S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!
2019. január 30., szerda
Köd alatt
S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!
2019. január 29., kedd
2019. január 27., vasárnap
Akartam írni róla,
de mindig halogattam Most Ágnes bejegyzése hozza ki belőlem. Egy ideje én is így vagyok, de azt hittem a hiba bennem van. Nem tudok szörnyű filmeket nézni: durvaság, erőszak, lelki erőszak is, stb. Kínlódok egy ideig, s otthagyom. Mondjuk a fogvicsorgatós, üres főleg amerikai filmeket is, ezek idegesítenek. Kedves Miss Fisheremet is néha lehalkítom, pedig a sorozatot kedvelem.
Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:
https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF
Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?
S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.
https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0
Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:
https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF
Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?
S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.
https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0
2019. január 26., szombat
Tavasz, tulipán
Tulipánláz
Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.
Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.
2019. január 24., csütörtök
Elmentem, megjöttem,
s még csak el sem indultam.
Kecskemétre készültem, felvigyázni. Szégyellem, vagy nem is tudom, nagyon, de nagyon nem akaródzott most mennem, de a kötelesség... Nagy nehezen tegnap összeszedtem magam, ma reggel indulás előtt telefonáltam, hogy vannak? Kiderült a gyerekek betegek. Így maradtam, én a vírusoktól rettegek, ha lehet, kerülöm őket. (Ill. a betegségemnek nem használnak, úgy szoktam mondani két évembe kerülnek.) Nem tudom most mi tartott vissza, az egyre jobban terjedő influenza vagy a saját rosszulléteim. Viszont, ha kell így is segítettem volna. Nem tagadom ez most így, nekem jól jött ki.
S ma az orrom sem dugtam ki a házból, már tapasztalat kutyát sem sétáltatok ilyen vad, hideg szélben. Csak etettem az állatokat. S futás vissza, be a jó meleg házikóba.
Néztem ismét a Nap, széna ... sorozatot, nem is tudtam, hogy van 3. része, hááát meglehetősen gyengére sikeredett. Untam, csak vártam hátha felpezsdül, nem igazán. Kár, mert az első két rész szédületes poénokkal volt tele. Nagy kedvenceim a régebbi cseh filmek. Az ezek korabeliek, pontosabban. Még a régi Filmmúzeum csatorna kapatott rájuk. S azóta többször is végignéztem ezeket, mindig jókedvem kerekedett tőlük.
Ajánlottam már? Naponta egy részt megnézek belőle: Miss Fisher rejtélyes esetei. Hogy adta-e valamelyik csatorna nem tudom én itt találtam rá, helyes, s néha nagyon véres és izgalmas, (viszont nehezen , de ezt még elviselem.)
https://www.youtube.com/watch?v=0ArRASLq-OY&list=PLTb8OYI4dHtjB_YFk5iWKBCLmlOlcV5GZ
Kecskemétre készültem, felvigyázni. Szégyellem, vagy nem is tudom, nagyon, de nagyon nem akaródzott most mennem, de a kötelesség... Nagy nehezen tegnap összeszedtem magam, ma reggel indulás előtt telefonáltam, hogy vannak? Kiderült a gyerekek betegek. Így maradtam, én a vírusoktól rettegek, ha lehet, kerülöm őket. (Ill. a betegségemnek nem használnak, úgy szoktam mondani két évembe kerülnek.) Nem tudom most mi tartott vissza, az egyre jobban terjedő influenza vagy a saját rosszulléteim. Viszont, ha kell így is segítettem volna. Nem tagadom ez most így, nekem jól jött ki.
S ma az orrom sem dugtam ki a házból, már tapasztalat kutyát sem sétáltatok ilyen vad, hideg szélben. Csak etettem az állatokat. S futás vissza, be a jó meleg házikóba.
Néztem ismét a Nap, széna ... sorozatot, nem is tudtam, hogy van 3. része, hááát meglehetősen gyengére sikeredett. Untam, csak vártam hátha felpezsdül, nem igazán. Kár, mert az első két rész szédületes poénokkal volt tele. Nagy kedvenceim a régebbi cseh filmek. Az ezek korabeliek, pontosabban. Még a régi Filmmúzeum csatorna kapatott rájuk. S azóta többször is végignéztem ezeket, mindig jókedvem kerekedett tőlük.
Ajánlottam már? Naponta egy részt megnézek belőle: Miss Fisher rejtélyes esetei. Hogy adta-e valamelyik csatorna nem tudom én itt találtam rá, helyes, s néha nagyon véres és izgalmas, (viszont nehezen , de ezt még elviselem.)
https://www.youtube.com/watch?v=0ArRASLq-OY&list=PLTb8OYI4dHtjB_YFk5iWKBCLmlOlcV5GZ
2019. január 22., kedd
A madáretető vendégei
Fagyott az éjszaka, még mindig dermedt minden tíz óra magasságában. Ha nem látnám, a megnövekedett madárlétszámról tudnám. Az más dolog, hogy fényképezni nem tudom őket, gyorsak, vagy én lassultam le?
Tengelicék várnak, lesnek, közel repülnének. Csattan a fényképezőgép, elrepülnek, visszajönnek, nézelődnek. Ha eljövök övék a terep hogy verebek nem jutnak oda egy dolog, de sajnos a közel húsz cinke sem. Megszámoltam, voltak ma ennyien, még mindig fagy.
2019. január 19., szombat
Orsi bejegyzéséhez (könyvajánlóval)
a fotó kb. 16 éves koromban készült, s 42 év után szereztem vissza. Majd megőrültem ezért a frizuráért, de én göndör vagyok, s mit szenvedtem, kötöztem el a hajam, majd a fodrász húzta ki sütővassal, hogy egyenes legyen. S miután 42 év inkább 40 év után találkoztam ismét az urammal, megharagudott rám, hogy odalett a szép, göndör hajam. Hiába, aki göndör egyenesre húzza, huzatja, aki egyenes hajú az bizony göndöríti.
Mióta van, ilyen a világ, mindig másra vágyunk.
S hiába szép, sikeres valaki, s hever a lába előtt a fél világ a családból hozott példák, a társadalmi korlátok úgy húzzák, zúzzák össze, hogy csak na. Vagy inkább nagyon erősnek kell lennie, hogy ez ne történjen így. Olvassátok el.
Ezekbe pedig érdemes beleolvasgatni, nézegetni:
https://konyves.blog.hu/2019/
és
http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/search?q=lantos+piroska
S ha már a divat háza táján járunk egy volt divattervező könyve, aki izgalmasan, jól ír, nem csak a divatról, s karakteres véleménye a WMN oldalán, a fészen is olvasható.
Ha én ezt a blogon elmesélem!
- avagy hogyan tegyünk még túl önmagunkon. Néha, mostanában elég sokszor azzal megyek a konyhába, hogy gyűlölöm a házimunkát. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm. S ha erre még rátesz az időjárásmiatt a szervezetem akkor z csak fokozódik.
Miért állok ilyenkor neki bárminek? Mert rabszolga vagyok, annak is a bolondabb fajtája. Hagyni kellene ilyenkor mindent, s elmenni enni valahova.
Szóval készült a sütemény, s mert diétázom, eritrittel. Már a muffinpapírokba mertem, de olyan sós volt a kanál? Tudom, volt benne só, de még mindig? Hát megkóstoltam a tésztát. Az eritrit helyett sót mértem ki. A "helyén" volt, nem is néztem a zacskót. No comment. Öregszem?....
Rizs készült ebédre, amikor már "megfőtt" derült ki fele barna, fele fehér. Így volt az üvegben, gondolom, még amikor nem ismertem a barna rizs természetét összeöntöttem. Ez is a szemétben landolt. Maradt még ebédre valami? Volt még kuszkusz, de azt uram nem szerette, viszont kénytelen volt megenni. Más nem lévén, hamar-hamar, meg én úgyis ezt ettem volna, így osztoztunk. Miközben totálisan kiborultam, szidtam magam, s elgondolkodtam hülyülök vagy figyelmetlen voltam, vagy egyszerűen csak a rutin borult fel?
Aztán délutánra szabadságra mentem, lefeküdtem aludni, olvasni, nem volt séta, kutyasétáltatás, kirándulás. Lemondtam a barátnőmet, aki megnyugtatott, úgyis hideg, rideg az idő (a férje szerint). A végén még jól is jártam, nem úgy Zsebi.
Azért titkon ezt még elárulom, a szobába menvén három darab nagyon finom belga bonbont megettem, csakazértis. Csakazértis, mert kívántam, mert kellett a lelkemnek, s annyira, de annyira kívántam(értsd éhesnek, de nagyon-nagyon éhesnek éreztem magam). Fütyültem a diétára, kellett valami szeretetepótló, léleksimogató, léleklesimító. Ha már annyira, de annyira, de még annyirább haragudtam magamra.
Miért állok ilyenkor neki bárminek? Mert rabszolga vagyok, annak is a bolondabb fajtája. Hagyni kellene ilyenkor mindent, s elmenni enni valahova.
Szóval készült a sütemény, s mert diétázom, eritrittel. Már a muffinpapírokba mertem, de olyan sós volt a kanál? Tudom, volt benne só, de még mindig? Hát megkóstoltam a tésztát. Az eritrit helyett sót mértem ki. A "helyén" volt, nem is néztem a zacskót. No comment. Öregszem?....
Rizs készült ebédre, amikor már "megfőtt" derült ki fele barna, fele fehér. Így volt az üvegben, gondolom, még amikor nem ismertem a barna rizs természetét összeöntöttem. Ez is a szemétben landolt. Maradt még ebédre valami? Volt még kuszkusz, de azt uram nem szerette, viszont kénytelen volt megenni. Más nem lévén, hamar-hamar, meg én úgyis ezt ettem volna, így osztoztunk. Miközben totálisan kiborultam, szidtam magam, s elgondolkodtam hülyülök vagy figyelmetlen voltam, vagy egyszerűen csak a rutin borult fel?
Aztán délutánra szabadságra mentem, lefeküdtem aludni, olvasni, nem volt séta, kutyasétáltatás, kirándulás. Lemondtam a barátnőmet, aki megnyugtatott, úgyis hideg, rideg az idő (a férje szerint). A végén még jól is jártam, nem úgy Zsebi.
Azért titkon ezt még elárulom, a szobába menvén három darab nagyon finom belga bonbont megettem, csakazértis. Csakazértis, mert kívántam, mert kellett a lelkemnek, s annyira, de annyira kívántam(értsd éhesnek, de nagyon-nagyon éhesnek éreztem magam). Fütyültem a diétára, kellett valami szeretetepótló, léleksimogató, léleklesimító. Ha már annyira, de annyira, de még annyirább haragudtam magamra.
Hát nem összeillenek, színben, kedveltségben legalábbis.
2019. január 18., péntek
Reggeli fotók éjszakai fagy után
Ilyen aranyló reggelre ébredni megdobban az ember szíve, hogy aztán a rossz közérzete (frontelőérzet) a földbe döngölje. Mára esik, jó szamár voltam. Sajnos.
Akkor most indulunk orvosu ügyeket intézni...
Orbáncfű
Gólyaorrok
2019. január 17., csütörtök
Közreadom, de gondolom nektek is küldtek
|
| | Kövessen minket közösségi felületeinken is! |
| Kapcsolat | |
| isztelt Ügyfelünk! | ||||||||||||||||
| Felhívjuk
figyelmét, hogy ismeretlen támadók az E.ON nevében küldenek az E.ON
elektronikus számlaértesítőivel megegyező e-maileket. Az e-mailben több hivatkozás is az E.ON oldalára vezet, ami az átverési kísérletet különösen hihetővé teszi. A linkek közül a fizetés indítására megadott link vezet a csalók fizetési felületére, ami megtévesztésig hasonlít az E.ON online felületére. | ||||||||||||||||
| Miről ismerhetők meg a csalók által kiküldött hamis számlaértesítő e-mailek? | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Mit tegyen, ha a csalás áldozatává vált? | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Üdvözlettel: E.ON |
Ki járt a kert alatt?
Lesétáltam a kert végébe, kicsit körülnézni, ibolyát keresni. Miért is ne! Viszont a kákicsok virágoznak, meg a sárga primulák, s egy lila. Amiért a szívem szakad meg a hosszú szárúak elvesztek.
Szóval a kert alján, a "patak" partján valami furcsa volt. Letört ágak, mély nyomok. Tolvajok jártak itt fát vágni? Aztán nézem a szomszédos villanypásztor drótjait, le-és kidöntve, kiterítve, figyelem a nyomokat: paták. Szarvasok jöhettek be a kertbe. Kérdés: hogyan, mert mindenhol a villanypásztorral lekerítették a szomszédos telkeket is a birkák miatt. Valahol biztos áttörték, ahogy nálunk is. Múltkor a faluban, jó, kifelé eső részen, de bent a faluban sétálva egy őz rohant ki az egyik nyitott kertből. Kora délután.
A falusi hírharang (értsd facebook oldal) tele van gazdáikat kereső kutyák fotóival.
Én meg csak rácsodálkozom, -bár magam sem értem miért- az ősszel érkezett kutyanemzedékre. Nőnek, nőnek, egyre nőnek. Még a picike törpe tacskó is, bár neki tegnap csak a hangját hallhattuk.
Mire leltem, megosztom, oly szépek: Papírvágással készült a polip, két hónapos munkával. Nézzétek meg a többit is:
https://www.visi.co.za/masayo-fukudas-hand-cut-paper-artworks/
https://www.instagram.com/kiriesousakukamasayo/
Szóval a kert alján, a "patak" partján valami furcsa volt. Letört ágak, mély nyomok. Tolvajok jártak itt fát vágni? Aztán nézem a szomszédos villanypásztor drótjait, le-és kidöntve, kiterítve, figyelem a nyomokat: paták. Szarvasok jöhettek be a kertbe. Kérdés: hogyan, mert mindenhol a villanypásztorral lekerítették a szomszédos telkeket is a birkák miatt. Valahol biztos áttörték, ahogy nálunk is. Múltkor a faluban, jó, kifelé eső részen, de bent a faluban sétálva egy őz rohant ki az egyik nyitott kertből. Kora délután.
A falusi hírharang (értsd facebook oldal) tele van gazdáikat kereső kutyák fotóival.
Én meg csak rácsodálkozom, -bár magam sem értem miért- az ősszel érkezett kutyanemzedékre. Nőnek, nőnek, egyre nőnek. Még a picike törpe tacskó is, bár neki tegnap csak a hangját hallhattuk.
Mire leltem, megosztom, oly szépek: Papírvágással készült a polip, két hónapos munkával. Nézzétek meg a többit is:
https://www.visi.co.za/masayo-fukudas-hand-cut-paper-artworks/
https://www.instagram.com/kiriesousakukamasayo/
2019. január 16., szerda
Kérdés
Hívtak-e fel benneteket telefonon, amiért a gázdíjat becsületesen befizettétek?
Lett-e e nagy becsületességnek olyan jutalma, hogy napi 30 forintért köthettek élet - vagy baleset biztosítást az egész családnak?
S mikor nem értettétek az egészet, s rákérdeztetek mi is ez, kiderült, hogy valami Pannónia Biztosítótól hívnak benneteket.
Amúgy a telefonáló semmivel nem igazolta magát, s nagyon sértődött volt, hogy leráztam.
Így jártam a fene nagy becsületes befizetésemmel.
Lett-e e nagy becsületességnek olyan jutalma, hogy napi 30 forintért köthettek élet - vagy baleset biztosítást az egész családnak?
S mikor nem értettétek az egészet, s rákérdeztetek mi is ez, kiderült, hogy valami Pannónia Biztosítótól hívnak benneteket.
Amúgy a telefonáló semmivel nem igazolta magát, s nagyon sértődött volt, hogy leráztam.
Így jártam a fene nagy becsületes befizetésemmel.
2019. január 15., kedd
2019. január 10., csütörtök
... és nálunk tegnap zengett a nyitnikék!!!!
Havunk csak ekkora, időnként nekikezd szakadni, aztán kifullad, s leáll a havazás, ez a kis semmi hó pedig elolvad.
Sötét a nappal, a szoba, a ház. Nem szeretem a sötét napokat. Olvastam Márta versét:
https://partfal.blogspot.com/2019/01/ho-ho-ho.html
oly jó volt elmerülni benne, lesimított.
Madár etetők, nálatok vannak cinkék? Innen eltűntek, hova lehettek? Viszont verebekből túltengés van. Mindig a régi mondás idézem amiben lócitrom és aszfalt is van. Nincs szegényeknek mit enni, nincsenek, nem járnak úton már lovak sem.
2019. január 9., szerda
A mai nap
valami eszméletlen gyengeséggel fog körül. Nem is értem. Mondjuk kettőig nem tudtam elaludni, aztán altatót, majd fájdalomcsillapítót vettem be. Ezekkel aztán elaludtam.
Egy könyvet olvastam,
s dühöngtem. (Ilyen, s ennyi hibával, elírással begépelt könyvet még nem került a kezembe. Nem értettem, nem volt a kiadóban korrektor? Hogy mernek ilyen minőségben könyvet megjelentetni, a kiadót minősíti.Romániai magyar kiadó, egyébként.) A megjelenés gyalázata ellenére a könyv jó, Svédországban állítólag kultikus regénynek számít. Bűnügyi a köntös, de mögötte mély lélektani és társadalmi mondanivaló, s izgalmasan, jól megírva. ( Ezért nem értem az ellenmondásokat a tartalommal s a megjelenés formájával.) Engem minden esetre jól felkavart, a szereplők sorsa, a mindvégig jelenlévő titokzatosság, az egész miliője. A jelent átszövő múlt, a helyszín ridegsége, kietlensége időnként, s a mindezeken mégis áttörő érzelmek, tenni-és változtatni akarás.
Itt beleolvashattok: http://olvasat.hu/a-viznel-tortent/
Az írónő állítólag bűnügyi könyveket ír, egyre találtam rá a neten. A skandináv krimik rajongói biztosan ismerik/örülnének neki. Vajon ez is ilyen hibásan begépelt, kiadott?
Egy könyvet olvastam,
Itt beleolvashattok: http://olvasat.hu/a-viznel-tortent/
Az írónő állítólag bűnügyi könyveket ír, egyre találtam rá a neten. A skandináv krimik rajongói biztosan ismerik/örülnének neki. Vajon ez is ilyen hibásan begépelt, kiadott?
2019. január 7., hétfő
2019. január 6., vasárnap
Ma
a behúzódás napja van.
Ma
a nátha napja van, levegőt alig kapok. Mikor lesz ennek vége?
Ma
a morgószelek napja van. Csak hallatszik fel a kert vége felől. S az előbb, mikor a másik szoba ablakán néztem ki, a ház elején, az erdőket aranyba öltözötten láttam.
(Más fotót kerestem, ezeket véletlenül leltem. 2016. január 4-n készültek. Semmi véletlen nincs az időjárásban?)
Ma
elővettem Olasz Ferenc Dicsértessék c. fotóalbumát. Pléh-Krisztusokat, Máriákat fotózott, a tőle megszokott csodálatos színvonalon, bár a jó szó erre inkább művészettel, alázattal vagy csodával lehetne. Nem először olvastam, nézegettem, s gondolom nem utoljára. A felesége, Kovács Klára szép fülszöveget írt a könyvhöz, méltó az albumhoz, s a népi imádságok válogatása is őt dicséri. Megmártóztam, elmerültem, kicsit újjászülettem általa.
A fotó már sajátom, Felsőregmecen készült. Sokszor gondoltam erre az albumra, amikor arra jártunk, hogy azért a festett Krisztusok, pléh-Krisztusok továbbélnek, nem ölték meg őket a sablonban nyomott aranyra festett utódok. Különösen itt, északon találkoztunk sok újjal, mint a fotó is dokumentálta.
Ezeket a fotókat kigyűjtve találtam, Nógrádban készültek, pár éve. A kedvenceim. Lehet, hogy már mutattam is, ezért völtak külön.
Ma
a nátha napja van, levegőt alig kapok. Mikor lesz ennek vége?
Ma
a morgószelek napja van. Csak hallatszik fel a kert vége felől. S az előbb, mikor a másik szoba ablakán néztem ki, a ház elején, az erdőket aranyba öltözötten láttam.
Ma
elővettem Olasz Ferenc Dicsértessék c. fotóalbumát. Pléh-Krisztusokat, Máriákat fotózott, a tőle megszokott csodálatos színvonalon, bár a jó szó erre inkább művészettel, alázattal vagy csodával lehetne. Nem először olvastam, nézegettem, s gondolom nem utoljára. A felesége, Kovács Klára szép fülszöveget írt a könyvhöz, méltó az albumhoz, s a népi imádságok válogatása is őt dicséri. Megmártóztam, elmerültem, kicsit újjászülettem általa.
A fotó már sajátom, Felsőregmecen készült. Sokszor gondoltam erre az albumra, amikor arra jártunk, hogy azért a festett Krisztusok, pléh-Krisztusok továbbélnek, nem ölték meg őket a sablonban nyomott aranyra festett utódok. Különösen itt, északon találkoztunk sok újjal, mint a fotó is dokumentálta.
Ezeket a fotókat kigyűjtve találtam, Nógrádban készültek, pár éve. A kedvenceim. Lehet, hogy már mutattam is, ezért völtak külön.
Pusztaberkiben és az utolsó Pétervásárán készült.
Hó jött, látott, s elmosta az eső
én meg még mindig kornyadozom, a fejem kétakkora, náthás vagyok. Tegnap itt volt a fiam, kikísértük a buszhoz Zsebivel. Szokása szerint nem tudta megvárni a buszt, ami ráadásul késett is. Már Zsebi. Ilyen türelmetlen, nyughatatlan lett. Menni, menni, mindig menni. Az neki a jó.
2019. január 4., péntek
Ma
összetörtem az évek óta meglévő asztali, hajszárító tükröm. Mi lesz a szerencsémmel?
Ma
napok óta először mentem ki a házból
mentem el boltba, mert kellett, mert rám volt szükség.
Mióta beteg voltam, mert ugyebár orvul kapott el a devla, s mire észrevettem letepert, nem is a láz, a hurutos tünetek, hanem a végtagfájdalom, a gyengeség. Ma felkeltem, főztem, előre főztem, hajat mostam, mert nem volt szívderítő tükörbe néznem. S mire jó egy összetört tükör? Az oly nem szeretett hajszárítást rögtönöznöm kellett, s tán így lett jó. (Hogy közben a karom fájt, leszakadt, felejtsük el.)
Fiam jött haza a ködös Albionból két hét szabadságra. Kontrollra, van izgalom az eredmények miatt. Van elég izgalom, aki volt benne úgyis ismeri, aki nem ismeri, örüljön neki.
Ki ismeri mit fotóztam? a kedves tavunk partján, ami tele volt zsibavirággal, nyílóval természetesen mintha tavasz lenne. Hóvirág, ibolya, stb.? Nem, a később nyíló kankalinok bontakoztak. Szerintem gomba, no, de milyen? Ilyenkornyílik/terem?
S a tavon az időtlenség, vagyis időtlen idők óta lezárva a híd, állítólag 2018-ban készült el a felújítás. Nem úgy néz ki.
Így legalább nagyot kell kerülni, s érdekes helyekre bukkanunk a kerülés közben, no meg növényekre pl. ciklámenek tömegeire ősszel. Milyen igaz a mondás: minden rosszban van valami jó.
Közben megjelent a parasztházakat is bemutató magazin. Mindig megveszem, kíváncsiságból, bár a tömérdek reklám, s két személy művészete termékeinek bemutatása uralja. Nem akarom nevesíteni, de az egyik ház, khm nekem annyira durva, szörnyű. S ilyent reklámoznak folyton, vagy ez a mai ízlés ? Ez a példamutató?
S ha már vízparton jártam álmodjak egy merészet! Nem vagyok vízi ember, ez a ház mégis megfogott: a környezete, a belseje. A link alatt több fotó is található:
https://www.planete-deco.fr/2018/06/22/une-petite-maison-sur-leau/
Vízen közelíthető meg, micsoda környezet, s van benne minden! icipicit, de csak kicsit irigylem.
Ma
napok óta először mentem ki a házból
mentem el boltba, mert kellett, mert rám volt szükség.
Mióta beteg voltam, mert ugyebár orvul kapott el a devla, s mire észrevettem letepert, nem is a láz, a hurutos tünetek, hanem a végtagfájdalom, a gyengeség. Ma felkeltem, főztem, előre főztem, hajat mostam, mert nem volt szívderítő tükörbe néznem. S mire jó egy összetört tükör? Az oly nem szeretett hajszárítást rögtönöznöm kellett, s tán így lett jó. (Hogy közben a karom fájt, leszakadt, felejtsük el.)
Fiam jött haza a ködös Albionból két hét szabadságra. Kontrollra, van izgalom az eredmények miatt. Van elég izgalom, aki volt benne úgyis ismeri, aki nem ismeri, örüljön neki.
Ki ismeri mit fotóztam? a kedves tavunk partján, ami tele volt zsibavirággal, nyílóval természetesen mintha tavasz lenne. Hóvirág, ibolya, stb.? Nem, a később nyíló kankalinok bontakoztak. Szerintem gomba, no, de milyen? Ilyenkor
S a tavon az időtlenség, vagyis időtlen idők óta lezárva a híd, állítólag 2018-ban készült el a felújítás. Nem úgy néz ki.
Így legalább nagyot kell kerülni, s érdekes helyekre bukkanunk a kerülés közben, no meg növényekre pl. ciklámenek tömegeire ősszel. Milyen igaz a mondás: minden rosszban van valami jó.
Közben megjelent a parasztházakat is bemutató magazin. Mindig megveszem, kíváncsiságból, bár a tömérdek reklám, s két személy művészete termékeinek bemutatása uralja. Nem akarom nevesíteni, de az egyik ház, khm nekem annyira durva, szörnyű. S ilyent reklámoznak folyton, vagy ez a mai ízlés ? Ez a példamutató?
S ha már vízparton jártam álmodjak egy merészet! Nem vagyok vízi ember, ez a ház mégis megfogott: a környezete, a belseje. A link alatt több fotó is található:
https://www.planete-deco.fr/2018/06/22/une-petite-maison-sur-leau/
Vízen közelíthető meg, micsoda környezet, s van benne minden! icipicit, de csak kicsit irigylem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)