Szomszédaim vittek ki minket is, és a gyermeket biciklizni. Megi kutya elszabadult, elrohant, megszédült a szagoktól és a szabadságról, s csak ment, s ment, rohant előre, befogni sem lehetett. Míg el nem estem, akkor ott termett rögtön. Jött egy autó, féltem alá ne rohanjon, megcsúsztam. Boldog óra volt. Az a boldog rohangászás, az a végtelen boldogság!
Én pedig az őszi erdővel nem tudtam betelni, dupla élmény volt.a völgy és az ősz. (Minden bejegyzés a laptop és mobil közti ki- és belépéssel történik, nem egyszerű. most a mobillal volt a gond. Nem egyszerű. Ennél már csak az elszálló kommentek a bosszantóbbak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése