A szombati napot,

- most nem szeretnék ünnepre hivatkozni- próbáltam takarítással kezdeni. Erőm túl van a végesen. Az utolsó 5 hónap kiszívta az erőmet, ahogy már mindenre egyedül voltam előtte kb. másfél év óta. S a betegség hónapjait is egyedül csináltam végig, szerencsére a fiam itthon volt, s az ügyintézéseket , esetleges vásárlásokat legalább levette a vállamról. Mostanában pedig a ház körüli pakolni valókat. 71. évem után valahogy az erőm, erőnlétem is gyengülni kezdett.

A kutya, majd az én sürgősségi műtétem nem hiányzott, s az utóbbi feltette a pontot az I-re. S kiderült, hogy ilyen körülmények közt bizony jó lett volna az autó, állandó segítséget kérni helyzetekben kellemetlen, bár szívesen megtették nekem, műtét után enni hoztak a szomszédok, ezer köszönet érte, nekik. Aztán  egy alapítvány segítségét kértem, fabehordás, vásárlás, s lassan erőre is kaptam, bár ez látszat. Nagyon gyorsan fáradok, nincs állóképességem, egy porszívózás, amúgy egy gyors, nem szöszmötölős is ledönt a lábamról. S mindezt a frontok emelik. 

Nálunk az évszakos ruhákat a városban tartottuk, egy kétajtós szekrényünk van, s másfél komódunk. Nos ennek összeszedéséhez bele is bonyolódtam a selejtezésbe, ami fizikailag ismét nem emelt az emberen. Nincs autó, amivel ruhákat, stb. tudok cserélni, de lett hely. Szomorú változás.

S ami öröm, ezer szerencse a KERT. (Ami fut, szalad, nem tudtam füvet nyírni sem, s kiderült, hogy számomra csillagászati összegért vágták le "olcsón". ) De máig is a béke, öröm, a megnyugvás helye számomra. Ahogy a ház, a s a környezet is. 

Elnézem

 a városi farsangi felvonulásról készült fotókat. A tavalyiakon őrjöngő, felvont tömeg, most fáradt arcok. Semmi lelkesedés, mint egy békemenet. S még valami jutott eszembe, ahogy minden intézmény felvonultatta a csapatát, táblával: május elseje.

Megjelentette a polgi a tavalyi műnyomó papírra készült dicsőség füzetét is, ennek már a teteje a ... fiókja. Napi x dicsőség, kikövettem, az én gyomromnak ez már sok. Miközben ő amúgy egy, a városáért élő és cselekvő ember, csak valahogy eltorzultak a dolgok. Vagy eltorzítatták, utasításra? ki tudja? 

Férjem a kórházban, egy hétbe telt míg minden szükséges összeállt. Oka lehet, hogy nem élünk ott, fiam is vitte amit kapott, vagy egyszerűen az infó nem jutott el hozzánk. Vagy ő beszél félre, mint tegnap. Vigyek száraz törlőt. Mi a száraz törlő, gondolkodunk a boltban. Lehet hogy konyhai papírtörlő, kezet törölni? Bevittem. Amúgy a szekrénybeli táskában mindenből van nemcsak duplán, csak be kellene nézni oda. Már a nővéreknek, a férjem fekszik. 

Amúgy a kórház szépen ellátott, új ülőke a vécén, tisztán tartott, stb. Voltak felújítások, de nem értem, hogy egy kétszemélyes szobába miért kell akkora radiátor, hogy szétrobban az ember? Már a melegtől. Az ablakok nem elérhetők, nem úgy nyithatók, nincs levegő. Fekvő betegeknél.

Az orvosok, személyzet részéről maximális az odafigyelés. Csodálom őket. 

A fotók reggel, s délután készültek. Így változik minden növény fagy után, s a nap melegétől. Kellene egy minimum metszést végeznem, vannak amiket ilyenkor kellene visszametszeni.

A lakásod otthon legyen, ne bemutatóterem

 Nekem nagyon bejött a hölgy, amiket mond, ahogy gondolkodik, a lakása, a színek. Van egy "sorozat" vagy inkább párizsi lakásbemutatók a jutyubon. Nagyon kedvelem, s NY-beli kis lakásokat, hogy egyesek mit tudnak kihozni belőlük. A franciák közt nagyon modernek, dizájnosak is. Ez a lakás a melegségével tűnt ki, számomra.

S legyen könyvajánlás is. Nagy kedvencem, mint már írtam róla. Oly nehezen olvasok mostanában, kevés a könyv amely beszippant.

 

Ez a könyv pedig a témája miatt ragadott meg. Egy szépészettel üzletelő szélhámosnőről szól, az emberi hiszékenységről, s egyben korrajz is. Bravúrosan tárja fel dokumentumok alapján a "munkásságát", lebukását.

 

 

S hogy járt nálunk a tél is, csak bekukkantott, de itt volt.

 

 

Októbert búcsúztató

 Ma reggel megbotlottam egy kitámasztó karóban, jól megrándult az amúgy is időnként elviselhetetlenül fájó lábam. Azt hiszem utolsó szép fotók az osztó-fosztó októberről.A színek osztása után a hideg, fagypont közeli reggelekkel megindult a levélhullás. Pedig néhány bokor évek óta vagy még sosem volt ilyen gyönyörű színekben. Pl. a varázsmogyoró, szinte naponta váltotta a színeit. Akár a cserszömörce.Vannak még most színesedni kezdő bokrok, félek, hogy már nem tudnak kibontakozni.

Tegnap délután ködben sétáltunk a közeli, ún. unalmas erdőben. Mire visszaértünk kisütött a nap. Igen, jól látni, a jobb oldalon végig kerítés van, több résre tagolt terület. Ahogy a határ nagy része is lekerített, a vadak pedig a kertekbe járnak be táplálkozni.