már a kertben. Tavaly nagy lendülettel láttam neki a talaj növényekkel való befuttatásának. A Pázsitviola kb. 20 tőből, ha 5!!!!! megeredt, ezek sem terültek a beígért 80 cm-re. Mondjuk két segédkertész is segített a megeredésükben és terülésükben: a vakond és Zsebi. Nem tudom melyik okozta a nagyobb kárt? Aztán volt a kedvenc kertészemnek is fél mondata, nálatok rossz a talaj. Értsd a volt tulaj és a szomszédok is -mint kiderült- idehordták a törmeléket a lebontott épületekből, erre húztak talajt, földet, de mint ezt hosszú évek tapasztalati alapján kiderült úgy kellett volna bármit csinálni, hogy előbb ezeket kitermeljük a föld alól. Mire ez tudatosodott bennem.
Ami az érdekes, a kerítés mellett az odaültetett kánák, asterek nőnek égig, mint a bolondgomba. Ott nem volt "terítés", aztán onnan fél méterre KO. S van terület, szintén a kerítés közelében, ahol égig nőnek a növények. Az ősidőkben itt feltehetően trágyadomb volt. Előtte a bokrok alatt már homokos a terület, valószínű idehordták, de miért a homokot? Fölötte két db. bokor volt, de mire a sok homok? Ha ültetek jól meg kell komposztozni, stb. Úgy látom a meténg szeret itt, tavaly óta jól elszaporodott. Legalább ő megtette.
Ahol az ajándék podaragfű terült volna, s úgy kaptam ez nő mint a bolondgomba, hát nem tette. Igaz a segédkertészek itt is tették a dolgukat, de valamiért máshol sem. Nem öntöztem eleget?
A 2 négyzetméteres tarkalevelű, gyönyörű Ajugát sutyiban tarra rágták a meztelen csigák. Nem is értettem, hogy nem figyeltem, pedig itt csigaírtószert szórtam ki rendesen. Ezek szerint még többet kellett volna. Még ennél is többet?
Tarackoló kékgyökér. Ő sem tarackolt, első helyén alig akart megeredni, elunva átültettem, nos itt magára talált, de főleg a közé keveredve érkezett petúnia. Nos ő késő őszig gyönyörűen nyílt ott, ahol semmi dolga, helye nem volt, s mégis csodát mutatott. Ki érti ezt? Remélem a kékgyökér idén beindul, s hű lesz a nevéhez.
S volt még két nagy mellényúlásom vagy sem? A Fürtös fáklyaliliom a 3 tőből egy helyen sem virágzott. Beraktam a sásliliomok mellé, de azok a szomszédból idefolyó csapadék miatt(?) égig értek, - nőttek lehet, hogy elfogták előle a napfényt? Vagy első éven nem virágzik? Most kettőt kiültettem, napfényre, kíváncsi vagyok mire megyünk?
S még itt van az Örökzöld keserűfű, a teljes kudarc. Takarva lettek, átültettem őket. Ha ott megmaradtak, örültem, de virágozni egyik sem virágzott. Most kíváncsian várom valamelyik helyen feltör-e? S mi lesz utána? Pedig olyan szépen elterveztem mindent, tavaly télen. Idén rá sem néztem kerti dolgokra, nem is értettem magam. Valamiért "leültem".
A legnagyobb szívfájdalom, a haranglábak. Kedves olvasóm, Tina írta náluk az udvaron mennyire szórja a magjait. Szórta itt, s jól is laktak a meztelen csigák a kikelő növénykékkel. Tavaly pusztításuktól, a már megtörtént tarra rágásból való feléledés után a jól bevált csigaméreggel tudtam megmenteni ami már nagyobb volt, egy tövet. Az erős, régebbi tövek a rágást jól átvészelték, vagy őket, nem mindet támadták meg. Szóval senki ne csodálkozzon, ha nem tudok róluk szeretettel írni.
S megint elgondolkodom, ahonnan hoztam a haranglábtöveket elhagyott, építési terület volt abban az évben. . Ott a kutya nem törődött velük, s mégis élték világukat. Régi, bejáratott kert volt, haszonkert is volt mögötte. Gondolom kiváló talajjal. S még kevesebb csigával.
Ezek az én feltételezéseim. Ha bármi tanácsot, ötletet tudtok adni, megköszönöm.
S természetesen a többi növény megeredt, éli világát, túlélte a segédkertészek ténykedését. S voltak meglepetések pl, a szétszóródó téltemető, a meglepetésre kikelt hunyorok (amiket most Zsebi elég radikálisan vett kezelésbe, sajnos, az anyanövénnyel együtt.)
Szóval a sok siker és öröm, szépség mellett most inkább a gondjaimat osztottam meg.
