Eljár az idő felettünk, felettem

 Hétfőn túlnőtt tuját próbáltam levágni, túl széles, az utcai része fent maradt. Keskeny a lombvágóm. Az utcai részen, ferde az oldal, kétszer vágtam le ,sajnos közben hetek teltek el, megnőtt az első rész. Így felemás, ki kellene igazítanom, de a karjaim emelni nem tudom.

Okkal, mert de. némi kerítést festettem, először az alját, ami lábról elérhető(emelkedő, vége felé vagy fél méter magasan kezdődik), aztán létráról, de abbahagytam, be kellett látnom, nem megy. Ennyi. Hiába az akarat, ha az izmaim másként döntenek vagy működnek. S ha a karom használtam is, áttevődik más izomcsoportokra is a fáradtság.

Vasárnap nagy meglepetés ünneplés volt nálunk, idősebb fiam 50  éves lett. Hivatalosan ketten voltunk, a keresztanyja, s másik fiamék beállítottak.  Számára meglepetésszerűen, de örült nekik. Jó hangulatú ebéd, köszöntés tette emlékezetessé a napot.

 Hazatérve benéztek a lányok hozzám is, Megi kutya engem meglátva sírni, jajgatni kezdett, azt hitte világgá mentem, kb. 5 órát voltam távol, de nagy táskával mentem el. Nem tudta a kutyasimogatókhoz menjen, vagy hozzám jöjjön.

 Futórózsám őszre kibontakozott:

 Itt pedig az elmúlás példái, bár valahol elhangzott,vagy olvastam a kikeleti bangita hátha magához tér, tápozzam, locsoljam, ne mondjak le róla. Szegény elég csúf állapotú, de zöld hajtásai is vannak.

 

S végül a csodaszép ősz:

 

Holnap ilyenkor

 már 73 éves leszek.Mi ebben az érdekes? Az hogy annak idején is éppen csütörtöki napon születtem, este fél nyolckor.

Egyszer részt vettem egy szeánszon, ahol a születésünket modelláltuk,  vagy játszottuk el/újra, s  láttam anyám nem éppen boldog arcát, ahogy megszülettem. Rákérdeztem, azt mesélte, hogy nehezen, fogóval jöttem a világra, megszenvedte. Nagy volt a fejem. Azt mondják, az anya gyermek kapcsolatban a születés élménye megmarad, vagy nyomot hagy inkább. Sosem éreztem szeretettelinek. Közelinek,bensőségesnek. Anyámnak csak fia volt, mondta mindenki, aki találkozott vele. S ez így is volt. 

 Azért már kifelé tart a tél, akárhogy is fogja magát. Mikor elment a hó, már tavasz illat volt a levegőben. Nem tudom máshogy megfogalmazni. Más lett a levegő.

 Tegnap a kutyát sétáltatva rányomult egy férfira, követte, futott utána. Nincs kutyája, macskája, milyen illatot érezhetett rajta, hogy rábukott. Régi emlékeket idézett, ahogy mondta az öblítő illata, esetleg. Ő sem értette. Ilyen még nem fordult elő vele, már Megivel, mert kutyaillatok helyenként bizony bódultságot okoznak nála. Titkos üzeneteket közvetítve. A férfit még sosem láttuk, amúgy. 

Ez is,az is

 Az egyedüllét felszabadító érzés lehet, a magány mélységet hozhat az életünkbe. Hang Borum

 

S némi téli hangulat is jöjjön:

S ha valaki idáig kitartott, levágták a diófa faház fölé hajló ágát. Lefaragta az oldaldeszkákat a tetőről,ahogy szélben hozzá surlódott. Ezeket mindkét oldalon pótolni kell.Szegény diófa, egyre fogy, minden elmondom neki, hogy szeretem,lehet hogy ez csak nekem vigasz.

 A sok ág egyre gyűlik, nem tudta elvinni a fuvarozó, megérkezett az eső. Előző nap pedig szokás szerint minden összejött. Nekem, nélkülem meg nem szállít. Ez van. Csak attól tartok, hogy fát kell rendelnem, azt meg az ágak elé öntik, s mire lesz elpakolva? 3/4 köbméterem még van,kérdés ez mire lesz elég?

A beszélgetések folytatódnak

 Ez hatalmas volt, már hangulatában, egymásra találásban, s megvalósult a műsor célja is. Számomra két ismeretlen ember, akire figyelni kell.

 Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.

S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett

sütni és főzni,

nem kellett 

körbeutazni a fél országot, 

nem volt elvárás velem szemben, 

hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.

Kedves Blogolvasók!

 Köszönöm azoknak, akik megkerestek, hogy mi van velem? Észre sem vettem, hogy olyan régen jelentkeztem. Tehát, először festés volt, amire egy évet vártam, azaz jó egy évet miután a konyha egy része leszakadt, lerohadt. Megelőzően négy napig pakoltam, selejteztem. Aztán ennek még lett utó selejtezése is... A festés után napon jött a fiam két gyerekkel, segíteni, elvitt a temetőbe, szüleim, nagyszüleim sírjához. Akkor, s ott  robbant be a hideg, szél, hó. S volt egy dödölle "kalandunk" is, majd írnék róla.

Elindultak vasárnap ebéd után, éjjel megjött Angliából a másik fiam, egy hétre.  Nem tudtam egyiküknek sem nagy főzést produkálni, nem volt már erőm. A festés utáni takarítás máig nincs meg. A finomra hangolt, sajnos ez van, naponta látom.

 

Ezután orvosos hét jött, belobbant a refluxom, ami eddig nem volt nevesítve.  Erős diétával, némi fogyással. S a jobb oldali három hasi műtét után feltehetően összenövések vannak, szenvedem.

 

Tegnap fogorvosnál voltam, félév s több nekifutás után végre odaértem. Ugyanakkor ezen a reggelen bejelentkezett a favágó, gyümölcsfák, s minden orgonabokor ment, s egy hatalmas terméketlen mogyoró bokor is. Mindent lenyomott, árnyékolt. Az orgonák nagyok,öregek voltak, alig virágoztak. Radikális beavatkozás történt, s mintha fellélegzett volna az udvar, a kert.  . Kinőnek majd úgyis. Szóval kicsit nehéznek tűnő nap volt, ez is. 

 

Ma csak, -gondolom- az időjárás szaggatott. Fáradt vagyok, mászkálás mentes,pihenős napokat várok. Nagyon. Nagyon. S persze nem a karácsony a legfőbb gondom, azért egy picikét díszítettem, tényleg csak jelképesen.

 

S íme, ahonnan kikerültek a hatalmasra nőtt, néhol formátlan, s sajnos alig virágzó orgonák.  

 

 Itt pedig a szintén terméketlen mogyoróbokor uralta le a kertet, a gyümölcsfákat. S kivágásra kerültek elszáradt gyümölcsfák is.

 

 

. 

 

S íme az "eredmény" egy része, ezt majd el kell vitetni. A gyümölcsfa ágak égetve lesznek, a kuglikat pedig be kell hordani, majd tüzelőnek. Lesz munka, bőven.

 

 S mutatok pár fotót, még visszavágás előtt a cserjés hortenzia csodáról. Az orgonához sajnos nem lehetett másként hozzáférni, metszeni kellett, legalább a nagyon belógó bugákat. Szívfájdító volt.

 

 Egy kis tavaszi előzetesről:

 

 

Bár a téli jázmin téli, s a kert oldalán, a szomszédban kezd virágozni, de az "unokám"