Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 17., vasárnap

Tudjátok,

 hogy mi a vendégváró kupi? Amikor a kutya se teszi be hozzátok a lábát, de ha szalad a ház, akkor valaki megjelenik. Tuti biztosan.

Lehűlt, s harci felszerelést magamra véve( a rovarvilág ellen) elkezdtem metszeni a levendulákat, s ahogy lenni szokott ami még a kezem ügyébe akadt. No az utóbbit nem kellett volna, mert ahhoz emelni kell a kart. (S napok óta nem tudok hajat mosni a karok szárítási feltartása miatt). Úgyhogy, ahogy bejöttem körbeszórtam mindent a levett ruhákkal, s még zuhanyozni sem maradt erőm. Gondoltam, ami ilyenkor még az utolsó előtti fáradási stádiumban kikapcsol , nézek vlogokat. (Linkelem majd őket, ha erőm lesz hozzá.)

Addig egy kis kerti körkép:
 









 

2025. június 29., vasárnap

Ez is, az is

 Nem tudom, írtam-e róla, de idén van meggyünk. Nem dúskál bennük az 5 fa, de hetek óta folyamatosan ellát. Eleinte napokig gyűjtöttem a süteményre valót, most már megszedem, s fent sok is  van rajta(mihez képest), de nem merek felmenni a létrára. Pár hete, meggyszedés közben, csak úgy nekiálltam mert arra jártam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elvágódok. Balra. Szerintem egy pillanatra el is ájultam, utólag belegondolva. Nos, ki is nézett hetekig a lábam, úgy, mint aki macskával verekedett. A fűszerkertbe estem be, törve le mindent, amire pottyantam-. Azóta óvatos vagyok, bár akkor is 6-7 óra körül volt. Tehát nem a forróságnak mentem neki.

A málna a töveken veszik, kicsik a szemek. Ha erre járt volna középső unkám biztosan leszemezgette volna. Volna. 

Ribizliből viszont lett 3 üveg lekvárom. Gyors főzéssel, feladtam az igazi lekvárfőzést. Addig is a rigókkal osztoztunk rajta. 

Lent a kertben hatalmas, majd derékig ér a gaz, körülöttem mindenkinél pázsittá vágva a fű a gyümölcsfák között. Viszont eddig nem látott virágok=gazok tömegével van tele, azokon pedig dúskál a rovarvilág. Direkt, többször is megnéztem.

A füvek gyönyörűek, meg kellene néznem a nevüket, de reggeli bevilágításban nem győzöm őket fotózni, s némely gyógynövényt. 



Vihar előtt

Megégve.

Ez itt a fűszerkert környéke, a levendulás. Idén szegényes. El is fagyott néhány tő. 

 
A kiülő, pihenő. 




A kert szimbólumként van a könyvben, amit amúgy kedveltem, mint az írónő többi könyvét is. 






A füvek idekerültek, de vannak el nem érhető ma reggeli fotóim is. Majd...




2025. június 19., csütörtök

Ma reggel

 fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.

S ilyenkor mindig eszembe jut  nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?

Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van.  Nagyon megfogott a könyv. 


 A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.

 

Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
 

 

S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.














 Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,

Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!


 

2025. június 6., péntek

Olyan










 fáradt vagyok, hogy a fáradtság fárad bennem. Délelőtt töltött paprikát főztem, du. meggyes pitét sütöttem, két napig szedtem hozzá a meggyet. S elmentem az újsagjaiért. Meleg van, kiborító, bent is, mint látszik.

Unokámnak konfirmációja lesz, lemondtam az utat, s milyen jól tettem. Miközben belehalok. Nászasszony a fb-on mutogatja a másik lányt, az unokáimat, s ilyenkor mindig meghalok egy picit. Vagy inkább a szívem szakad bele. 

A 2. fotón néztem, mintha még valakinek az árnyéka lenne mellettem.  Egyedül voltam.