Oldalak

2020. december 30., szerda

Ajánlom


 A szavak ereje, lassan hömpölygő művészfilm, nem érdemes feladni. Nekem tetszett.


Házassági történet. Nincs linkem, bonyolult volt, végig sem tudtam nézni, mert kidobott. S egyszerűen nem tudtam ismét elindítania filmet, akárhol. Tudom, ez az én bénázásom. Amennyit láttam: megrázó, elgondolkodtató. Remélem egyszer befejezhetem, végignézhetem.

S jöjjön egy könyv, a címben a téma.



2020. december 29., kedd

Az angyal





 tàvolról érkezett, még évekkel ezelőtt. Akkor meséltem arról, hogy az angyal babámat odaadtam egy kislánynak, akinek öngyilkos lett az édesanyja.

S milyen figyelmes volt a küldője kárpótlásként megérkezett hozzám ő. Az idei fánkon/ fánkra harmadikként került fel addigi helyéről csúcsdísznek. Az előzőeket valami érte, gondolom a fa erőteljes mozgatása... Köztük is volt barátságdísz. S íme ez évtől adventiek is lesznek majd a fán.


S mindezt leírni hogy jutott eszembe? Ránéztem a kicsi kis fánkra, s gondoltam nektek is elmondom a történetét.

Mobilról írok, mindenféle hiba annak róható fel.

2020. december 27., vasárnap

Ez is, az is

 Régóta készülök a bejegyzéssel, aztán elmaradt. Nem mintha az időm nem engedné, csak kedvem, egészségem nem volt, éppen.

Szóval, a posta. Nekem még nem veszett el levelem, vagy nem emlékszem. Írtam róla, hogy a küldeményemnek nyoma veszett, biztam benne, hogy csak ideér. Hát nem. Valaki jól járt vele.

Képeslapok. Igyekszünk a hónap közepe óta kb. nagyon nem kimozdulni, bevásárlóközpontokban vásárolni, stb. Szóval maradtunk itthon. Így került előtérbe a képeslap. Az ünnepi. Nem volt már. Hagytam napokat, visszamentem a postára, jött-e újabb szállítmány. Kaptunk ötvenet, még a múltkor, s s széttárja a kezét a hölgy. Ennyire rugalmas a posta? Pont most, mikor előtérbe kerülhettek a postai üdvözletek. (Amúgy múltkor meglepődve tapasztaltam, hogy felszámolták a postán a "bazárt". Sem újság, sem magazin, sem könyv, sem kávé, sem édesség, sem stb. Tájékoztattak, hogy mindent visszavontak. Mondjuk az utóbbiakat értem is, de a sajtót is? Mióta eszemet tudom mindig volt újságos rész a postákon.

Körbe-körbe. Cirnyó eszi Öregasszonyka ételét, ha sajátja már kiürült. Öregasszonyka a kamrába jár étkezni, bontogatja, értsd kirágja, karmolja a zaszkós, száraz eledel tasakját, s azt eszi. Miért jobb ott? Valamelyik nap nagy zörgés a kamrában. Mit látok ? Cirnyó úrfi a földön, kibontott zacskóval, étkezett.

(Amúgy Cirnyó jobb lábát érte most valami, tán őt is. S amúgy éjszaka történhetett.Tegnap kimerülten feküdt egész nap, nem is evett. Őnála , már a nemevés a világ végét jelenti. Jól is néz ki.)

Kutyafülű Aladár az ajtóban kap enni, kint. Ha teheti beszökik, s enné a macskák eledelét. Ha van éppen a tányérukon. Ha ott nem ér el semmit, megy a kutya tányérjára. Menne, mert Zsebi elfekszik a házban, faházban, felügyeli. Ha éppen nem a 3.szomszéd komposztján kotorászik. (Értsd a miénkbe, s a szomszédéra már nem tud be- és felmászni.. Szegény, öreglány.)

S jöjjön  a pozitív: ez az Adventi ablakok játék jó volt, megmozgatta, izgalomba hozta a falut, esténként mentek az emberek, családok, keresték a számokat, megkóstolták a kínálást, itt azért egyre jobban teltek az asztalok... Aki pedig bevállalta, hogy önmagához mértem kínál, nagyon tudtam érte becsülni. Láttunk csodás kivilágításokat is, s volt aki templom hiánya miatt a régi karácsonyi koncerteket játszotta be, hangosította ki. Gyönyörű volt, s itt a kórustagok adtak rögtönzött hangversenyt is. Lemaradtunk róla, mert mindig a végére indultunk el, ha mentünk, a tömeg kerülése miatt. Aztán megfogadtuk, többet nem megyünk, s pár nap múlva ismét ott voltunk. Megismertem pár nagyon kedves embert így a faluból. Ráakadtam ismeretlen ismerősre is. Kiderült még a sötétben is tudták, kik is vagyunk. A fotók feltöltéséért kaptunk kis karácsonyi, kézműves díszeket, fenn is vannak a fán. Tiszteletem a szervezőknek, akik elkészítették ezeket, s s összefogták, irányították az egész adventi időszak alatt a programot. Szóval ebben a cudar világban volt valami szép, izgalmas. Ráhangoló.Összefogó.









 

S végül, de nem utolsó sorban elkészült életem első Feketeredő tortája.  Kicsit a megjelenésen lehetne javítani, de az íze megvolt, s meglepetés volt a fiamnak, aki annyira vágyott rá, de emiatt nem akartam kb. 40 km-t utazni, hogy elkészítse cukrász nekünk. Nagyon izgultam, főleg a piskóta rész sütése miatt, de sikerült, nagyon alapos leírás, s felvétel alapján dolgoztam JouTube TT. Ajánlom követni őt, az ilyen rutintalan sütögetőknek, mint én.


2020. december 23., szerda

Karácsonyi üdvözlet

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Áldott, békés Karácsonyt, s egészségben gazdag újesztendőt kívánok minden kedves blogolvasónak!

 

2020. december 19., szombat

Nagyon, nagyon


 

A kertben jártam kint





7



 Van ami őszi, mások tavaszra készülődnek(!?), s van ami Őszt idéz. Azért oly jó volt körülnézni, ez a hét valahogy kiesett. Jó készülődést nektek!


2020. december 15., kedd

Játék






 Kíváncsi vagyok, hogy hány településen követik ezt a játékot, új szokást, közösségteremtő összejöveteleket, ráhangolódást az ünnepre? Minden este más feldíszített háznál "gyúlnak ki "a számok az ablakokban, ezt felfedezik a kíváncsiak, s ha már ott vannak vendégül látják őket a háziak. Alkalom esti kutyasétáltatásra is. No nem nekünk. Jó hangulatú találkozások, -beszélgetések alakulnak ki közben. (S milyen balga az ember, ma ettem-ittam, s utána jutott eszembe a járvány...)Nem volt távolságtartás, csak jó hangulat, kicsit felszabadult az ember. Remélem nem lesz bőjtje.


S csak néztem, mert az utcán túl nem mozdultam ki esténként , hogy micsoda díszkivilágítás  van a faluban. Hát én csak ámultam és bámultam. 

2020. december 9., szerda

Megvagyunk,

 kínlódunk Zsebivel. Ő ma délután állt a lábára, akkor is három lábon , de végül elég szépen járt már. Igaz a kert feléig, de eljött velem. El nem tudtam képzelni mi érhette?

Engem az epegörcs kapott el, rendesen. Kőkeményen diétázom, s szenvedek a kávéelvonástól. Nem könnyű napok ezek.

Az előző filmhez nem írtam semmit, mobilról élesítettem.


Ők a decemberi angyalkáim. Szeretem őket. Mi hagyományos ünnepet tartunk, nálunk Karácsony estén lesz karácsonyfa. Olyan furcsa nekem ez az ünneptelen ünnepvárás, fa állítás. Tudom, maródi vagyok.



Üzenetek


 

2020. december 4., péntek

Ma reggel fotóztam,

 Viszont most tudom feltölteni. Fene sem ért itt már dolgokat...






Bíborkas virágok


varjúháj virágai


Mára

Egy dolog, ha az ember fél a haláltól, de az egészen más, ha az élettől is fél. 

A Táncterápia c. fimből (ha igaz)

Pakolgatok, égetem el a régi számlákat, ez a 2018-as asztali naptár egyetlen feljegyzése. S milyen üres is volt abban az évben az asztali naptárunk...

A Nők Lapja végén mindig tesznek fel kérdéseket híre embereknek. Ezek egyike: mi a kedvenc idézete? Mindig Frida Kahló jut eszembe, de nem pontos: Élni merészség(?? ez nem pontos, bátorság? ), meghalni mindenki tud. Mikor annyira lent voltam mindig ezek a szavak jutottak eszembe. Ismerős nem érti óvatosságomat a vírus miatt. Viszont volt gégemetszésem, voltam hetekig respirátorral lélegeztetve, s volt tüdőembóliám is. S van egy autoimmun betegségem. Sokat láttam,tapasztaltam, s mélyen átérzem azoknak a helyzetét, akik kórházban vannak a vírus miatt.



Dödörgések

Évek óta etetek madarakat. Idén ha kiteszem a magokat délutánra már eltűnnek, de amikor kitöltöm nem várnak rám a cinegék, csúszkák. Eddig úgy volt, ott röpdöstek, várakoztak már. Valahol, a közelben szintén kaphatnak ennivalót. Aztán, ha ott elfogyott jönnek át mihozzánk 10 óra tájban, mert akkor van forgalom. Az a baj, hogy a verebek miatt lent vannak az etetők a kertben, messze. Azt hiszem ott is rátaláltak már. Tudom, tudom. A veréb is madár, de olyan, mint a gazdátlan macska szemtelen, követelőző és éhenkórász. 



 Rendeltem kézművestől ajándékot, elküldte, két hete nem ért ide. Bántotta, de akkor sem ért ide. Feladott pót küldeményt, kifizettem volna, de nem volt számlaszámom. Az ember vásárlást akkor sem fogad el, ha a meg nem kapásban oka lehetett a nem ajánlott feladásnak. Lehetett,mert még nem járt így. Az drágább feladású, de nyomon követhető. Szóval fogtam magam, hogy feladom rózsaszín csekkel. S ott lettem rosszul. 4300 Ft-ot közel 900 Forintért vett volna fel a posta. Hol élünk? Ezt nem értem, a küldemény negyed ára a postaköltség? Szerencsére kaptam számlaszámot, utaltam. Amit kapok, kifizetem. Igy korrekt. Viszont a dolog felett nehezen térek napirendre.

2020. december 2., szerda

Elmentünk

a-városba ügyeket intézni. Tegnap másfél órát vártam a teli váróban a receptekre az állatorvosnál. Éppen zsinórban operált macskàkat. És féltem. Viszont ki intézi ezeket el helyettünk?

Most tán pár napig nyugalmunk lesz, bespájzoltunk. S csak eljutnak hozzánk már településbeli halálozások hírei is. Baráti családnál a 4. teszt is pozitív. Tűnet nincs. Ez van. Reménykedjünk.