Oldalak

2012. december 15., szombat

A szeretet



https://mail-attachment.googleusercontent.com/attachment/?ui=2&ik=815cd3a224&view=att&th=13b982d0b83810c0&attid=0.1&disp=inline&safe=1&zw&saduie=AG9B_P_oIlJW1o4XMeSmq_luX0FB&sadet=1355553992806&sads=l4sFX9jXXxglTaq1sK6N8tuN7VA&sadssc=1

 a legritkább, a legértékesebb, a legcsodálatosabb. Hátrálsz egy lépést? Ő kettőt hátrál. Egyszerűen azért, hogy több teret adjon, hogy ne lökdössön, ne rohanjon le, hogy egy kicsit több helyet, szabadságot, levegőt hagyjon, s annál többet, minél gyengébbnek érez, hogy ne kényszerítse rád a hatalmát, de még az örömét vagy a szeretetét se, hogy ne foglaljon el minden lehető helyet, minden lehető létet, minden lehető hatalmat...
Comte Sponville


1 megjegyzés:

  1. A szeretet csodás dolog. Illetve annak tartjuk mi mai emberek. Pedig ez egy természetes érzés, és viselkedési mód kellene hogy legyen. Ez az élet.
    Szeretnünk kellene mindenkit, mindent.
    A Biblia ezt írja:
    A szeretet himnusza.
    Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.
    Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.
    Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.
    A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gõgösködik,
    Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
    Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.
    Mindent eltûr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.
    A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszûnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.
    Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.
    Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
    Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nõttem, elhagytam a gyermek szokásait.
    Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színrõl-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
    Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.
    Adja Isten hogy természetes legyen a számunkra ez az érzés, SZERETET!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés