Oldalak

2019. augusztus 22., csütörtök

Hogyan nyírjuk ki magunkat?


 Visszanéztem a korábbi bejegyzéseket, s rádöbbentem mind a rosszulléteimről szólt.  Elmúlt a fülledt idő, jobban is lettem. Tegnap du.  egy kis átültetést terveztem, végeztem, már ahol a föld állapota, keménysége engedte. Ide primulák kerültek volna, s némi hunyor nevelésre, mert ígértem valakinek, de ahogy kibújtak a földből olyanok most is. Nem értem. A föld, a táp hiánya? Vagy majd őszre indulnak be?

Gondoltam ezt az üres részt felásom , ide átültetek néhányat, s pár primulát is, mert a másik oldalon kiválóan megeredtek. Ekkor jött a meglepetés. Ami igazából nem volt az, de azt hittem ez a föld már kitisztított. Hát nem. Ennyi mindent ástam ki jó egy négyzetméternyi, s kb. 30-50 cm-nyi mélységből. Csempék, amik a fürdőben vannak, fugapor, ahogy a munkából megmaradt, lazán kidobva a kertbe, s szórtak rá földet, takarjon. Bevallom utána mozdulni nem tudtam, amíg kiástam, kifeszegettem őket, meg aki gyenge..., ugyebár. Most viszont lett komposztolt föld, remélem a növények is megszeretik.





S még most is írom, tán sokadszorra: mi lehetett szerencsétlen fűz gyökerei közt, amiktől kiszáradt?

4 megjegyzés:

  1. A fűz az egyik kedvencem, vízparti növényként tartják számon, de számtalan helyen láttam csodásan élni, ahol közel s távol se volt víz, folyó vagy patak. Talán föld alatti vízér táplálja ezeket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, ez görbeàgù volt, s nagyon hiànyzik.

      Törlés
  2. Te "kinyírod" magad egy kis ásással - egy kicsit...
    De az ilyesféle emberek, akik minden mocskot a földbe szeretnének eldugni - nos, ők a Földet nyírják ki. Mert nem csak a törött cserépdarabokra gondolok... Elásnak mindent, mert úgy egyszerűbb. Sőt, bedobják a tengerbe...
    Nem érdemli meg az ember a Földet.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos nrm, magink alatt temetjük.

    VálaszTörlés