Hirtelen felindulásból ugrottuk el, körbeautóztunk, megcsodáltam, fotóztam a kereszteket. Rácsodálkoztam a temetőben, hogy e pici falunak milyen sok első világháborús halottja volt. Kiderült, hogy akkor 500 fő élt itt, ma 70 körül. Pedig minden felújítva, falumúzeum, olyan hely amire odafigyelnek. Nagyon. Nagyon. Ez csak gyors séta volt e eldugott kis zsákfaluban, de a környezetét is érdemes lesz majd körbejárni, s megcsodálni vadkörtefáját, melyről pályázatot is hirdettek.
2024. január 15., hétfő
Szentkozmadombján jártunk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a mondat jutott eszembe legelőször : picike falu, tele csodákkal 😍
VálaszTörlésAhogy írod. Csendes, nyugodt, békés
Törlés