megszületett a döntés, "férjhez adták" a munkahelyünket. Ez rá a jó szó? Vagy inkább örökbe adták? "Nevelőszülőkhöz". Egyenlőre maradunk tagintézményként, milyen lesz az alárendelt lét, a kisebbségben lét, meddig marad a létszámunk? Mi vár ránk? Néztem tegnap a döbbent, s elkeseredett arcokat, a kolléganőimet. Mi voltunk a város intézménye, sokat letettünk, tudják ők is, de van egy felső hatalom adta határozat, az diktál.
Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad? A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket, velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.
Ennyi....
Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?
Minket tavaly csatoltak a helyi iskolához...Nem panaszkodom, én még itt vagyok, de azóta eggyel kevesebb az óvónő, és bizony van úgy, hogy gazdátlannak érezzük magunkat...
VálaszTörlésMinden bizonnyal a jelenleginél lehetne rosszabb is a helyzet, de bízom benne, hogy ha jobb nem is lesz, ezt a szintet legalább megtartjuk. Hasonló jókat kívánok!
Köszönöm Júlia, tudod amikor a konkurencia lesz a gazda..... persze próbáljuk nézni a jó oldalát.
VálaszTörlésSajnálom, hogy a bizonytalanság ismét (vagy még mindig)becsörtet és hangulatot (életeket) rombol. Remélem találsz egy kis pillanatnyi vigaszt, elterelést apróságokban.
VálaszTörlésA bizonytalanság egy nagyon rossz dolog. Ez a mai kor fegyvere.
VálaszTörlésEzzel tartják az embereket sakkban. Sajnos!
De tudnod kell, hogy van kiút ebből is. Ez sem tart örökké.
Reméljük hogy jó irányba fordul a dolog.
Békés, boldog, áldott Karácsonyt kívánok!!!!