Oldalak

2019. február 6., szerda

A 7 nap

leszívott, leszedte az energiám. Gondolom a frontok is teszik a magukét. Ma már jobban vagyok, de hulla. Félhulla. Ragyog a hideg idő,  a kert csuromvíz. Tavaly csodás hunyoraim voltak, most elszáradtak. A legszebb, a legnagyobb, s a tavalyi csodaszép. A kicsik azért virulnak, vigasztalásul. Nem öntöztem a nyáron eleget?

Ez a kapu nem gyönyörűséges? Szépsége vetekszik a felügyelőjével! Nagyon tudom szeretni ezeket a szépségeket, s örülni, ha megőrzik őket.





4 megjegyzés:

  1. Jaj nekem!Akármilyen szép a kapu,nekem mégis az őrzője a szívem csücske.Nekem is volt egy szálkás szőrű tacskóm és imádtam.Ő volt a legokosabb kutyám,pedig sok kutya volt társ az életemben.
    Anci

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű a kapu. Kár, hogy manapság már a mestereknek nincs ilyesmihez türelmük, és a vevőknek nincs ilyesmire igényük. Egy letűnt világ szép emléke...
    A kutty aranyos ! :-)

    VálaszTörlés