Oldalak

2014. január 19., vasárnap

Ahol a részletekre is odafigyelnek




















A kedvencem, tán  a bagoly miatt!S fölötte a cserepek!!S a "csodaszép és praktikus" redőnyök, csak most vettem észre, s ilyenkor...

A tegnapi sétán láttam  a faluban: mediterrán típusú ház műanyag redőnyökkel. Elcsúfították velük.
S egy emlék  a házkeresés időszakából: szintén falu, ahol a túlbuzgó ügynök még a hosszú parasztházak összes ajtaját is redőnyöztette!!!

 


A téli tavaszunk

 A primulák és a kankalin

 Akik a "fejüket" dugják ki.

 Sárgabarackon egyetlen ágacska, de leveledzik.

 Bodza

 A virágok töve duzzadt, hogy mire jó egy fotó? Amúgy nem figyeltem fel rá.


 Kajszifa

 Téli jázmin


Orgona levélrügy

Egy gyermekkönyvet olvastam



 

nem tudtam letenni. Egy nyolcéves kisfiúról szól, aki más mint  a többi ember, úgy született, hogy lebeg, fent a levegőben, szoba tetején, stb. Ő kicsit rossz családba született, a szülei akik merevek, fantáziátlanok, s mondjuk ki lelketlenek, sehogy sem tudják elfogadni. Az anya "intézkedik", s Barnaby útra kel. Sok kalandon megy keresztül, ahol emberséggel, szeretettel, elfogadással, s természetesen a gonoszsággal is találkozik. S mindig hazavágyik. Mindig, minden körülmények közt, mindenek ellenére. Haza is kerül, ahol ismét szembesül szülei "hőstetteivel", s gondol egy merészet.


2014. január 18., szombat

A mai napra szóló 3 jó dolog

  1. Délelőtt szekrényeket fertőtlenítettem nyers izomfájdalomig, de megcsináltam. Erre már csak rá kell mosni/fertőtleníteni.
  2. Beszéltem  a fiammal délután telefonon, végre,  legalább öt perc hosszan. Nagyon nehezen beszél a nyálkahártya fájdalmától.
  3. Kijöttem a házba délután, felnyaláboltam (pórázra tettem) Zsebit, s megkerestem egy falubeli hölgyismerősömet. Hazáig kísért minket, nagyot beszélgettünk. A vele való ismeretség, barátság(?) egy ajándéka az ittlétnek.
S kellett, hogy kijöjjek a házhoz, bár az ittlét óhatatlanul jár munkával, elfoglaltsággal, nem enged tespedni, tenni kell, s életben tart. S végtelenül szeretek itt lenni, lesimítja  a lelkem.


S végül néhány fotó Pécsről. A Kórház térről gyalogoltam a buszpályaudvarig, s ha már cipeltem a fényképezőgépet...




Küzdünk

Ami egy nővérnek, orvosnak normális és teljesen természetes az a betegnek nem. Amikor látod a gyerekedet elkábítva, megszólalni alig tud, összeszorul a szíved.

Amikor megkérdezi, hogy  a két napra jövendölt probléma miért tart nagyon kemyényen már négy napja. (Mert közbejött valami...)

Állítólag ma van a legnehezebb nap.  Ha telefonálok, csak azért mert aggódom, nem hisztizek, csak láttam az állapotát, s sajnálom, féltem, aggódom.

Reggel azt mondta (négy nap után) felmegy a netre. Ha ezt megtette az már a javulás, jobbulás jele. Csak beszélnie ne kelljen, az nem megy. Most inkább drukkolok a netezésnek, máskor nem örülök neki. Most gyógyszer, hajtóanyag.

Ennyi. Köszönjük ránkgondolást!!!!!!!!!!!!

2014. január 15., szerda

Az élet szép

Az előbb, ahogy mentem a házunk folyosóján elöntött az érzés: az élet szép! Honnan jött? Annyi izgalom, fájdalom, várakozás után egyet léptünk előre. Hogy milyen ez a lépés , még napok kérdése, hogy kiderüljön. Bizakodunk!

Holnap készülök Pécsre, internetes barátnő és volt, középiskolás barátnő, akiknél majd szállásom lesz. Jobb így, bár hotelbe is mehettem volna, most jobb emlékezni, beszélgetni, vagy csak fecsegni egymással, mert évek teltek el az utolsó találkozás óta. Örültem, hogy bár kevés barátom van, de rájuk, tudom, mindig számíthatok. S köszönöm nektek is ránk gondolásokat!!!!

Jövő hét végén nagy rendezvény, már közel másfél száz versmondónk jelentkezett, mikor eljöttem délben. Feszített volt  a délelőtt, kidőltem, feküdtem, hogy indulhassak a házhoz. Itt Zsebi úrhölgy, az utolsó állatunk mindig vár rám, egy kis labdadobálásra, simogatásra. Amíg lehetőségem van jövök a rendszer szerint, aztán ahogy tudok.

Valaki mondta ma fiatalabbnak nézek ki a koromnál. S nem látszik a betegségem rajtam. Ebbe minden idegen belefut. Más a látszat, más a valóság. Jó pillanataimban látnak, mint az egyszeri olvasó. Ő sem hitte el, míg a helyzetembe bele nem futott. Azóta nem kételkedik. Hogy mily keveset bírok, s hamar kidőlök mostanában csak én tudom, én kínlódom. Az időjárás, az idegeskedés, tán mindkettő. Bár  jelen helyzetben lehessek önző, jobb utazni hóakadályok nélkül, s itt hagyni a házat, Zsebit kicsit őszies-tavaszias klímával. Csak macska hiányzik a háztól. Ez most kőkemény tény, nem nosztalgia. Azért az egerészeink, vakondászaink nagy hasznot tettek a ház körül, most a helyzet utánuk kiált. A faház tele -tán- egér ürülékkel, a padláson mi lehet? Ezt inkább elképzelni tudom.

A kert a jövendő időkre viszont csapadék után kiált, sorra bújnak elő a hagymások, az őszirózsa!!!! A kertben százszorszép és pitypang virít, kibújt a kankalin is, az igazi, a vadon nőtt, a többi primula ősz óta egyfolytában virágzik!!! A szobában meghalt virágokat(ciklámen) is kiültettem, hátha életre kelnek a földben.




Tegnap

négy utam volt a 4-5. emeletről gyalog, fel-le, fel-le.  Akit megkértem, hogy segítsen be némi takarításba, -mert fizikailag egyszerűen nem bírom, mint ez vasárnap, s hétfőn kiderült- is csak lihegett, s megjegyzést tett. Pedig ő férfi, fiatal, harmicas évei közepén. S mondom nek akkor még az utcaszint eléréséhez szüksége száz lépcsőn fel sem jött. Ezért költöznék el innen, mihamarabb. Le a vízszintre, első emeletig. Lesz az ember ereje még így sem.

Miközben a szívem megszakad, mert szerettem ezt a lakást, közel a munkahelyhez, s húsz év alatt azért az ember költött rá annyit is, hogy neki megfelelő legyen. Akkor nem szabadott volna ilyen magasra költöznöm. S még egy, eszméletlen magas a rezsije. Jó, most afiam nálam lakik, de bízzunk benne, meggyógyul s saját életébe kezd, s a sajátjába költözhet. Ha, ha és ha. Mindig.

Az este nyolc körül még tv-t nézni is képtelen voltam. Igaz is, a szemétség teteje. Köttetnek olcsó csomagra szerződést (ami még olcsón is drágább az előző évinél, ide egy kacsintó sztmájlit képzeljetek), aztán idén év elején megkeverték a csatornákat. Aki nem akar alapgagyit nézni, értsd van valamilyen speciális érdeklődése fizessen emellé az amugy is legdrágább csomag mellé 2-3000 forintos újabb csomagot. Ilyen nincs! - mondtam, pedig van. Más szolgáltató felé kell néznem, kérdés az mennyi időre szerződtem "olcsón" tavaly? Ha a fiam nem lakna itt, már a tv-t is lemondtam volna, mert alig nézem.

Fiam? Semmi hír, telefont nem vette még fel. Remélem minden rendben, tegnap jól volt és nagyon optimista, így maradjon!

2014. január 14., kedd

Ma

lesz  a beültetés napja. Fiam az előzetes kezeléseket meglehetősen rosszul viselte. Szoktam emlegetni a könnyeit ejtő doktornőt. Nem volt véletlen, még egy évvel az ő fiának beavatkozása után sem. Kértem, könyörögtem neki fel ne adja, mert lesz jobb is. Bíznia kell. Meglátjuk... Bízzunk benne.....

2014. január 12., vasárnap

2014. január 10., péntek

Mennyi a mennyi és milyen?

Pápa, Kékfestő Múzeum van, de nem kapni a városban eredeti kékfestőt. Győrben keressem, a neten is elérhető. Baranyai kékfestő, túl a kilencvenen Sárdi János. Unokája viszi tovább a műhelyt, kitanulta, ne vesszen kárba a tudomány. Ők inkább a mesterséget mutatják be.

Végül is a neten találni helyeket, ahol tudunk vásárolni eredeti kékfestőt. S árulnak a méterárú boltok is, olcsóbban, nem eredetit.

Városközpont kedvező áron áruló bolt, megyek be, áru alig. Tényleg nagyon kedvező ár, s minőségi áru volt. Aki érti miről beszélek. Nincs rá kereslet meséli a tulajdonos, ha kifogynak a termékei, bezár. Jönnek hozzá a megye városaiból, településeiről vásárolni, a szomszédos házakból egy-két család. Ismeri a vevőkörét. Közel a TESCO, A Lidl, az Aldi. Kisétálnak inkább oda a vevők, no és az újabb, olcsó áron, olcsót árulókba.Ott egymást tapossák az emberek.

Hozzá közel, a főtéren vegyiárú bolt. Megyek be, feleakkora területen árulnak már. Ők is bezárni készülnek, hasonló okok miatt.

Hogy is van ez?



Az álmom, úgy emlékszem a tolnai kékfestők honlapjáról mentettem le valamikor. Gyűjtenem kell rá, hogy összehozzam. Igaz, egy bolti minőségi ágytakaró sem olcsóbb. Viszont én ilyenről álmodom! S akkor már legyen párnahuzat, függőny, abrosz is.  Érthető már az ár?



2014. január 8., szerda

Képes voltam visszakapcsolni a gépet, hogy leírhassam

Feküdni készülök, ősi szokás szerint behajtottam a szobaajtót (a házban) és kitámasztottam megfelelő réssel, hogy macskaúr éjszaka tudjon közlekedni. Akkor jutott eszembe, nincs már macskaúr. Hiába a szokás (és  a szeretet) hatalma. Viszont jót mosolyogtam magamon (tegnap Pécsett elpityeredtem, mikor közölték, ne legyen háziállat a lakásban. Mondtam már elvittük, s meg is halt, s jöttek a könnyeim.)

Olvasok egy szép könyvet. Linkeltem az ismertetőjét, késő van írni róla. Mélyen emberi, csodálatos, a női erő diadala. (Miért női? Hirtelen elgondolkodtam, hogy leírtam. Azt hiszem erre csak egy nő képes, egy anya.)

Füzetemből


"... bármilyen szenvedély, még a szorongásból, félelemből fakadó is jobb, mint a passzív, átlagos élet.

Az ember minden nap csináljon valami olyant, amitől tart.... mindig feszegesd a határaidat, mindig indulj el afelé, ami megrettent. Legyél kíváncsi vállalni a kockázatot,  hogy lásd mivé válsz közben. Ezért érdemes végigcsinálni az egészet. Az életet."
 Eleanor Roosevelt és Lori Nelson Spielman


Útra keltünk

ma hajnalban elindultunk a NAGY ÚTRA. Gondoljatok ránk, főleg a fiamra a z elkövetkezendő három hétben. Oly sok késlekedés után végre sikerüljön valami, sikerüljön a beültetés.

ÉN már az elmúlt héten is teljes kikapcsban voltam, nagyon feszített. Az éjjel két órát aludtam, jellemző. Most már legyünk túl rajta, hosszúra sikeredett a várakozás. Ő elszánt, bizakodó, gyógyulni szeretne, a környezet ott mindent megtesz érte.

Így legyen!

2014. január 6., hétfő

Egy nagyon szép könyvet olvastam


sorozat is készült belőle, ez senkit ne tévesszen meg!

A bábákról szól, az ötvenes évek Angliájában, ami Londonban az East End-en "játszódott" . Szól a mélynyomorról, a háború utáni "lakáshelyzetből" (ha időnként lakásról lehet beszélni) egy kikötő városrészben, azt hiszem ez minden alapot megadhat a történethez. Ami tulajdonképpen visszaemlékezés, a legérdekesebb események megörökítése, hogy emléket állítson azoknak a bábáknak, akik házhoz jártak terhesgondozásra, szüléslevezetésre. No nem autóval. Kerékpárral: esőben, hóban, szmogban. Néha rendőri felvezetéssel.

S emléket állítson azoknak az apácáknak, akiknek rendje a gyógyítással, ápolással foglalkozott. Ahány nővér, annyi személyiség, annyi élettörténet, annyi bölcsesség. Rokonszenvek, ellenszenvek, kalandok. S a nyomor, a nők kihasználása, a környék a prostítució melegágya. Néha szívszorító tragédiákkal, máskor emberi melegséggel, s nem utolsósorban hitet tesz a szeretet mellett egy huszonöt(!!!!) gyerekes család történetén keresztül.

"A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait,  és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm., ráűadásul mindez felkészületlenül ér minket.Aznap keráékpározás közben éreztem, hogy nemcsak Monica Joan nővért szeretem, de mindazt amit képvisel: a vallását,  az elhivatottságát, a hitété, a harangokat,és az állandó imát a zárdában, a csöndes nyugalmat és Isten önzetlen szolgálatát. Lehet, gondoltam, és kis híján leestem  a kerékpárról - lehet, hogy ez az isteni szeretet?"

2014. január 5., vasárnap

Küldték, körbeadom.... jellemző vagy sírni kellene rajta?

Egy bankos ismerős mesélte a hétvégén.



Egy vidéki fiókjukba sétált be egy idősebb néni, és azt mondta, hogy kéri a 150 ezer forintját. Erre
kérdezték tőle, hogy milyen 150 ezerről tetszik beszélni? Mire a néni azt mondta, hogy arról a 150
ezerről, amit minden hónapban ingyen lehet felvenni.

2014. január 4., szombat

Almák

Szunnyad a
rózsafa,
rózsafának ága...
Tél elől
bújtattuk
meleg földi ágyba.

Ráborul
könnyedén
hantolt takarója-
s békésen
alszik most,
álmodik a rózsa.

Bezzeg az
almafa,
almafának ága
százszor is
felrezzen,
nyugtalan az álma.

Csöpp rügyet
dédelget
minden pici gallya-
s hópehely
egy sincsen,
ami betakarja.

Hol van a
jó meleg,
puha pihepólya?
Hol van a
rügybölcsők
csipkés takarója?

Ne búsulj,
almafa,
almafának ága,
duzzadó
rügyeid
langy szellő dajkálja.

Altatót
dúdolgat,
s neked szól e nóta-
szunnyadj el,
almafa,
s álmodj, mint a rózsa! 
Szalai Borbála: Rózsafa, almafa

Egy nap




 





 Kankalin, tele volt a nyíló virágokkal az árokpart....




Ami elromolhat

az el is romlik. Most éppen  a két kályha rokkant le. Tegnap emberem  a hátsót beüvegezte, de mint szemet nyitottak rá, látom a samottlap kezd letörni. A konyhain két napja hatalmas reccsenés kíséretében elpattant  a vas, ami összefogta belül a "bélést", s letört egy samottlap. A mai feladat ennek pótlása lesz. A szabadság utolsó előtti napján.

Már az emberemnek, én két napja már dolgoztam....



2014. január 2., csütörtök

A halállal

macskaúr elvesztésekor találkoztam először.

 Amikor nagyanyámat temették anyám nem záratta le a koporsót, hogy elköszönhessek tőle.  (Nagyon szerettem őt.) Nem akartam, féltem, hogy elvesztem azt a képet, ami bennem élt. A többi családtagnál már nem szóltak, a távolság miatt inkább a temetésekre értem oda mindig.

Az első halottam macskaúr lett. Szembesülni a lassan megmerevedő testtel, a mozdulatlansággal, a visszavonhatatlannal. Amikor nincs visszaút, csak látok egy testet, akitől, amitől örökre el kell válnom, s ez a test már nem az a test, a szeretett, a kedves, az árnyékom.

Az, aki benne volt már elment örökre. Magával vitte a melegségét, a szeretetét, a rosszalkodásait, pákosztosságát. Azóta nem kell ügyelni, nem kell elpakolni, nem kell takargatni, de az sincs aki köszönt, ha hazaérek, aki az ölemben fekszik esténként, aki a takarómon alszik éjszakánként.

Örülök, hogy hazajött elköszönni, vagy tán itt érte utol a végzete. Hogy elmondhattam neki, mennyire szerettem, s a kertünk végében elhelyezhettük egy fa lalá örök nyugalomra.

Azt is tudom, csak egy macska volt, de számomra A MACSKA.

2014. január 1., szerda

2013

 A veszteségek:
január Pif nagyságos úr, augusztus Hypo nagyságos asszony (s  a kicsinyei még április végén), szeptember eleje Mózsik, együtt a kettő, máig érthetetlen. Azt hiszem, zsigereimben érzem, ők élnek, befogták őket. December macskaúr, Miska. Ő a legfájdalmasabb.....



A ház részei: kapuk, kerítések, lépcső, kilépő.


A virágoskert bővülése.


A szobák befejezése (nagy adósság volt), egy-egy bútorral bővültünk, s a bolhapiaci látogatások eredményei. S némi "költöztetés", a szívemnek kedvesek átjöttek  a házba.