Oldalak

2019. május 21., kedd

Válasz komment helyett

Zsebi mindig kapart, főleg, ha valaki lent járt a föld alatt. viszont sosem csinált kárt, eddig. Most olyan szerencsétlenül jött ez össze, hogy az ajándékomat széttépte, másik helyen "csak" feltépte a növényt, a harmadikon eltűnt. Egyszerűen eltűnt. Ezt kaptam. Szóval egy délelőttre mondjuk ennyi sok. Hirtelenjében. A szömörce alatt még ott a tavalyi lyuktakaró tégla, tehát az állat akkor is arra járt. Az a dühítő, hogy mindegyik növény mellett van hely, hát Murphy törvénye szerint arrébb kapart.

Amúgy sem volt egy jó napom. Az akácfa kérdést megoldottam, felajánlottuk a szomszédnak, ha eltakarítják, vigyék. Ők nagyon jól járnak, sok fa, tüzelni. Mi azért járunk jól,
mert elkerül,
nem az uramnak kell vele dolgozni
s nem kell fizetni megint favágót jelentős pénzért, hogy eltakarítsa.

Gondolom más körülmények közt bárki kapva kapna ingyen fán, tüzelni. Itt a mi körülményeink vannak. S főleg megint nem az én vállamat nyomja majd. Van itt épp elég intézendő a nyárra. Valószínű ez is feszít.

A kert: a kert nekem fontos. Sosem gondoltam, hogy beszippant, megtörtént. Évek teltek el mióta itt laktunk míg ez bekövetkezett. Most egyszerűen szívügyem, s mert olyan vagyok, ha valamibe belekezdek végigviszem, s akkor próbálom jól is megcsinálni. Nem kis áldozattal. Anyagival is. Viszont  mi 9 éve vagyunk együtt, így alakítottuk ki az életünk, környezetünk. Emiatt nálunk pl. nincs ajándékozás, mert a körülmények megteremtése felvette, felveszi a rászánandó összeget. Ha kapunk vagy inkább én, sokszor erre rakom félre nem pl. ruhára, s jól működik Ágnes virágpénzgyűjtő borítékja. Micsoda találmány. (Unokáknak persely, mert micsoda öröm számolni az aprót, nekem boríték.)

 Azért is írom egyes szám első személyben, mert ez az én szívügyem, az uram főleg az építmények kivitelezésében szokott tüsténkedni.S hát van egy hatalmas hátsó kert, fűvel. Bár a birkások szerintem örülnének, ha megkapnák, de még tartjuk, hátha egyszer úgy intézkedik az időjárás, hogy gyümölcs is terem a fákon.

S sajnos én nagyon feltudom húzni magam, nagyon.  Ez van.  S köszönöm, hogy hozzászóltatok.


Gólyaorr. Geranium Johnsons' blue. Nem csodaszép? Annyira szeretem.

 

S a fiamék anyák napi ajándéka (kőtörőfű), ami olyan szépen megeredt, virágzott, s úgy szerettem.Terülőt kaptam, mert most abban utaztam. Még erre is odafigyeltek. Hát ezért fájt nagyon, volt annyira bosszantó.

1 megjegyzés:

  1. Látod, mindennel így van. Fáj, bosszant, elkeserít, letör - aztán összeszeded a még megmaradt erődet és felállsz. Aki nem ismeri ezeket a napokat, nem is tudja, miről beszélünk...A veszteségek pedig - sajnos - hozzá tartoznak az élethez. És mi mindent kibírunk...
    Mert muszáj és nincs más választásunk.

    VálaszTörlés