Esett

 Esett, szakadt, ömlött az eső. A falu végén megint áll a víz. Itt csak sejthető mennyire esett, az igazi videót töröltem. Kár volt 

Esett, Esett, ESETT

Ha eső nem is esett az árnyékok csodásak, a tavalyihoz képest kicsi virágokon. Léggömbvirág.A fenti kettő.

Aztán, ma éjszaka eleredt az eső. Tegnap nehéz nap volt. Csúcsként, este a szomszéd ház előtt az árokba becsúszott egy autó. Kiderült, hogy a szomszédasszonyomra szerdán rátörték az ajtót, mert feltűnt a segítőjének, hogy nem látta. Ott feküdt órák óta combnyaktöréssel. A férje fekvőbeteg. Sarokház, a másik utca felől szállították el. Nem hallottunk semmit, az ember ugyebár  kora délután bezárkózik. Ott dolgozott, szó szerint reggeltől estig ebben a hőségben a kertben. A vője szereti a korai burgonyát... Meg az évtizedes beidegződés.  Az az ember, aki nem tud leállni. Sajnálom. 

Ezek ma reggeli eső utáni fotók. Annyira, de még annál is jobban kellett az eső.

A leveitől megfosztott rózsakapu ontja a rózsákat.

 

Idén törpévé lettek a Canna virágok, amik máskor embermagasak voltak.

 

"Áldjon, Uram, Tégedet víz nővérünk miatt,

Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta, alázatos."

 Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának szavaival köszönöm a mai napot. Oly nagyon kellett már az eső. Pedig nem akart jönni, nem, dehogy. Már tegnap becsapott minket, ma sem mutatott hajlandóságot. Gondoltam, kiszúrok vele. Megöntöztem, ami tegnap elmaradt. Nem tudta elviselni, hamar megmutatta mit is tud ő. Úgy szakadt, oly fehér volt tőle a táj, azt hittük havas eső esik. (No, itt úgy le is hűlt, majd megfagytunk délelőtt.)

Amúgy két napja, hogy elindult hazánk felé a hidegfront, hozzám már elküldte hírnökeit...

 

Ezt utólag hoztam, a netről, ki tudja honnan mentettem, viszont mikor az előbb megláttam, tudtam, nem hagyhatom ki. Lépek is, hulla vagyok. Durva ez a front, nagyon.