hogy mi a vendégváró kupi? Amikor a kutya se teszi be hozzátok a lábát, de ha szalad a ház, akkor valaki megjelenik. Tuti biztosan.
Lehűlt, s harci felszerelést magamra véve( a rovarvilág ellen) elkezdtem metszeni a levendulákat, s ahogy lenni szokott ami még a kezem ügyébe akadt. No az utóbbit nem kellett volna, mert ahhoz emelni kell a kart. (S napok óta nem tudok hajat mosni a karok szárítási feltartása miatt). Úgyhogy, ahogy bejöttem körbeszórtam mindent a levett ruhákkal, s még zuhanyozni sem maradt erőm. Gondoltam, ami ilyenkor még az utolsó előtti fáradási stádiumban kikapcsol , nézek vlogokat. (Linkelem majd őket, ha erőm lesz hozzá.)
fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.
S ilyenkor mindig eszembe jut nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?
Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van. Nagyon megfogott a könyv.
A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.
Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.
Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,
Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!
Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.
A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert.
Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van.
Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.
S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána.
A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.
- most nem szeretnék ünnepre hivatkozni- próbáltam takarítással kezdeni. Erőm túl van a végesen. Az utolsó 5 hónap kiszívta az erőmet, ahogy már mindenre egyedül voltam előtte kb. másfél év óta. S a betegség hónapjait is egyedül csináltam végig, szerencsére a fiam itthon volt, s az ügyintézéseket , esetleges vásárlásokat legalább levette a vállamról. Mostanában pedig a ház körüli pakolni valókat. 71. évem után valahogy az erőm, erőnlétem is gyengülni kezdett.
A kutya, majd az én sürgősségi műtétem nem hiányzott, s az utóbbi feltette a pontot az I-re. S kiderült, hogy ilyen körülmények közt bizony jó lett volna az autó, állandó segítséget kérni helyzetekben kellemetlen, bár szívesen megtették nekem, műtét után enni hoztak a szomszédok, ezer köszönet érte, nekik. Aztán egy alapítvány segítségét kértem, fabehordás, vásárlás, s lassan erőre is kaptam, bár ez látszat. Nagyon gyorsan fáradok, nincs állóképességem, egy porszívózás, amúgy egy gyors, nem szöszmötölős is ledönt a lábamról. S mindezt a frontok emelik.
Nálunk az évszakos ruhákat a városban tartottuk, egy kétajtós szekrényünk van, s másfél komódunk. Nos ennek összeszedéséhez bele is bonyolódtam a selejtezésbe, ami fizikailag ismét nem emelt az emberen. Nincs autó, amivel ruhákat, stb. tudok cserélni, de lett hely. Szomorú változás.
S ami öröm, ezer szerencse a KERT. (Ami fut, szalad, nem tudtam füvet nyírni sem, s kiderült, hogy számomra csillagászati összegért vágták le "olcsón". ) De máig is a béke, öröm, a megnyugvás helye számomra. Ahogy a ház, a s a környezet is.
a városi farsangi felvonulásról készült fotókat. A tavalyiakon őrjöngő, felvont tömeg, most fáradt arcok. Semmi lelkesedés, mint egy békemenet. S még valami jutott eszembe, ahogy minden intézmény felvonultatta a csapatát, táblával: május elseje.
Megjelentette a polgi a tavalyi műnyomó papírra készült dicsőség füzetét is, ennek már a teteje a ... fiókja. Napi x dicsőség, kikövettem, az én gyomromnak ez már sok. Miközben ő amúgy egy, a városáért élő és cselekvő ember, csak valahogy eltorzultak a dolgok. Vagy eltorzítatták, utasításra? ki tudja?
Férjem a kórházban, egy hétbe telt míg minden szükséges összeállt. Oka lehet, hogy nem élünk ott, fiam is vitte amit kapott, vagy egyszerűen az infó nem jutott el hozzánk. Vagy ő beszél félre, mint tegnap. Vigyek száraz törlőt. Mi a száraz törlő, gondolkodunk a boltban. Lehet hogy konyhai papírtörlő, kezet törölni? Bevittem. Amúgy a szekrénybeli táskában mindenből van nemcsak duplán, csak be kellene nézni oda. Már a nővéreknek, a férjem fekszik.
Amúgy a kórház szépen ellátott, új ülőke a vécén, tisztán tartott, stb. Voltak felújítások, de nem értem, hogy egy kétszemélyes szobába miért kell akkora radiátor, hogy szétrobban az ember? Már a melegtől. Az ablakok nem elérhetők, nem úgy nyithatók, nincs levegő. Fekvő betegeknél.
Az orvosok, személyzet részéről maximális az odafigyelés. Csodálom őket.
A fotók reggel, s délután készültek. Így változik minden növény fagy után, s a nap melegétől. Kellene egy minimum metszést végeznem, vannak amiket ilyenkor kellene visszametszeni.