Séta ünnep vasárnapján coronás locsolóverssel

Hideg, bús és borongós volt az időjárás, csak az ember mozdulna. Így indultunk el. Egyedül jártunk az erdőn.

 

  

Úgy gondolom ezek a som virágai.

 

Kökénybokrok virágpompában közel és távol:

Foltos árvacsalánnak gondolom. Jól gondolom? Ezzel a teleppel csak egy helyen, s az út szélén találkoztunk.

Ezen a fotón sütött ki a nap.Kb. addig amíg a fotó elkészült, s ismét félhomály borult az erdőre. Itt rátértünk egy túristajelzéses útra. Bár ne tettük volna. Vaddisznók által feltúrt utakon haladtunk, lábunk majd kitört. Gondolom nem emiatt, de kiment ill. jól feldagadt a térdem, azóta is kúrálom magam.

 Kiszáradt dagonyázó helyek, mit és hol isznak az állatok?

 

Ez, s eddig volt az ünnep. Másnaptól fekszem, szedem a homeopátiás szereket, s az energiaspirállal kúrálva magam jó nagyokat alszom közben. S merje még valaki mondani, hogy nem hatásos?!

Karantén locsolóvers.Nyulász Péter írta.

 Zölderdőt csak madár járja

a parkolót kordon zárja.

Kétezerhúsz húsvét bája:

locsolkodás "coronája".

Digitális távlocsolás,

virtuális hímes tojás,

hogyha nem akarsz hervadni - 

akkor szabad „e-locsolni”.

Ugye 😉 ?