Oldalak

2021. augusztus 11., szerda

Szellórózsa szerelem, ok nélkül?

 
 







 

Szűrt fény, hajnali pára, augusztus

  

  
segédkertész











S hogy ne csak a fb fotókat, értsd csak a szépet mutassam, a gyönyörű rózsák alatt, mellett ott van a levéltelen bokor. Új szerrel permetezem, jól visszametszettem, nem eléggé. Valószínű, ha a rózsák végleg elvirágoznak visszametszem tövig. Szívem szakad meg érte.

 


Ki veszi észre a turpisságot a fotón?


... és virágoznak a nyári orgonák

A térdemről lekerült a kötés, látványa nem szép, ez van. Viszont begyógyult. A rándulásom is javul. Mindez szép, hogy újabb gond érkezzen. Viszont itt a kert a csoda, az öröm és a szépség helye, ezt járom, csodálom, fotózom. Télen majd előveszem, s nézegetem. "Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a nyár, ez volt a ...." ahogy Nemes Nagy Ágnes írja kedves versében.


2021. augusztus 6., péntek

"Minden napra jut egy-egy,

 a sok kicsi sokra megy." Dalol bennem a vers

 A héten minden nap  orvosi ügyben voltunk a városban, s megyünk ma is. Mivel a sebem nem gyógyult, szétnyílt, s egyebek miatt volt egy kósza gondolatom: cukor. Kértem beutalót, így legyen lottó ötösöm.(Mondjuk a  lottóra költött pénzből már egy használt autónk lehetne.) S mivel a gyógyszert nem bírom, a kórházban írhatnak fel mást: október végén. 






Ez már elnyugvó és feltámadó kert. Az eső életre keltette és helyreállította, amit tudott. Vannak még virágzói, de a júliusi pompa a múlté. Az őszi virágzók pedig sinylík az elmúlt száraz napokat. Azért a bugás hortenziák bugáit várom, mekkorák is lesznek? Nem sok reménnyel. 

Miről írják még egy napról napra morzsolt életből? Rossz a bezártság, a tehetetlenség. Az orvos nagyon megkért, hogy a térdem miatt maradjak nyugton.  Úgy mennék, kirándulnék, stb. Egy lehetőség előttünk van, majd kiderül élhetünk-,e vele?

2021. augusztus 3., kedd

Ajánlom,

 egy hölgy aki fekete, örökbefogadott és egy náci unokája.Könyvajánló. Áttételesen.

Fekete, örökbefogadott és egy náci unokája

 Az örökbefogadás érdekel, iskolai végzettségemnél fogva gyermekfelügyelő vagyok,  nevelőotthonok világában "iskolázódtam": Ez alatt sok minden érthető. Tompa Andrea írói munkásságát szeretem, s nem utolsó sorban ő is örökbefogadott kisfiút nevel. A témában  érintett. Olvassátok el a  könyvajánlóját, bár nálunk a könyv még nem jelent meg, de amiről ír, akkor is elgondolkodtató.

Szokásom szerint rákerestem Örökség (Inheritance, 2006), akit a téma mélyebben érdekel sok mindent megtudhat.A véletlenről,a sorsról, a felelősségről, felmenőink hagyatékáról, amivel szembesülni nem mindig kellemes.S mindezen ismeretekkel, hogyan élhetünk tovább. S a belinkelt riportot feltétlenül hallgassátok meg. A hölgy szép, okos, gondolkodik és leginkább lelke van. S nem utolsó sorban, amiről Orvos-Tóth Noémi könyve után sokan elgondolkodtak,  megértették a saját eltitkolt vagy nem tudott örökségüket, így őneki is helyére került az érzett, de nem tudott identitása.

 


2021. augusztus 2., hétfő

Vírus által a világ

 Nem tudom írtam-e a sztorit?- Állatorvoshoz vitte valaki a kutyáját, s ott elkérték az oltási könyvet. Persze a kutyáét, de mire is gondol ma az ember. Miért kérik az állatorvosnál? Eszébe nem jut olyankor, hogy nekünk csak igazolásunk van, nem oltási könyvünk.


Azt hittem letudtam a térdem, reggel veszem le a kötést, kissé szétnyílt, s gennyes is volt. Telefon, vissza az orvoshoz, a váró levegőtlen, s tömve. Orvosoknak eligazítás volt, 11-től rendeltek. Várunk, várakozunk. Érkezik a beteg, összenézünk. Azt hittem x. Leülnek mellénk pár székkel, engem egy közlékeny beteg szórakoztat. Ismeritek a típust. Aztán szólítják a szomszédokat, ritka név, felfigyelek. Jönnek ki a rendelőből, bizonytalan vagyok. Évtizedekig szomszédok, majd balról kollégák voltunk. Odamegyek, te vagy? Még mindig bizonytalan vagyok. Bemutatkozunk, egyikőnk sem ismerte fel a másikat, megöregedve, összetörve, de leginkább a "fátyolban", ahogy hívom, a maszkot. Már figyelek, újabb ismerős arc, ugyebár csak szemet látni. Ő sem lett fiatal. Ki lehet? Nézem a szemeit, ismerősek. Egyszerre csak sejtésem támad, odamegyek. Te vagy az...? Ő volt. Ő megismert engem. Így jártunk.

S hát én sem lettem fiatalabb, ez a tavasz sok jót nem hozott, s  nem is kellett hozzá Covidosnak lenni.




2021. július 31., szombat

Esett, Esett, ESETT




Ha eső nem is esett az árnyékok csodásak, a tavalyihoz képest kicsi virágokon. Léggömbvirág.A fenti kettő.

Aztán, ma éjszaka eleredt az eső. Tegnap nehéz nap volt. Csúcsként, este a szomszéd ház előtt az árokba becsúszott egy autó. Kiderült, hogy a szomszédasszonyomra szerdán rátörték az ajtót, mert feltűnt a segítőjének, hogy nem látta. Ott feküdt órák óta combnyaktöréssel. A férje fekvőbeteg. Sarokház, a másik utca felől szállították el. Nem hallottunk semmit, az ember ugyebár  kora délután bezárkózik. Ott dolgozott, szó szerint reggeltől estig ebben a hőségben a kertben. A vője szereti a korai burgonyát... Meg az évtizedes beidegződés.  Az az ember, aki nem tud leállni. Sajnálom. 

Ezek ma reggeli eső utáni fotók. Annyira, de még annál is jobban kellett az eső.




A leveitől megfosztott rózsakapu ontja a rózsákat.








Idén törpévé lettek a Canna virágok, amik máskor embermagasak voltak.