Emlékeztek még kedvenc völgyemre?

 

Szomszédaim vittek ki minket is, és a gyermeket biciklizni. Megi kutya elszabadult, elrohant, megszédült a szagoktól és a szabadságról, s csak ment, s ment, rohant előre, befogni sem lehetett. Míg el nem estem, akkor ott termett rögtön. Jött egy autó, féltem alá ne rohanjon, megcsúsztam. Boldog óra volt. Az a boldog rohangászás, az a végtelen boldogság!

Én pedig az őszi erdővel nem tudtam betelni, dupla élmény volt.a völgy és az ősz. (Minden bejegyzés a laptop és mobil közti ki- és belépéssel történik, nem egyszerű. most a mobillal volt a gond. Nem egyszerű. Ennél már csak az elszálló kommentek a bosszantóbbak.)

Tavaszodik?

 

A kikeleti bangita és a  gyöngyvirágcserje, bimbóban. Az utóbbi főleg érdekes, ő később virágzik, tavasszal. 
 

S novemberi színkavalkád, imádtam. Azt hiszem utoljára láttuk. Hullanak nagyon a levelek.

Mint egy pörgős szoknya

Az ikerfa másik fája (bükk?) teljes színben. Mintha világítana mögötte.

Októbert búcsúztató

 Ma reggel megbotlottam egy kitámasztó karóban, jól megrándult az amúgy is időnként elviselhetetlenül fájó lábam. Azt hiszem utolsó szép fotók az osztó-fosztó októberről.A színek osztása után a hideg, fagypont közeli reggelekkel megindult a levélhullás. Pedig néhány bokor évek óta vagy még sosem volt ilyen gyönyörű színekben. Pl. a varázsmogyoró, szinte naponta váltotta a színeit. Akár a cserszömörce.Vannak még most színesedni kezdő bokrok, félek, hogy már nem tudnak kibontakozni.

Tegnap délután ködben sétáltunk a közeli, ún. unalmas erdőben. Mire visszaértünk kisütött a nap. Igen, jól látni, a jobb oldalon végig kerítés van, több résre tagolt terület. Ahogy a határ nagy része is lekerített, a vadak pedig a kertekbe járnak be táplálkozni.

Hétvégi öröm séta

Idáig, de végre eljutottunk, át az erdőn sár nélkül. Napfényben, tavaszban, tavaszi erdei virágok közt. Megi nagyon élvezte.

 A fák tetejéről készült fotók a kedvenceim, csodavilágok