Ma reggel ismét alig tudtam lábra állni, pedig várt rám 5 kg szilva, lekvárnak. (Tegnap még a megtisztítására is képtelen voltam.) Aztán főzni kellene előre, mert hétvégén vendégek jönnek, én pedig elutaznék pénteken az unokámért. Megvettem a jegyeket, oda-vissza. Ehhez képest alig állok a lábamon.
Akkor most mi a teendő:
Mondjam le az unokámat? Gyereket nem csapunk be. Vagy megérti, hogy beteg vagyok, nem jöhet. Nem tudok érte menni, elhozni, három nap múlva visszavinni. Kb. 300 km-re laknak.
A vendégeket nem mondjuk le, én nem tenném, a férjem régi barátja, vele évi egyszer-kétszer üsse csak ki magát. Más kérdés ezt én, hogy viselem. Döntöttem, ilyenkor (leginkább a fizika állapotom miatt) elmegyek itthonról. Addig, ha nem utazom el. Előre főzni akkor is kell. Most nehéz, sok, nehezen viselem ezt az egész fizikai gyötrődést. A döntésképtelenségem.
A kerti, ház körüli dolgokat egyenlőre feladtam, más is lakik itt, ha nem is látja meg a feladatokat. Úgy marad minden, már túl vagyok ilyen kicsinyességeken. Kész. Vége. Ennyi volt. Ennyi.
S megint melegszik, jön értem a devla, érzem. Feküdnöm kellene, a lekvár sül. Legalább már sül.
Akkor most mi a teendő:
Mondjam le az unokámat? Gyereket nem csapunk be. Vagy megérti, hogy beteg vagyok, nem jöhet. Nem tudok érte menni, elhozni, három nap múlva visszavinni. Kb. 300 km-re laknak.
A vendégeket nem mondjuk le, én nem tenném, a férjem régi barátja, vele évi egyszer-kétszer üsse csak ki magát. Más kérdés ezt én, hogy viselem. Döntöttem, ilyenkor (leginkább a fizika állapotom miatt) elmegyek itthonról. Addig, ha nem utazom el. Előre főzni akkor is kell. Most nehéz, sok, nehezen viselem ezt az egész fizikai gyötrődést. A döntésképtelenségem.
A kerti, ház körüli dolgokat egyenlőre feladtam, más is lakik itt, ha nem is látja meg a feladatokat. Úgy marad minden, már túl vagyok ilyen kicsinyességeken. Kész. Vége. Ennyi volt. Ennyi.
S megint melegszik, jön értem a devla, érzem. Feküdnöm kellene, a lekvár sül. Legalább már sül.
Sajnos ezt az afrikai meleget többen vagyunk, akik nehezen viseljük. Én is naphosszat a lesötétített, viszonylag hűs szobában ülök és várom, hogy este legyen.
VálaszTörlésMiért nem lehet(ne) lemondani az unokákat ? Hát csak megértik...
Igen, mond le ami túlterhel!!!!!
VálaszTörlésKiüti magát: Te ilyenkor jól teszed hogy elmész. De hova és meddig? Nincs egy nyugodt zugod otthon?
Jó, nem akarok drámázni, azt hiszem mindenkinek vannak utálom történései.
Megértelek.Nem irigyellek!Én sem bújok ki szinte egész nap.Viszem az uncsikat az oviba és igyekszem bent maradni.Légkondi mellett...
VálaszTörlésBarátnőm két napja tudta meg,hogy akut leukémiája van.Tartom benne a lelket és emlékezem...8 éve ilyenkor én a mellrákkal küzdöttem.
Neked erőt és kitartást kívánok:Anci!