Szűrt fény, hajnali pára, augusztus

  

  

segédkertész

A kert jelenlegi főszereplői: szellőrózsák és a hortenziák. 

 

 

S hogy ne csak a fb fotókat, értsd csak a szépet mutassam, a gyönyörű rózsák alatt, mellett ott van a levéltelen bokor. Új szerrel permetezem, jól visszametszettem, nem eléggé. Valószínű, ha a rózsák végleg elvirágoznak visszametszem tövig. Szívem szakad meg érte.

 

Ki veszi észre a turpisságot a fotón?

... és virágoznak a nyári orgonák

A térdemről lekerült a kötés, látványa nem szép, ez van. Viszont begyógyult. A rándulásom is javul. Mindez szép, hogy újabb gond érkezzen. Viszont itt a kert a csoda, az öröm és a szépség helye, ezt járom, csodálom, fotózom. Télen majd előveszem, s nézegetem. "Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a nyár, ez volt a ...." ahogy Nemes Nagy Ágnes írja kedves versében.

Vírus által a világ

 Nem tudom írtam-e a sztorit?- Állatorvoshoz vitte valaki a kutyáját, s ott elkérték az oltási könyvet. Persze a kutyáét, de mire is gondol ma az ember. Miért kérik az állatorvosnál? Eszébe nem jut olyankor, hogy nekünk csak igazolásunk van, nem oltási könyvünk.

Azt hittem letudtam a térdem, reggel veszem le a kötést, kissé szétnyílt, s gennyes is volt. Telefon, vissza az orvoshoz, a váró levegőtlen, s tömve. Orvosoknak eligazítás volt, 11-től rendeltek. Várunk, várakozunk. Érkezik a beteg, összenézünk. Azt hittem x. Leülnek mellénk pár székkel, engem egy közlékeny beteg szórakoztat. Ismeritek a típust. Aztán szólítják a szomszédokat, ritka név, felfigyelek. Jönnek ki a rendelőből, bizonytalan vagyok. Évtizedekig szomszédok, majd balról kollégák voltunk. Odamegyek, te vagy? Még mindig bizonytalan vagyok. Bemutatkozunk, egyikőnk sem ismerte fel a másikat, megöregedve, összetörve, de leginkább a "fátyolban", ahogy hívom, a maszkot. Már figyelek, újabb ismerős arc, ugyebár csak szemet látni. Ő sem lett fiatal. Ki lehet? Nézem a szemeit, ismerősek. Egyszerre csak sejtésem támad, odamegyek. Te vagy az...? Ő volt. Ő megismert engem. Így jártunk.

S hát én sem lettem fiatalabb, ez a tavasz sok jót nem hozott, s  nem is kellett hozzá Covidosnak lenni.

  

Séta ünnep vasárnapján coronás locsolóverssel

Hideg, bús és borongós volt az időjárás, csak az ember mozdulna. Így indultunk el. Egyedül jártunk az erdőn.

 

  

Úgy gondolom ezek a som virágai.

 

Kökénybokrok virágpompában közel és távol:

Foltos árvacsalánnak gondolom. Jól gondolom? Ezzel a teleppel csak egy helyen, s az út szélén találkoztunk.

Ezen a fotón sütött ki a nap.Kb. addig amíg a fotó elkészült, s ismét félhomály borult az erdőre. Itt rátértünk egy túristajelzéses útra. Bár ne tettük volna. Vaddisznók által feltúrt utakon haladtunk, lábunk majd kitört. Gondolom nem emiatt, de kiment ill. jól feldagadt a térdem, azóta is kúrálom magam.

 Kiszáradt dagonyázó helyek, mit és hol isznak az állatok?

 

Ez, s eddig volt az ünnep. Másnaptól fekszem, szedem a homeopátiás szereket, s az energiaspirállal kúrálva magam jó nagyokat alszom közben. S merje még valaki mondani, hogy nem hatásos?!

Karantén locsolóvers.Nyulász Péter írta.

 Zölderdőt csak madár járja

a parkolót kordon zárja.

Kétezerhúsz húsvét bája:

locsolkodás "coronája".

Digitális távlocsolás,

virtuális hímes tojás,

hogyha nem akarsz hervadni - 

akkor szabad „e-locsolni”.

Ugye 😉 ?

A családomat utolérte a devla

 Ha ördögnek mondhatjuk a vírust. Minden esetre elég izgulni valót adott, félelmet, drukkolást, bizakodást. Nem rólunk, a fiamékról van szó, csak  a legkisebb,  a kis Napsugár egészséges. Pedig amikor tavasszal hazajöttem tőlük szinte egy időben betegedtünk le, ő nagyon beteg volt, én beteg voltam, hozzá képest. S akkor indult a pandémia. 

Érdekes elgondolkodni azon, ahogy elkapták, ahogy szóródott, ahogy bonyolódik, stb. A részletekbe nem akarok belemenni. A felelősséggel a másik, mások iránt. 

Egy dolgunk van hinni a gyógyulásban, s bizakodni. 

... és akkor lerobbant Zsebi

 Krahálni már régóta krahált, el is szokott ájulni. Pár éve mondta rá az állatorvos epilepsziás, s ennyiben maradtunk vele. Aztán reggelente ronda fulladóan köhécselt, de a karanténja lejártát vártuk. Végül az utolsó munkanapon mégis elvittük az állatorvoshoz: a szíve volt az oka a fulladásnak, köhögésféle hangoknak. 10 nap múlva kapott időpontot szívultrahangra. Csakhogy estére már nem evett, leesett a lábáról, szó szerint, majd összeszedve magát felállt, de aztán elfeküdt, s csak feküdt, feküdt, s feküdt. Nem evett, nem ivott. Gyógyszert semmilyen (kipreparált) formában nem lehetett beadni neki, így telt egy nap. Amúgy odakapós lett, tehát itt semmiféle gyengéd erőszak nem jöhetett szóba.  Szombat lévén felhívtam az ügyeletes állatorvost, de mondta ezen betegségen vagy állapoton injekcióval nem tud segíteni. Tehát ennyi.

Aztán gondoltam egyet, hogy lesz egy utolsó próbálkozásom. Megmondtam neki, döntse el mit akar? Akar-e élni vagy feladja. Rajta múlik. Aztán csináltam kenőmájasból golyókat, kipreparálva, s egy tálcán odanyújtottam neki. Elfogadta, megette, lassan mind a hármat. A gyógyszer persze, hogy hatott, aztán inni is elkezdett. Ma már eszeget a golyókon kívül is, lejött az előbb velem a kertbe. Egyenlőre megmarad úgy néz ki. Egy lyukas fillért nem adtam volna olyan állapotban volt.

Amúgy bent Cirnyó mászik az ölembe, simogatni kell, nem tudom ki hogy van vele, de én ezekbe a simogatásokba majd belealszom mindig. Vagy ő jön rosszkor? Kint pedig Zsebi áll oda, ha leülök hasonló igénnyel. Jól elvagyunk.

S tegnap két után még az erdőre is kijutottunk. Két hét után!!! Hova jutott ez a világ?

Elnézést, nem voltam egyértelmű. A fotón naspolya virágja és termése, azaz tavasz és ősz látható együtt. A kertben japánbirs is virágzott a termések felett.

Falusi macskapaté

 a csetepaté mintájára.

Cirnyó lábát eltörte valaki.

Megjelent nálunk, és a szomszédban Szürkebarát. Először szerettük, tudjátok lábatok elé borul, forog, duruzsol, törleszkedik. A szerencsétlen. Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem egyszeri eset. Kiderült a 3. szomszédé, aki eteti, stb. Csak éppen Öregasszony kosarában alszik, reggelente engem köszönt, nálunk és a szomszédban enne.Csak mi nem etetjük, ne szokjon ide. (?????????) Hát, hogy otthon helye nincs, etetve nincs, az már biztos. Ja, és bolhás. No komment. Szomszédom szólt a gazdáinak, hogy..., de hisz a mi macskánk náluk eszik. Mikor, ha a sajátjuk állandóan itt van, s szemlátomást farkaséhes. Cirnyó hetek óta szobafogságon. Öregasszony járna oda??  Ki érti ezt? Vagy csak mondták. Támadás a legjobb védekezés.

A mi padlásunk nyitott. Ott lakik(?) fent Szürke macska. Néha lenéz, főleg, ha Öregasszonykát etettem. Az ő tányérjára, s ételére les. Vár. A padlásról éjjelenként kemény verekedés hallatszik, no meg a ház elől. Akkor kik verekednek?

Aztán jár ide egy vörös, egy fekete süldő macska, vékonyak szerencsétlenek. S van még T...é, de ő csak itt tölti napjait, etetik otthon, lakhelye van otthon, csak éppen a szomszéd melléképületében hozta világra a gyermekeit. Amúgy a gazdája elrendezte a sorsukat. Egy megmarad azért.

 S van még egy szürke, nevenincs. Néha ő is megérkezik.

Süket vagyok, fülhallgatóval nézem a filmet. Így is meghallom, hogy valahol valami csapódott, a konyhaablak(ban) Öregasszony vacsoráján ül a Szürke. Elzavartam. Hangom hallva érkezik valahonnan Öregasszony. 

Én nem az ételt sajnálom, szeretem a macskákat, de van határa is mindennek. Ha ideszokik, mint annak idején Öregasszony, a mi macskánk lesz, s az ember felelősséget vállal érte, az nem úgy van. Három állat a háznál etetés miatt is elég, nem beszélve a bolhátlanításról, a betegségekről. Cirnyónál nem az állatorvos a drága (persze nem olcsó), de mikor sietve vittük bemértek minket 30 ezer forint büntetés, aztán hétfőn mikor kötözésről jöttünk a szembe autó felvert egy követ a szélvédőre. Széttört. Ez sem olcsó, ahogy mondják. Holnap kiderül.

Ő a Szürkebarát

Amúgy Zsebit is vihetnénk állatorvoshoz, de szegény mindig hátrasorolódik, most meg veszett kutya, nem mozdítható. Nem oltható, míg megfigyelés alatt van. Még ez is. Hát nem mozgalmas az életünk? S még mi panaszkodunk? Cserélnétek velünk?

... úgy néz ki, hogy megmaradok

átaludtam végre az éjszakát, lázesemények sem voltak. S reggel felébredve kávét kívántam!!!!!, s ittam is rögtön kettőt. Ezeket csak én tudom, hogy milyen csodák.

Az eső amúgy esik, csendesen, de esik....

 

 Kutyaművek, remélem a nyoma látható a lépcsőfokok közt. Most akkor hol jobb, ha túr? A virágoskertben vagy a lépcsőn?

 Kerítés hosszan nyílók

 Eső után

 

 

Eső utáni reggel kb. 2 napja ekkora pára fogadott minket a szobai ablakból