Hétfőn túlnőtt tuját próbáltam levágni, túl széles, az utcai része fent maradt. Keskeny a lombvágóm. Az utcai részen, ferde az oldal, kétszer vágtam le ,sajnos közben hetek teltek el, megnőtt az első rész. Így felemás, ki kellene igazítanom, de a karjaim emelni nem tudom.
Okkal, mert de. némi kerítést festettem, először az alját, ami lábról elérhető(emelkedő, vége felé vagy fél méter magasan kezdődik), aztán létráról, de abbahagytam, be kellett látnom, nem megy. Ennyi. Hiába az akarat, ha az izmaim másként döntenek vagy működnek. S ha a karom használtam is, áttevődik más izomcsoportokra is a fáradtság.
Vasárnap nagy meglepetés ünneplés volt nálunk, idősebb fiam 50 éves lett. Hivatalosan ketten voltunk, a keresztanyja, s másik fiamék beállítottak. Számára meglepetésszerűen, de örült nekik. Jó hangulatú ebéd, köszöntés tette emlékezetessé a napot.
Hazatérve benéztek a lányok hozzám is, Megi kutya engem meglátva sírni, jajgatni kezdett, azt hitte világgá mentem, kb. 5 órát voltam távol, de nagy táskával mentem el. Nem tudta a kutyasimogatókhoz menjen, vagy hozzám jöjjön.
Futórózsám őszre kibontakozott:
Itt pedig az elmúlás példái, bár valahol elhangzott,vagy olvastam a kikeleti bangita hátha magához tér, tápozzam, locsoljam, ne mondjak le róla. Szegény elég csúf állapotú, de zöld hajtásai is vannak.
S végül a csodaszép ősz:
