Kedves Blogolvasók!

 Köszönöm azoknak, akik megkerestek, hogy mi van velem? Észre sem vettem, hogy olyan régen jelentkeztem. Tehát, először festés volt, amire egy évet vártam, azaz jó egy évet miután a konyha egy része leszakadt, lerohadt. Megelőzően négy napig pakoltam, selejteztem. Aztán ennek még lett utó selejtezése is... A festés után napon jött a fiam két gyerekkel, segíteni, elvitt a temetőbe, szüleim, nagyszüleim sírjához. Akkor, s ott  robbant be a hideg, szél, hó. S volt egy dödölle "kalandunk" is, majd írnék róla.

Elindultak vasárnap ebéd után, éjjel megjött Angliából a másik fiam, egy hétre.  Nem tudtam egyiküknek sem nagy főzést produkálni, nem volt már erőm. A festés utáni takarítás máig nincs meg. A finomra hangolt, sajnos ez van, naponta látom.

 

Ezután orvosos hét jött, belobbant a refluxom, ami eddig nem volt nevesítve.  Erős diétával, némi fogyással. S a jobb oldali három hasi műtét után feltehetően összenövések vannak, szenvedem.

 

Tegnap fogorvosnál voltam, félév s több nekifutás után végre odaértem. Ugyanakkor ezen a reggelen bejelentkezett a favágó, gyümölcsfák, s minden orgonabokor ment, s egy hatalmas terméketlen mogyoró bokor is. Mindent lenyomott, árnyékolt. Az orgonák nagyok,öregek voltak, alig virágoztak. Radikális beavatkozás történt, s mintha fellélegzett volna az udvar, a kert.  . Kinőnek majd úgyis. Szóval kicsit nehéznek tűnő nap volt, ez is. 

 

Ma csak, -gondolom- az időjárás szaggatott. Fáradt vagyok, mászkálás mentes,pihenős napokat várok. Nagyon. Nagyon. S persze nem a karácsony a legfőbb gondom, azért egy picikét díszítettem, tényleg csak jelképesen.

 

S íme, ahonnan kikerültek a hatalmasra nőtt, néhol formátlan, s sajnos alig virágzó orgonák.  

 

 Itt pedig a szintén terméketlen mogyoróbokor uralta le a kertet, a gyümölcsfákat. S kivágásra kerültek elszáradt gyümölcsfák is.

 

 

. 

 

S íme az "eredmény" egy része, ezt majd el kell vitetni. A gyümölcsfa ágak égetve lesznek, a kuglikat pedig be kell hordani, majd tüzelőnek. Lesz munka, bőven.

 

 S mutatok pár fotót, még visszavágás előtt a cserjés hortenzia csodáról. Az orgonához sajnos nem lehetett másként hozzáférni, metszeni kellett, legalább a nagyon belógó bugákat. Szívfájdító volt.

 

 Egy kis tavaszi előzetesről:

 

 

Bár a téli jázmin téli, s a kert oldalán, a szomszédban kezd virágozni, de az "unokám" 

 

 

Ma reggel

 gondoltam, hogy hajat mosok. Nekem ez a mumus.Habár nyáron marékszám hullott ki, tehát most könnyebb a szárítása.

Tehát, nekiálltam lefesteni a keleti ablakpárkányt, durván szétszedte az odacsapódó eső, amiben azért elég részünk volt idén. Vége a belső párkány, a külső ablakkeret átkenése is meg

lett. Egyszer. Legalább. 

Találtam cuki kis poloskákat, behúzódva az ablak és kerete közé. Egy ablak van, vagy hogy kell ezt mondani, szimpla, a kettő közé nem tudnak elbújni.  Most a porzsákban vannak, remélem még, vihe
tem majd kiüríteni, némi pihenés után. Khm.

 

Pazar színekben pompázik a kert. Öröm, oly sok rossz volt ebben az évben, legyen már valami szép is.

S még egy elmaradhatatlan, ami három: könyvek. 

 

Tudjátok,

 hogy mi a vendégváró kupi? Amikor a kutya se teszi be hozzátok a lábát, de ha szalad a ház, akkor valaki megjelenik. Tuti biztosan.

Lehűlt, s harci felszerelést magamra véve( a rovarvilág ellen) elkezdtem metszeni a levendulákat, s ahogy lenni szokott ami még a kezem ügyébe akadt. No az utóbbit nem kellett volna, mert ahhoz emelni kell a kart. (S napok óta nem tudok hajat mosni a karok szárítási feltartása miatt). Úgyhogy, ahogy bejöttem körbeszórtam mindent a levett ruhákkal, s még zuhanyozni sem maradt erőm. Gondoltam, ami ilyenkor még az utolsó előtti fáradási stádiumban kikapcsol , nézek vlogokat. (Linkelem majd őket, ha erőm lesz hozzá.)

Addig egy kis kerti körkép:

 

 

Ma reggel

 fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.

S ilyenkor mindig eszembe jut  nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?

Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van.  Nagyon megfogott a könyv. 

 A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.

 

Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
 

 

S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.

 Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,

Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!