Ma

a behúzódás napja van.

Ma
a nátha napja van, levegőt alig kapok. Mikor lesz ennek vége?

Ma
a morgószelek napja van. Csak hallatszik fel a kert vége felől. S az előbb, mikor a másik szoba ablakán néztem ki, a ház elején, az erdőket aranyba öltözötten láttam.

 

(Más fotót kerestem, ezeket véletlenül leltem. 2016. január 4-n készültek. Semmi véletlen nincs az időjárásban?)

Ma
elővettem Olasz Ferenc Dicsértessék c. fotóalbumát. Pléh-Krisztusokat, Máriákat fotózott, a tőle megszokott csodálatos színvonalon, bár a jó szó erre inkább művészettel, alázattal vagy csodával lehetne. Nem először olvastam, nézegettem, s gondolom nem utoljára. A felesége, Kovács Klára szép fülszöveget írt a könyvhöz, méltó az albumhoz, s a népi imádságok válogatása is őt dicséri. Megmártóztam, elmerültem, kicsit újjászülettem általa.

A fotó már sajátom, Felsőregmecen készült. Sokszor gondoltam erre az albumra, amikor arra jártunk, hogy azért a festett Krisztusok, pléh-Krisztusok továbbélnek, nem ölték meg őket a sablonban nyomott aranyra festett utódok. Különösen itt, északon találkoztunk sok újjal, mint a fotó is dokumentálta.

Ezeket a fotókat kigyűjtve találtam, Nógrádban készültek, pár éve. A kedvenceim. Lehet, hogy már mutattam is, ezért völtak külön.

 

Pusztaberkiben és az utolsó Pétervásárán készült.