Tele ettem magam

 Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!

 Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.

A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert. 

Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van. 

Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.

S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána. 

A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.

 

A szombati napot,

- most nem szeretnék ünnepre hivatkozni- próbáltam takarítással kezdeni. Erőm túl van a végesen. Az utolsó 5 hónap kiszívta az erőmet, ahogy már mindenre egyedül voltam előtte kb. másfél év óta. S a betegség hónapjait is egyedül csináltam végig, szerencsére a fiam itthon volt, s az ügyintézéseket , esetleges vásárlásokat legalább levette a vállamról. Mostanában pedig a ház körüli pakolni valókat. 71. évem után valahogy az erőm, erőnlétem is gyengülni kezdett.

A kutya, majd az én sürgősségi műtétem nem hiányzott, s az utóbbi feltette a pontot az I-re. S kiderült, hogy ilyen körülmények közt bizony jó lett volna az autó, állandó segítséget kérni helyzetekben kellemetlen, bár szívesen megtették nekem, műtét után enni hoztak a szomszédok, ezer köszönet érte, nekik. Aztán  egy alapítvány segítségét kértem, fabehordás, vásárlás, s lassan erőre is kaptam, bár ez látszat. Nagyon gyorsan fáradok, nincs állóképességem, egy porszívózás, amúgy egy gyors, nem szöszmötölős is ledönt a lábamról. S mindezt a frontok emelik. 

Nálunk az évszakos ruhákat a városban tartottuk, egy kétajtós szekrényünk van, s másfél komódunk. Nos ennek összeszedéséhez bele is bonyolódtam a selejtezésbe, ami fizikailag ismét nem emelt az emberen. Nincs autó, amivel ruhákat, stb. tudok cserélni, de lett hely. Szomorú változás.

S ami öröm, ezer szerencse a KERT. (Ami fut, szalad, nem tudtam füvet nyírni sem, s kiderült, hogy számomra csillagászati összegért vágták le "olcsón". ) De máig is a béke, öröm, a megnyugvás helye számomra. Ahogy a ház, a s a környezet is. 

Elnézem

 a városi farsangi felvonulásról készült fotókat. A tavalyiakon őrjöngő, felvont tömeg, most fáradt arcok. Semmi lelkesedés, mint egy békemenet. S még valami jutott eszembe, ahogy minden intézmény felvonultatta a csapatát, táblával: május elseje.

Megjelentette a polgi a tavalyi műnyomó papírra készült dicsőség füzetét is, ennek már a teteje a ... fiókja. Napi x dicsőség, kikövettem, az én gyomromnak ez már sok. Miközben ő amúgy egy, a városáért élő és cselekvő ember, csak valahogy eltorzultak a dolgok. Vagy eltorzítatták, utasításra? ki tudja? 

Férjem a kórházban, egy hétbe telt míg minden szükséges összeállt. Oka lehet, hogy nem élünk ott, fiam is vitte amit kapott, vagy egyszerűen az infó nem jutott el hozzánk. Vagy ő beszél félre, mint tegnap. Vigyek száraz törlőt. Mi a száraz törlő, gondolkodunk a boltban. Lehet hogy konyhai papírtörlő, kezet törölni? Bevittem. Amúgy a szekrénybeli táskában mindenből van nemcsak duplán, csak be kellene nézni oda. Már a nővéreknek, a férjem fekszik. 

Amúgy a kórház szépen ellátott, új ülőke a vécén, tisztán tartott, stb. Voltak felújítások, de nem értem, hogy egy kétszemélyes szobába miért kell akkora radiátor, hogy szétrobban az ember? Már a melegtől. Az ablakok nem elérhetők, nem úgy nyithatók, nincs levegő. Fekvő betegeknél.

Az orvosok, személyzet részéről maximális az odafigyelés. Csodálom őket. 

A fotók reggel, s délután készültek. Így változik minden növény fagy után, s a nap melegétől. Kellene egy minimum metszést végeznem, vannak amiket ilyenkor kellene visszametszeni.

A lakásod otthon legyen, ne bemutatóterem

 Nekem nagyon bejött a hölgy, amiket mond, ahogy gondolkodik, a lakása, a színek. Van egy "sorozat" vagy inkább párizsi lakásbemutatók a jutyubon. Nagyon kedvelem, s NY-beli kis lakásokat, hogy egyesek mit tudnak kihozni belőlük. A franciák közt nagyon modernek, dizájnosak is. Ez a lakás a melegségével tűnt ki, számomra.

S legyen könyvajánlás is. Nagy kedvencem, mint már írtam róla. Oly nehezen olvasok mostanában, kevés a könyv amely beszippant.

 

Ez a könyv pedig a témája miatt ragadott meg. Egy szépészettel üzletelő szélhámosnőről szól, az emberi hiszékenységről, s egyben korrajz is. Bravúrosan tárja fel dokumentumok alapján a "munkásságát", lebukását.

 

 

S hogy járt nálunk a tél is, csak bekukkantott, de itt volt.

 

 

Orsinak (IS)

 Azt hittem velem van a hiba, mert én bizony este hatig az orrom nem tudom kidugni a házból. Kivéve, amikor napi többször viszem sétálni a kutyát a nagyon hosszú kert végébe. S itatni a madarakat, s persze átmozgatni magam is. Megyünk, szaglászunk, lihegünk, s jövünk. Nem bírja a meleget a nyomorult kutya.

Sem, nemcsak a gazdija.

Ezt a sötétet már nem bírom elviselni, borzasztó. Ha nem süt ide a nap csalok, s a spalettákat kinyitom , áradjon be a fény, ha csak félig is.

Orsi, felétek borzasztó a helyzet, ahogy leírod. Én csak a hortenziákat, s a szétégett weigelát locsolom rendszeresen, a többit 3-5 naponta. A többi: idei virágültetések, s a megégők, rózsák, gólyaorrok, s egyes helyeken (nem mindenhol) a z ajugákat. Őket nagyon szívja a nap. Heti egyszer a kertet átslaggozom a fürdőből. Máskor igyekszem esővízzel, míg ki nem fogy, aztán jön a benti víz. S felénk esik, hol több, hol kevesebb, de inkább a nap égeti ki őket.Szerencsétleneket. 

Ezek a bugák bizony nem maguktól barnultak be, még a bokrok közt megbúvó hortenziákon sem. A gyönyörű tölgylevelű virágai. fájdalmas nézni is.

Azért vannak másik oldalukon megégett, vagy egy-egy szétégett hajtással is bokrok, ha a fotókon ezt nem is látni. Ma néztem éppen.

A szétégett rózsaloncon, s ma néztem az idei ültetésű, tehát locsolt ribizlin a megégés után megjelentek az új hajtások, levelek. Az élet élni akar.

Ami pedig számomra nem jó, hiába vagyok bent a nagy meleg mégis hat rám, ha kimegyek remeg mindenem, holt gyenge vagyok, így is elszívja az erő, legyengíti az izmaimat a meleg.

A reggelek már hűvösek, 16 fok volt ma is. Hogy aztán 3 óra múlva jól rádurrantson. Ami azért öröm, mert a hűvös éjszakák  elviselhetők. Behallatszik a szarvasok barcogása, kiírták a külterületi és erdei séták vadászat miatti időkorlátozását. Ez bizony már az ősz, szeptember, ha csalókán is. Szegény gyerekek, s a még nehezebben dolgozó pedagógusaik.