Oldalak

2020. október 20., kedd

A családomat utolérte a devla

 Ha ördögnek mondhatjuk a vírust. Minden esetre elég izgulni valót adott, félelmet, drukkolást, bizakodást. Nem rólunk, a fiamékról van szó, csak  a legkisebb,  a kis Napsugár egészséges. Pedig amikor tavasszal hazajöttem tőlük szinte egy időben betegedtünk le, ő nagyon beteg volt, én beteg voltam, hozzá képest. S akkor indult a pandémia. 

Érdekes elgondolkodni azon, ahogy elkapták, ahogy szóródott, ahogy bonyolódik, stb. A részletekbe nem akarok belemenni. A felelősséggel a másik, mások iránt. 

Egy dolgunk van hinni a gyógyulásban, s bizakodni. 





6 megjegyzés:

  1. Jaj, neeee! Mielőbbi gyors gyógyulást a betegeknek!
    Nekem olyan érzésem volt tavasszal mikor olyan hosszan gyógyultál, hogy te is elkaphattad. Akkor nyugodt lehetnél, hogy már túl vagy rajta.

    VálaszTörlés
  2. 2. kommenetem.. Egész nyáron hullt a hajam, ott volt a Lyme gyanú, ki udja melyik mit okozott. S amúgy az egész nyár egy tragédia volt.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos lassan nem lesz olyan család, akik valamilyen szinte ne lennének érintettek. S ha már megjelenik valahol, csak bízni lehet, reménykedni, hogy kevéssel megússza a betegséget. Egyébként vannak még csodák, saját tapasztalat a családban...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Volt nagy izgalom is, meg más van a gyakorlatban, mint amit kommunikálnak.

      Törlés