Süt a nap,

világít a reggel, s az ember rácsodálkozik.Annyira megszoktuk a hideget, szelet, esőt, a normális, aktuális időjárás már csodának számít.

Vizes a kert, nem jó rámenni, beleragad az ember. Mégis megtettem, csomagot kaptam, messziről érkeztek lizinka és társai. Itt is köszönöm Mancokának. Ha már érkeztek, s a lehetőség megvolt hamar kiültettem őket. S várom, hogy megmutassák magukat. Remélem, hogy az időjárás melléjük áll, ahogy a borágóim mellé is, mert nem győzöm a palántákat fel-lepakolni földre, ablakba. Védeném őket, ha már nagy nehezen hozzájuk jutottam.

Négy óra óta vagyok fent, "kimosva", ahogy mondani szokták, de nem tudok visszaaludni. Nem nézek tehát jó nap elébe, pedig ha jó az idő lenne mit tenni. Tavaly egész nyáron kitermeltem a növényeket, a kokárdák máris úgy felhúztak, kidőltek. Ember tervez, eső felhúz, s máris változik az amit látni szerettünk volna.

A fűzfa, s vele a madárvilág nagyon hiányzik.Szívfájdítóan. Az időjárás miatt az ember még időt sem nagyon tölthetett kint, a diófa most lombosodik, szegényt a szél megtépázta alaposan. Győzzük szedegetni a szétszórt ágakat. Talán rajta majd lesznek, ide majd jönnek látogatók. 

 A rózsaloncoknak tavaly alaposan nekiestem, megmetszettem őket. Még ilyen dúsan nem virágzott ez a kis koszorúslány a ház melletti rézsűn. Mindig félek a metszésektől, pedig csak igazán JÓL kellene metszeni. Ehhez kellene érteni, vagy merészen belevágni. Itt van pl. a szömörce, a felnyúlt, a tavalyi eső által felhúzott ágaival. Lehet, hogy ezeket is le kellett volna vágni? Van valakinek, mit tesz vele? Úgy szeretem mikor estefelé, napnyugtakor megvilágítja a lombját, s vörösben fénylik az egész bokor.

Ő számomra még mindig titok: milyen növény lehet? Már vagy félméteres, kupacban nőnek, nem akartam szétültetni őket, ismeretlenül.

S íme a kert egy másik részén is virágozni kezdenek a növények. A haranglábakról mindig kedves blogolvasóm, Tina jut eszembe, ahogy szórta szét a magjait. Sajnos a csigák is közbeléptek. S tanultam a tavalyi kertlátogatás kertészétől, ő nem kapál, csak kihúzza a gyomokat, mert a kapálással eltüntetheti a szél által szétszórt jövevény növényeket is.

S hogy jártunk a szomszédasszonyommal együtt? Tavaly sok volt a kána/kanna, jó nagy terjeszkedéssel, megmondom elegem volt, alig tudtam ősszel kiásni őket. Ő meg elosztogatta.  Nem is tettem, tettünk el annyi rizómát, erre idén nem bújnak elő. Viszont mire jó, ha mi osztogatunk, most lehet annak a gyerekeiből kérni, majd jövőre.

S végül a bimbózó írisz. Mintha angol úrhölgy lenne, s valami rafinált kalap ülne a feje tetején. Nekem mindig ez jut eszembe róla, ha ránézek. Tavaly nem nyíltak, akkor most lesz öröm.