- avagy hogyan tegyünk még túl önmagunkon. Néha, mostanában elég sokszor azzal megyek a konyhába, hogy gyűlölöm a házimunkát. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm. S ha erre még rátesz az időjárásmiatt a szervezetem akkor z csak fokozódik.
Miért állok ilyenkor neki bárminek? Mert rabszolga vagyok, annak is a bolondabb fajtája. Hagyni kellene ilyenkor mindent, s elmenni enni valahova.
Szóval készült a sütemény, s mert diétázom, eritrittel. Már a muffinpapírokba mertem, de olyan sós volt a kanál? Tudom, volt benne só, de még mindig? Hát megkóstoltam a tésztát. Az eritrit helyett sót mértem ki. A "helyén" volt, nem is néztem a zacskót. No comment. Öregszem?....
Rizs készült ebédre, amikor már "megfőtt" derült ki fele barna, fele fehér. Így volt az üvegben, gondolom, még amikor nem ismertem a barna rizs természetét összeöntöttem. Ez is a szemétben landolt. Maradt még ebédre valami? Volt még kuszkusz, de azt uram nem szerette, viszont kénytelen volt megenni. Más nem lévén, hamar-hamar, meg én úgyis ezt ettem volna, így osztoztunk. Miközben totálisan kiborultam, szidtam magam, s elgondolkodtam hülyülök vagy figyelmetlen voltam, vagy egyszerűen csak a rutin borult fel?
Aztán délutánra szabadságra mentem, lefeküdtem aludni, olvasni, nem volt séta, kutyasétáltatás, kirándulás. Lemondtam a barátnőmet, aki megnyugtatott, úgyis hideg, rideg az idő (a férje szerint). A végén még jól is jártam, nem úgy Zsebi.
Azért titkon ezt még elárulom, a szobába menvén három darab nagyon finom belga bonbont megettem, csakazértis. Csakazértis, mert kívántam, mert kellett a lelkemnek, s annyira, de annyira kívántam(értsd éhesnek, de nagyon-nagyon éhesnek éreztem magam). Fütyültem a diétára, kellett valami szeretetepótló, léleksimogató, léleklesimító. Ha már annyira, de annyira, de még annyirább haragudtam magamra.
Miért állok ilyenkor neki bárminek? Mert rabszolga vagyok, annak is a bolondabb fajtája. Hagyni kellene ilyenkor mindent, s elmenni enni valahova.
Szóval készült a sütemény, s mert diétázom, eritrittel. Már a muffinpapírokba mertem, de olyan sós volt a kanál? Tudom, volt benne só, de még mindig? Hát megkóstoltam a tésztát. Az eritrit helyett sót mértem ki. A "helyén" volt, nem is néztem a zacskót. No comment. Öregszem?....
Rizs készült ebédre, amikor már "megfőtt" derült ki fele barna, fele fehér. Így volt az üvegben, gondolom, még amikor nem ismertem a barna rizs természetét összeöntöttem. Ez is a szemétben landolt. Maradt még ebédre valami? Volt még kuszkusz, de azt uram nem szerette, viszont kénytelen volt megenni. Más nem lévén, hamar-hamar, meg én úgyis ezt ettem volna, így osztoztunk. Miközben totálisan kiborultam, szidtam magam, s elgondolkodtam hülyülök vagy figyelmetlen voltam, vagy egyszerűen csak a rutin borult fel?
Aztán délutánra szabadságra mentem, lefeküdtem aludni, olvasni, nem volt séta, kutyasétáltatás, kirándulás. Lemondtam a barátnőmet, aki megnyugtatott, úgyis hideg, rideg az idő (a férje szerint). A végén még jól is jártam, nem úgy Zsebi.
Azért titkon ezt még elárulom, a szobába menvén három darab nagyon finom belga bonbont megettem, csakazértis. Csakazértis, mert kívántam, mert kellett a lelkemnek, s annyira, de annyira kívántam(értsd éhesnek, de nagyon-nagyon éhesnek éreztem magam). Fütyültem a diétára, kellett valami szeretetepótló, léleksimogató, léleklesimító. Ha már annyira, de annyira, de még annyirább haragudtam magamra.
Hát nem összeillenek, színben, kedveltségben legalábbis.
:D nekem egy teknos nevu, pekanos csokival toltott kis darabok vannak ilyen alkalomra..ha nem felejtem el ezt is,mint annyi mindent,megmutatom:)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok rá, nem is csináltam már semmit tegnap, gyakorlatilag végigfeküdtem a délutánt.
TörlésÓ, ezek a konyhai bravúrok és az utána következő lelkiállapot annyira ismerősek valahonnan! )) Nem vagy egyedül!
VálaszTörlésJól tetted, hogy megvigasztaltad magad! Ennyit szabad ám bűnözni a diéta alatt is, sőt kell is minden lelkifurdalás nélkül.
Tudod, fáradtan nem szabadott volna nekiállnom. Másrészt vásárlás után nem én pakoltam, automatikusan nyúltam be, s vettem ki, megnéztem utólag, hasonló a csomagolásuk. Ez tanulság lesz a jövőre nézve, de néha helyzetek felülírják azt amit beszeretnénk tartani, azaz a szabályokat.
TörlésBárki korod-bélit kérdeznél, hasonló kedves kis példákat mindenki tudna mondani. Ez nem biztos, hogy vigasz, viszont tény...
VálaszTörlésA sokadiknál már csak legyint az ember, hogy "már megint de ....voltam" ...és igyekszik elfelejteni.Szóval ne hidd, hogy egyedül vagy. És sose érjenek nagyobb veszteségek, mint ezek ! Igyekezni lehet, mondogatni hogy "legközelebb jobban figyelek" - de sajna ez nem mindig sikerül. Fogadd el a helyzetet és önmagadat. Könnyebb lesz.
ohh, ne búsulj, ez oly sok mindenkivel megtörténik! ha mindenki elmesélni az ilyen bakikat a konyhában, nem győznéd olvasni :)
VálaszTörlésIlyen mindenkivel megesik...nem beszélve, hogy talán sokszor rutinból csináljuk, ezért tévedünk..nekem még örök dilemma, tettem bele sót, vagy nem... ráadásul sokszor van hogy nem érzem az ízeket...
VálaszTörlésIlyenkor szoktam mondani jobb lett volna fel sem kelni, vagy semminek nem kellett volna nekifognom...