Szégyenem

 Hazafelé megnéztük Őriszentpéter határában a középkori,Árpád-kori templomot is, ami erődtemplom volt valaha. S az erőd voltál kb. x. ottjártamkor nem fedeztem fel, nem értem? Ahogy mentünk felé, tűnt fel az árok, körben a templom körül. Gondolom, eddig felfelé, a templomra néztem mindig.

  

 

 

 

 

 
     

Az Őrségben

 jártunk szombaton, Szőcén, a lápon

 

 

 

majd Pityerszeren.

A körtefáról sokszor megírtam, hogy amikor először láttam 45 éve mondjuk, igazi körtefa volt, társakkal. Már csak ő maradt, romjaiban. Ha itt járok mindig üldögélek alatta.Sajnos a környezetét utolérte a parkosítás, tanösvények végzete. Régen a réten marhák legelésztek, erdőcske volt, igazi vad, mezei  környezet. Most  kultúr táj lett belőle, nem tudom előnyére-e?

S Zalaháshágy mellett a Sibrik kápolnánál,ahol a hatalmas felhők alatt- melyek egész nap elkísértek minket- elkezdtük a napot.

 

 Mindenütt tele virággal, ezernyivel, nagy élmény volt. Rég látott mezei virágok: búzavirág, pipacs, stb. A lápon is sok virágzott. Ahogy a hónapsorolóban mondják, Május, május, virág dús. Jókor mentünk. 

s legyen itt a nap "koronája", mert enélkül errefelé kirándulni nem érdemes: Dödölle a Hársfa Panzió konyhájáról. S ezt bizony mindenkinek ajánlom aki erre jár!!!. ((S láttunk még Trabantot is, mert lehet tenni Trabantos őrségi túrát, egy vállalkozás keretében.))

 

Kiugrottunk

Pusztaszentlászlóra a kedvenc tavunkhoz. Szó szerint, mert szomszéd faluban voltunk húst vásárolni. Kíváncsiak voltunk a jégre. Volt, csak a part mentén, a híd lábainál olvadt fel, mint Keszthelyen.  Jó, hogy a kutya nem volt velünk, olvadt a fagy után, beragadtunk volna. Vissza is fordultunk 5 méter után. Nézzétek a fotók, e látványért érte meg odamenni.

 Hadd kérdezzem meg, ti hogy viselitek a telet? Nekem tele van vele a  hócipőm. Szétnyúzott,szó szerint. A MG-m nem kedveli a telet, hát most ki is tesz magáért. Vagy ennyire öregszem? Vagy a frontok? Nagyon nehezen viselem már, s elegem van belőle.

Szentkozmadombján jártunk

 Hirtelen felindulásból ugrottuk el, körbeautóztunk, megcsodáltam, fotóztam  a kereszteket. Rácsodálkoztam a temetőben, hogy e pici falunak milyen sok első világháborús halottja volt. Kiderült, hogy akkor 500 fő élt itt, ma 70 körül. Pedig minden felújítva, falumúzeum, olyan hely amire odafigyelnek. Nagyon. Nagyon. Ez csak gyors séta volt e eldugott kis zsákfaluban, de a környezetét is érdemes lesz majd körbejárni, s megcsodálni vadkörtefáját, melyről pályázatot is hirdettek.