Kényszerpihenőn,

 avagy jól elintéztem magam. A sok eső felnyomta a kertet, legalább fél méteres hosszúságban többlet van a növényeken. Nekiálltam, majd az urammal ezeket visszavágni. Az emelés nem erényem, főleg vágni is közben. Volt, hogy ketten fogtuk az ágmetszőt. Kinyírt. 

Szomszédban pár éve nem metszették az almafákat ezek közel vannak a kerítéshez, az idei gyümölccsel teli ágak ráfeküdtek a rózsakapura, bokrok tetejére, lenyomva vagy törve az ágakat. Lépnünk, azaz metszenünk kellett. Az a sok alma! Tele vele a talajtakaró növényzetünk, szedhettem össze. Szívem szakadt értük, de úgy nem maradhatott.

Tegnap lefeküdtem, lábra állni alig tudtam. Ezt ki kell feküdnöm, pihennem tudom. Viszont nehéz, mikor annyi tennivaló lenne. Maradt a fotózgatás. 

 

S ma hajnalban lekvárt is főzTÜNK. Volt főzve is, mert én egy napig cukrozom, s másnap főzöm fel, de a körülmények miatt amikor szétfőtt tettem bele két 3:1 gyorsfőzőt. Kicsit rotyogtattam, s kimertem. Vegyes főzésű lett, az uram is kavarta, mert nem bírtam vele. Viszont finom lett. A vége sűrű, gondolom az elején kimertek is olyanok lettek. Még szerencse, hogy volt itthon, tavalyról próbaként, mert jó bolondként főzni szoktam a lekvárokat. Lehet, hogy lassan múlt idő lesz.