... és nálunk tegnap zengett a nyitnikék!!!!

Havunk csak ekkora, időnként nekikezd szakadni, aztán kifullad, s leáll a havazás, ez a kis semmi hó pedig elolvad.

Sötét a nappal, a szoba, a ház. Nem szeretem a sötét napokat. Olvastam Márta versét:

https://partfal.blogspot.com/2019/01/ho-ho-ho.html

oly jó volt elmerülni benne, lesimított.

Madár etetők, nálatok vannak cinkék? Innen eltűntek, hova lehettek? Viszont verebekből túltengés van. Mindig a régi mondás idézem amiben lócitrom és aszfalt is van. Nincs szegényeknek mit enni, nincsenek, nem járnak  úton már lovak sem.

Azért szeretem a telet.

Most sírjak vagy gyönyörködjek?

"... a tél amolyan színházi havat szór a járdára..."

 

 

Fagy után

 

 

 

 

reggel a jó idő ígéretével. Sütött is  a nap ezerrel napközben. Lehetett eltakarítani leveleket, levágott elszáradt növényeket. Holnap ismét enyhe hidegfront. Remélem nem vág oda, utazunk, sütnöm kellene.

S a háttérben valahol ott bújkál(t) a nap

Mára már a tegnapi fotókon túlhaladott az idő(járás). Nálunk éppen nyolc fok van, enyhe tavaszi fuvallat fogadott ahogy reggeli szokás szerint kiálltam az ajtóba. Kiálltam az ajtóba, hogy érezzem a friss levegőt, az időjárást, az új napot. Legyen nektek is szép napotok!

Behavazódtunk

 

 ezt pedig  csak úgy, ha valaki nem olvasta volna

Téli délutánok

Szeretem, itt a kertben is, amikor a nyugvó nap fénye megvilágítja a nádszálak fejét. Nem is tudom mi  a pontos szó rá, tán a virágzatát? Az utolsó két kép a Pusztaszentászlón a tó mellett készült kb. 20 perc különbséggel, csak a fényviszonyok változtak közben. ELvitettem magam egy félórás tóparti sétára mert nagyon elviselhetelen voltam: magamnak, másnak. Helyretett a friss levegő, a séta és a tóparti hangulat.