Nagyapám

 esténként megetette az állatokat. Értsd a teheneket. Esténként én is megyek etetni. A meztelen csigákat korpával. Ugye milyen más más etetések?

Ez most madáritató vagy csigaitató? 

S a két "sellő" között milyen minőségi is a különbség. Remélem a szobros miatt nem kerülök bajba, de ha ez adta az ihletet.

Végre egy jó könyv, ami leköt. Meleg, fáradtság, kimerültség, de ha valami jól megírt mindez felejtődik. Pedig éppen kettőn nyüglődtem napok óta.

 A vers elém került, egész mást kerestem.

Berde Mária : Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közel hajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.

Ők pedig kettő szív, itt is más fotót kerestem...