Oldalak

2019. július 31., szerda

Pusztulat határán

vagyok, A tegnapi nap embertelen volt. Úgy fogalmaztam meg, semmi nem fáj, mégis az egész testem odavan, mintha az erőt, életet kihúzták volna belőlem. Egyszerűen elment az energiám, erőm. Elhívtam a középső unkámat, ígértem elmegyek hozzájuk, s magammal hozom. Az ígéret kötne, a fizikumom visszahúz, de úgy elhívni gyereket, hogy magad nem vagy ura magadnak felelőtlenség. Még törődni sem tudok vele. Nagy dilemma.

Megvettük a kapu festékét, ez is elmarad, nem tudom emelni a karom. S nem akarok mindig siránkozni, de ez van. Sajnos.

Rákaptam angol sorozatokra, lakás/házkeresés, átalakítások. Múltkoriban belinkeltem ide, egy bejegyzéshez többet is. Tegnap élesíteni akartam, már nem elérhetők.  Jól elvagyok velük, rövidek, érdekes a környezet, az angol tájak, látványosságok, látnivalók bemutatása, s nem utolsó sorban a házak, házbelsők. Engem nagyon érdekelnek. Némelyik nagyon szép épület, vagy a berendezések, vagy a felújítások amikor nem lakóházból, hanem pl. pajtából, istállóból készülnek nagyon modern lakóterületek.


Ebben a részben pl. egy iskolát alakítottak át lakóházzá. Az alsóban pedig helikopterleszállási lehetőséggel házat. Az utolsó egy szép felújítás. Sokszor megnézik a lehetőségeket, s tovább keresnek, mert ötleteket kapnak.



Ebben pedig egy kolostort alakítottak át lakásokká:


Érdekes megfigyelni az elvárások és a lehetőség időnkénti ellentmondását, vagy amikor valami szépségre akadnak. Jó velük, már a keresőkkel álmodozni? Vagy egyszerűen újat fedezek fel? Nem is tudom mi fog ezeken a műsorokon, de kedvelem őket, így bezárva a nyárba, az elviselhetetlen melegbe. Nekem felüdülést hoznak.

S íme az utolsóház, ebbe rögtön beköltöznlk, ketestől, mindenestől:

 

2 megjegyzés:

  1. Én is nagyon szeretem ezeket. :)

    VálaszTörlés
  2. Sokfélék vagyunk. Én nem szoktam ilyen filmeket nézni - mert valahol lapul bennem egy kis félelem, hogy nehogymá' megkívánjak valami olyasmit, ami eleve elérhetetlen. Mert "csak" az alap dolgok hiányoznak: nevezetesen a pénz és az idő. E kettő híján meg ... szóval inkább én maradok a saját egyszerű ki életemnél, értve ezalatt házat, kertet. Az életben nekem már szebb/jobb nem lesz és ez nem panasz, hanem nyugodt szívű belenyugvás.
    Persze ettől még örülök ha szép lesz a paradicsomtermés (bár pont idén ez se sikerült), és szeretem a picurka kertem picurka virágait, és olyan jó ebből a kicsi kertemből azt a kicsi darab csillagos eget nézni éjszaka. Én így is boldog vagyok.

    VálaszTörlés