Pokoljárás

Kinek mi a pokol maga tudja, maga érzi. Én most a saját poklomról írok. Nyár elején a hangyás fejemre, fáradtságra, alig tudok reggelente lábra állni-ra panaszkodtam. Aztán kiderült ez a 2. kategóriájú cukorbetegség. Még csak előszoba, de komolyan kell venni, gyógyszer, diéta. No, itt kezdődtek a gondok.

Kaptam egy Merckformin nevű gyógyszert, heti emeléssel négy hét alatt értem el az adagomat, s jött el a pokol. Szépen, lassan, fokozatosan. A hasmenés még enyhébb volt, szerencsére nem dolgozom, így az ember kivárta az indulásra alkalmas időt. Viszont, amikor a hányinger és rokonsága olyan fokozatra emelkedett, hogy a napjaimat tette tönkre, s folyamatosan ráettem, hogy ne émelyegjek, stb. bepipultam, s (mert a neten olvasva a betegtársak hasonló panaszait, s tudtam, hogy van ennek kiváltó gyógyszere) másik gyógyszert kértem, s kaptam az orvosomtól. Viszont nem írtak rá adagolást. Mikor tetőzött az általam elgondolt, s az előzőből szedett adag ismét tüneteim tetőpontján voltam. S fogtam magam, gyógyszer felére csökkentve eljött a megváltás. Hogy ez jó-e így? Nem érdekel. Ennél maradok, ezzel a mennyiséggel lehet élni. ÉLNI!!!! (Közben gyógyszertárban érdeklődtem, állítólag ennyi az adag. Majd kiderül. Viszont fogyok vele, tehát használ.)

Azért a meleg, múlt pénteken, a gyengeség és a rossz közérzet jól összefogtak ellenem. Vendégség volt, kipakolom a hűtőt, legyen helye a levesnek. Térülök, fordulok, tele a hűtő sörrel. Nos ekkor jött ki belőlem minden, aminek nem kellett volna kijönnie. Amúgy verbálisan. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp a pohárban. El is mentek a vendégek még aznap délután, bevallom nem érdekel a sértődés. (Egyszerűen vannak határok, nekem is, másban is. Megkönnyebbültem. Én már annyira rosszul voltam, annyira tele voltam, elég volt! lehet együtt lenni normális módon is.)

Hétfő, reumatológia. Ugye tornázok? Hát nem tornázok, mikor kertszezon van nem megy. Kert vagy torna, kert vagy séta. Együtt nem jönnek össze. Nem vagyok a kert mártírja, szeretem a munkáit, legfeljebb vannak időkorlátaim. Nem tetszett a doktornőnek, bár ismerve az alapbetegségem értette, én meg őt, mert az  ő szempontjából (s főleg az enyémből) tornázni kellene. Nos, tegnap du. a jó puha föld örömére, s főleg ma délelőtt bele is húztam a kerti munkákba. Nem is tudtam már ma délután mozogni, most jött el a jól megérdemelt pihenés ideje. No, meg a blogbejegyzésé.

és jöjjön a témához illő film: Kell ez a fogyókúra?