Szívek(ről)

"... senkinek sincs olyan helye, amelybe más beülhet. Mindenkinek az a helye, ahol van. És ez a hely annyit ér, amennyit az, aki betölti." Borsos Miklóst idéztem, csak úgy...

Otthon jártam

Tudom, tudom. A múltkor is hoztam innen fotókat, de ezek frissek, hisz otthon jártam. Szeretek ide visszajárni, fotózni. Minden évszakban. Az már csak hab a tortán, mióta ott lakom, ritkán vagyok ott.  S annak idején először a szobrok, sírkövek vittek be.


Az idézeteket előbb írtam ide, mint a szöveget. S ha már a hó is elolvadt beélesítem a bejegyzést is.

"...végeredményben mindent odaadunk, és mindent visszatartunk, csak embere válogatja, hol."
Baltasar Gracian

"Minden  a perspektíva gumijára van felfűzve." Brohumil Harabal 

"Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, s megtudtam, nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó, az írás. Néha nem a legveszélytelenebb válasz. Az erőszakot semmi sem ingerli úgy, mint a tagadó hallgatás." Márai Sándor

A blogger megjegyzése: a rosszindulatot/irigységet semmi sem ingerli úgy, mint a (tagadó) hallgatás.

Füzetemből

"Uram, a föld képmása az égnek, az idő jelképe az örökkévalóságnak. Hány mécsest gyújtottál az égen, hogy utunkat bevilágítsd! Mily fényesek és csodálatosak ezek  a mécsesek!

Hány zengő harmóniát alkottál, hogy fülünk gyönyörködjék bennük! Mily édes illatokat rejtettél el egy virág gyűszűnyi kelyhében, mily felséges zamatokat engedsz élveznünk a föld gyümölcseiben!

Ha már a bölcsőnk körül ennyi virágot raktál, ha a siralomvölgyet ily széppé tetted, ha már itteni börtönünkben annyi izgalmat osztogatsz -  mi minden vár ránk, Uram, a Te palotádban!

Ha ennyi szépséget tud nyújtani a föld, milyen gyönyörűségekkel lesz tele az Ég!"

Szent Ágoston

Füzetemből, s kedves könyvemből:

Füzetemből

"Hová megy a füst, mi lesz belőle? … A selyemnél finomabb kék pántlikája eltűnik valahol  a magasban, mint a tűz sóhajtása. Mint az égő fa lelke, magasba száll, s ami itt lent marad, az kell a földnek, mint a porrá vált ember. " Fekete István

Mamkának, folytatásul

"A tűzbe nézek és magamat látom. Hátam mögött árnyék. Múlik az idő. Múlik az év. Elmegy ez is. Elmegy minden. Elhamvad a tűz is, aztán sötétség lesz. időtlen, szomorú sötétség... "
Fekete István: Óév este

"-Az okosság nem minden.

- Hát nem.
- A jószívűség többet ér, mint az okosság.
- Igen, igazad van.
- És a bölcsesség sem az okosságon múlik.
-Ez is igaz." Clive Wearing

"A használati utasítások  nem voltak jók semmire, a sors, legalábbis első látásra, kivételes esetnek számított." Anna Gavalda

"A nagy kockázatokban nagy örömöt találhat az ember."Gwen Cooper

"...az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti, hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk, hogy ráérjünk élni. "

"- Különben sem számít,

 hogy őrült vagyok-e, mert boldog vagyok. És inkább vagyok boldog őrült, mint normális szerencsétlen.
- És miért nem próbálsz meg normális boldog lenni?
- Az már telhetetlenség volna."Gregory Hughes

MÁRA

"... nagyon fontos, hogy a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük  a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal. Murakami Haruki

Füzetemből

"Aztán az eszembe jutott, lehet hogy mégsem az öregségről van szó, nem a kor, hanem az állapot után vágyom.  Nem cselekedni, vagy, ha igen, lassan, mintha nem  a cselekvés eredménye lenne a fontos, hanem  a mozdulat, a mozdulat dallama és ritmusa. Lassan siklani, figyelve az idő hullámzását, nem próbálni többé úszni az árral, vagy nekiiramodni az árral szemben. Nem tudomást venni az időről, mintha csupán naiv reklámja lenne valami másnak, amit valóban kívánunk. Számolni az óra ütéseit a szobában, a galamblábak koppanását a párkányon, a szívverést. És azonnal megfeledkezni mindenről. Nem vágyódni semmi után.  Nem csinálni semmit. " Olga Tokarczuk

Füzetemből

„Az élet nem történik veled. Az élet válaszol rád.”

Füzetemből

".. ahhoz, hogy  akár a legmindennapibb esemény  is kalanddá váljék, az szükséges - s egyszersmind elegendő is hozzá-, hogy az ember elmondja. "
Jean-Paul Sartre

Füzetemből

Isten, hazánkért térdelünk elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát:
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak,
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!

Ránk, bűnösökre minden verés ránkfér,
De könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
Hazánkat így mentsd meg!

Ének a magyar szentekről. A hazáért.

Füzetemből

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Márai Sándor

" ... és az ember

örök reménye továbbra is csendben várakozott." Kurt Vonnegut

Vértesszentkereszt, számomra a világ egyik közepe...

Ajtók

Nagyon szeretetm az ajtókat. Valamennyit, kivétel nélkül. Az ajtó elvezet dolgokhoz; és még soha olyant nem láttam, amit ne akartam volna kinyitni. Néha elég rápillantani egy ajtóra, és az ember tudja, hogy valami érdekes van mögötte.
Kate Morton

Pihenésképpen készült ez a bejegyzés. Ajtók/kapuk. És egy ráadás, egy nagyon kedvelt fotó, az unokámról, régről.

Füzetemből

Mindannyian beleszeretünk dolgokba, de aztán semmit nem teszünk értük. ….gyermekkorunkban folyton ábrándoztunk. ….Te azonban nem felejtetted el az álmaidat. Valahogy mindig visszakeveredtél gyermekkorod színhelyére, oda, ahol felhőtlenül boldog voltál. Kaptál még egy lehetőséget az élettől. Fogadd el, és ne nézz vissza!

Barbara Erskine 

Füzetemből

"... bármilyen szenvedély, még a szorongásból, félelemből fakadó is jobb, mint a passzív, átlagos élet.

Az ember minden nap csináljon valami olyant, amitől tart.... mindig feszegesd a határaidat, mindig indulj el afelé, ami megrettent. Legyél kíváncsi vállalni a kockázatot,  hogy lásd mivé válsz közben. Ezért érdemes végigcsinálni az egészet. Az életet."
 Eleanor Roosevelt és Lori Nelson Spielman

Füzetemből

"A dolgokat, amiket félreteszünk  - azért tesszük félre, gondolom, hogy amikor megöregszünk, kézbevehessük és simogathassuk őket, és érezzük, ahogy a nosztalgia szele simogatja arcunkat.
De azt soha senki nem mondja el, hogy mire megöregszönk, az emlékezésre vágyunk legkevésbé.  Ha egyáltalán emlékszünk, hová tettük azt a sok kacatot."David Leavitt

A szeretet

 a legritkább, a legértékesebb, a legcsodálatosabb. Hátrálsz egy lépést? Ő kettőt hátrál. Egyszerűen azért, hogy több teret adjon, hogy ne lökdössön, ne rohanjon le, hogy egy kicsit több helyet, szabadságot, levegőt hagyjon, s annál többet, minél gyengébbnek érez, hogy ne kényszerítse rád a hatalmát, de még az örömét vagy a szeretetét se, hogy ne foglaljon el minden lehető helyet, minden lehető létet, minden lehető hatalmat...

Comte Sponville

Füzetemből

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
Tatiosz: Tartalékok