Ma hajnalban

azon gondolkodtam, hogy belefáradtam ebbe a nyárba. Lehet, hogy a nagy meleg szívja ki az ember erejét. Jó lenne kimozdulni, idén két kertlátogatáson kívül sehol sem voltunk. Nyárra mindent lemondok, s marad a tavasz-ősz kirándulni. Tervem van, meglátjuk.

Íme a "süket" kutya, aki azért  föld alatti tevékenységet hallja, s van nálunk medvebarlang és rókalyuk is. A barlang a lekövezett  "sziklakert" alá kaparódott be. No komment.

A bejárati ajtó két oldalán díszítenek. Oly sok próbálkozás után a kukacvirág tarolt. Igaz reggel-este locsolom mindkettőt. A jobb oldal díszbatátája a kertbe lett kiültetve, a legrosszabbkor. Rájöttek a nagy esők, stb. Halálán volt. Egyet gondoltam, a szinte csonkot behoztam az ajtó mellé, legyen szem előtt, s meglátjuk. Magához tért, s meghálálja. Tavaly mondtátok, hogy a kukacvirág hátul majd annyi lesz, hogy megsokallom. Jelentem idén még csak nem is lett. Vagy lett volna, csak a csigák... Szemfülesek voltak. Vagy a sok méregkiszórást én adtam fel. A biológiai hadviselés nálunk nem jött be, jót kacagtak rajta, s vígan lakmároztak mögötte vagy rajta átkelve.

S hangol az ősz. A diófa hetek óta szórja a leveleit, a kerti, lenti kecskerágó tele bogyóval, a díszkertben egy darab nincs rajta. Ezért  ültettem...Már az őszi látványáért. (Lefagyott vagy a verebek lecsipkedték.)

 Szomszédaim 4 vödör verébfészek hozadékot pakoltak ki az ereszük alól. A kérdés: most akkor hova telepednek majd le?

A napraforgó önvető, valamikor a madarak hozták, s ezen a helyen mindig nő. (A villanypásztoron...)

S ha nem vagyok a gép előtt oly sok írnivaló jut eszembe, ha leülök semmi. Jegyzetelnem kellene. Most maradt ismét a(z oly szeretett) kert. Ehhez a témához pedig sok kérdéssel készülök írni.