Köd alatt

S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak  a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!

Felfelé tör a füst

 korán reggel, az ember már nem tudja elhúzni a késő délelőtti begyújtást, már igényli, kéri a benti hűvösség. Közben jó bekuckózni egy könyvvel a fotelba, ha éppen valaki nem veszi igénybe a MI kedvenc olvasóhelyünket. Válogatunk a CD-k közt, lágy háttérzene, némi füstölő, egy-egy mécses, s máris megvan a bensőséges benti hangulat. S elengedhetjük magunkat, mert közben hordjuk előre tujákat. Embertelen munka. Vagy inkább mi vagyunk hozzá öregek?

 

S mi van kint? Köd, ahogy kinézek az ablakon, bejött, hömpölyög a házak közt is.

 

 A kertben.

  

 S a pókhálók ismét csipkézni kezdték a kertet (vagy inkább én keltem olyan korán, hogy rájuk csodálkozhassak?), társulnak hozzájuk a cseppek, s egyből pazar ez a rideg, didergetős novemberi reggel hangulata.

 S a halálon is ott az élet....