Biztos sokan ismeritek a Titkos kert elnevezésű kertet a kertlátogató programok sorában. Mások kertes magazinokban, magazinokban is olvashattak róla. Most leírja a létrehozója, hogy az ő kertje, füve sem volt olyan zöld, mint látszik. Honnan indult, hova jutott, s mindennek mi az értelme. Gyönyörű, őszinte, igaz írás. A jövőre gondolva is érdemes sorain elmélázni. A forrás jelzése fölötti szíveket nem tudtam eltávolítani...
"Már egy hete minden nap nekifutottam, hogy bejegyzést írjak, de ez a jelenleg kialakult új és senkinek sem a legegyszerűbb élethelyzet , amibe még mindig csak próbálok belerázódni én is, -egyenlőre kevesebb, mint több sikerrel-, komoly változtatásokra, változásra kényszeríti az embert. Gyerekes, egyedülálló szülőként visszasírom az iskolát, aminek ez a mostani online változata véget vetett a nyugodt, csendes tervezgetős-rajzolgatós munkaóráimnak. Úgyhogy vagy hajnalig fent vagyok és...dolgozom, vagy hajnalban kelek és...dolgozom. Választhatok, ha a családfenntartó szerepkörömből nem akarok kikerülni. Napközben meg tetszeleghetek a többi szokásos szerepemben úgy, mint házvezetőnő, kertész, szakács, anya, játszópajtás, programszervező, blogger féle...és a legújabb szerepkörömben, mint tanárnéni. Úgyhogy szerintem, mint sokan közületek, ez alatt a röpke egy hét alatt több idegrohamon és sírógörcsön vagyok túl, mint általában egy év alatt. De, mint ahogy eddig is mindig, a kert az a hely számomra, ahol megvigasztalódom, ahonnan erőt és ihletet meríthetek. Az a kert, amely majd nyolc éve, amikor egyedül maradtam egy másfél éves és mára már kiderült autista, spektrum zavaros gyermekkel, hitellel egy halom adóssággal és egy akkorra már megszűnt munkahellyel..., egy teljesen új fejezetet nyitott az életemben. Azt, hogy egyik napról a másikra eltörlődött az addig boldognak hitt életem, borzasztó rosszul éltem meg, majdnem belepusztultam. Segítségre nem számíthattam sem anyagi, sem érzelmi szinten senkitől. Senki nem hitt bennem, az álmaimban és senki nem támogatta az elképzeléseimet.Kaptam helyette, viszont:”
Van neked rendes szakmád( eredeti diplomám szerint optometrista vagyok/voltam), miért nem azt csinálod tovább?! A kertészkedés nyugdíjasoknak való elfoglaltság! Bele fogsz gebedni, be fog nyelni ez a nagy kert! Ebből nem lehet normálisan megélni! Add el, költözz el! Mit akarsz itt egyedül pénz nélkül egy kisgyerekkel?! Nem vagy normális, ennyi időt eltölteni a kertben és a “nincsből” ennyi növényt vásárolni?!....soroljam még az ilyen és ehhez hasonló roppant támogató kijelentéseket, nekem szegezett kérdéseket?!
De aztán ezeket lesöpörve magamról, az önmagamba vetett hittel, egy hatalmas belső késztetéstől és egy minden imánál többet érő tiszta, őszinte gondolattól, szándéktól vezérelve, szembeszegülve családnak, világnak...elkezdtem teleírni az álmaimmal életem könyvének új és hófehér lapjait. Beleadtam szívem-lelkem és csak csináltam, csináltam....időt, energiát nem sajnálva, míg végül a kert lett az életem, a munkám, az új hivatásom és ma már én segítek mások álmainak megvalósulásában, kertjük megtervezésében. És akármilyen nehéznek, fárasztónak is tűnnek sokszor a hétköznapok, soha nem fekszem le egy nap se úgy, hogy ne lennék hálás a kertnek, a sorsnak és mindazon rossznak hitt egykori történések sorozatának, amik végülis mind értem voltak, hogy fejlődhessek, hogy lehetőséget kapjak arra, hogy az lehessek aki most vagyok és azt csinálhassam amit szívből szeretek.
Most felfedtem Nektek életem egy kis szeletkéjét, amit eddig soha nem tettem, de csak azért, hogy lássátok, a rossz dolgok, mint amilyen ez a járvány is végződhet még akár jól is. Ez is egy lecke az élettől, ami most az egész emberiséget érinti, hogy segítse a kollektív felébredést és talán egy szebb, élhetőbb, őszintébb új világot hoz magával.
Már most több a szeretet, az összetartás, az egymás segítése ....,mint amit eddig ebben a rohanó, önző, életellenes, felszínes, Természetet kizsákmányoló...világban eddig megszokhattunk.
Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, amit már oly sokan előttem elmondtak, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra!
Használjátok ki ezt az időszakot arra, hogy egy kicsit lelassulva, más szemszögből, tisztább fejjel ránézzetek az életetekre!
És aki teheti kertészkedjen❣️Az egyik legjobb testet-lelket gyógyító, elmetisztító elfoglaltság❣️"
forrás: https://www.facebook.com/atitkoskert/posts/2574985306111630?__tn__=K-R
ÉS A Titkos kert:
"Már egy hete minden nap nekifutottam, hogy bejegyzést írjak, de ez a jelenleg kialakult új és senkinek sem a legegyszerűbb élethelyzet , amibe még mindig csak próbálok belerázódni én is, -egyenlőre kevesebb, mint több sikerrel-, komoly változtatásokra, változásra kényszeríti az embert. Gyerekes, egyedülálló szülőként visszasírom az iskolát, aminek ez a mostani online változata véget vetett a nyugodt, csendes tervezgetős-rajzolgatós munkaóráimnak. Úgyhogy vagy hajnalig fent vagyok és...dolgozom, vagy hajnalban kelek és...dolgozom. Választhatok, ha a családfenntartó szerepkörömből nem akarok kikerülni. Napközben meg tetszeleghetek a többi szokásos szerepemben úgy, mint házvezetőnő, kertész, szakács, anya, játszópajtás, programszervező, blogger féle...és a legújabb szerepkörömben, mint tanárnéni. Úgyhogy szerintem, mint sokan közületek, ez alatt a röpke egy hét alatt több idegrohamon és sírógörcsön vagyok túl, mint általában egy év alatt. De, mint ahogy eddig is mindig, a kert az a hely számomra, ahol megvigasztalódom, ahonnan erőt és ihletet meríthetek. Az a kert, amely majd nyolc éve, amikor egyedül maradtam egy másfél éves és mára már kiderült autista, spektrum zavaros gyermekkel, hitellel egy halom adóssággal és egy akkorra már megszűnt munkahellyel..., egy teljesen új fejezetet nyitott az életemben. Azt, hogy egyik napról a másikra eltörlődött az addig boldognak hitt életem, borzasztó rosszul éltem meg, majdnem belepusztultam. Segítségre nem számíthattam sem anyagi, sem érzelmi szinten senkitől. Senki nem hitt bennem, az álmaimban és senki nem támogatta az elképzeléseimet.Kaptam helyette, viszont:”
Van neked rendes szakmád( eredeti diplomám szerint optometrista vagyok/voltam), miért nem azt csinálod tovább?! A kertészkedés nyugdíjasoknak való elfoglaltság! Bele fogsz gebedni, be fog nyelni ez a nagy kert! Ebből nem lehet normálisan megélni! Add el, költözz el! Mit akarsz itt egyedül pénz nélkül egy kisgyerekkel?! Nem vagy normális, ennyi időt eltölteni a kertben és a “nincsből” ennyi növényt vásárolni?!....soroljam még az ilyen és ehhez hasonló roppant támogató kijelentéseket, nekem szegezett kérdéseket?!
De aztán ezeket lesöpörve magamról, az önmagamba vetett hittel, egy hatalmas belső késztetéstől és egy minden imánál többet érő tiszta, őszinte gondolattól, szándéktól vezérelve, szembeszegülve családnak, világnak...elkezdtem teleírni az álmaimmal életem könyvének új és hófehér lapjait. Beleadtam szívem-lelkem és csak csináltam, csináltam....időt, energiát nem sajnálva, míg végül a kert lett az életem, a munkám, az új hivatásom és ma már én segítek mások álmainak megvalósulásában, kertjük megtervezésében. És akármilyen nehéznek, fárasztónak is tűnnek sokszor a hétköznapok, soha nem fekszem le egy nap se úgy, hogy ne lennék hálás a kertnek, a sorsnak és mindazon rossznak hitt egykori történések sorozatának, amik végülis mind értem voltak, hogy fejlődhessek, hogy lehetőséget kapjak arra, hogy az lehessek aki most vagyok és azt csinálhassam amit szívből szeretek.
Most felfedtem Nektek életem egy kis szeletkéjét, amit eddig soha nem tettem, de csak azért, hogy lássátok, a rossz dolgok, mint amilyen ez a járvány is végződhet még akár jól is. Ez is egy lecke az élettől, ami most az egész emberiséget érinti, hogy segítse a kollektív felébredést és talán egy szebb, élhetőbb, őszintébb új világot hoz magával.
Már most több a szeretet, az összetartás, az egymás segítése ....,mint amit eddig ebben a rohanó, önző, életellenes, felszínes, Természetet kizsákmányoló...világban eddig megszokhattunk.
Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, amit már oly sokan előttem elmondtak, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra!
Használjátok ki ezt az időszakot arra, hogy egy kicsit lelassulva, más szemszögből, tisztább fejjel ránézzetek az életetekre!
És aki teheti kertészkedjen❣️Az egyik legjobb testet-lelket gyógyító, elmetisztító elfoglaltság❣️"
forrás: https://www.facebook.com/atitkoskert/posts/2574985306111630?__tn__=K-R
ÉS A Titkos kert:
https://www.facebook.com/atitkoskert/?__xts__[0]=68.ARD6qfQ4M8Rd_c_msv7A5PYhTUoXVXEbb6Z0sA1nix6QGO_aL5j243XshooiCtm_2QMs4j4akxfFFnWLxUsZqi9MIcS249I8fGI6ibLs6zcj0lbWpacO4zyQRpm2khMMm6LzE8Oy8uUU3lxMSEXmfyUeXodYlWDDinTzKSXseU9LT_cGmqAJLjsoxdCkx4UVhukrSVspcjatks60qQCuY4XnvCAU_K-SEut0gy_v-2hCXijrBP19ga6fW8vhEYoFUJh6XIK6w-2SEoUTueW-gFbpNZDTmV9MQHeBlfJ5CJYUmZzUz0OQOAQttyra5C-hyAc4MNmYEZfUVEfkEkQn8BdMMulCbd9X1VjNgqLztoLOwwuK0F-huykiNQ
Én is követem, szeretem.Ráadásul itt vannak a szomszédunkban.:)
VálaszTörlésŐszintén sajnálom azokat - most különösen, - akiknek nem adatott meg legalább egy tenyérnyi kert. Mert igenis, a pici kert is hatalmas segítség lehet - minden időben és minden értelemben. Most is.
VálaszTörlésNagyon szép írás. Igen, eszméletlenül hiányzik egy kert...
VálaszTörlésÉn is hiszek abban, hogy ez valami jónak is lehet a kezdete! Nagyon tetszik ez a bejegyzése is.
VálaszTörlés