák bizony nem maguktól barnultak be, még a bokrok közt megbúvó hortenziákon sem. A gyönyörű tölgylevelű virágai. fájdalmas nézni is.

Azért vannak másik oldalukon megégett, vagy egy-egy szétégett hajtással is bokrok, ha a fotókon ezt nem is látni. Ma néztem éppen.

A szétégett rózsaloncon, s ma néztem az idei ültetésű, tehát locsolt ribizlin a megégés után megjelentek az új hajtások, levelek. Az élet élni akar.

Ami pedig számomra nem jó, hiába vagyok bent a nagy meleg mégis hat rám, ha kimegyek remeg mindenem, holt gyenge vagyok, így is elszívja az erő, legyengíti az izmaimat a meleg.

A reggelek már hűvösek, 16 fok volt ma is. Hogy aztán 3 óra múlva jól rádurrantson. Ami azért öröm, mert a hűvös éjszakák  elviselhetők. Behallatszik a szarvasok barcogása, kiírták a külterületi és erdei séták vadászat miatti időkorlátozását. Ez bizony már az ősz, szeptember, ha csalókán is. Szegény gyerekek, s a még nehezebben dolgozó pedagógusaik.

Egy kis nyárbúcsúztató kert (is)

A floxok harmadvirágzása, meglepetésre, titokban

Ez a kúpvirág idén csodás bemutatót tart, mint a szomszédasszonyom krumplija. (Mása kiégett, de krumpli az lett neki!!!)

 

S a fogam elkészült, gyönyörű, de tényleg, de az alsó nagyon tör. Hordhatatlan. Ez van, majd megyek vissza hétfőn. Erre már mit lehet mondani, fele legalább tökéletes, három hét fogatlanság, pöszeség után.

Legyen szép hétvégétek!