Gondolkodtam leírjam-e,

megszületett a döntés, "férjhez adták" a munkahelyünket. Ez rá a jó szó? Vagy inkább örökbe adták? "Nevelőszülőkhöz". Egyenlőre maradunk tagintézményként,  milyen lesz az alárendelt lét, a kisebbségben lét, meddig marad a létszámunk? Mi vár ránk? Néztem tegnap a döbbent, s elkeseredett arcokat, a kolléganőimet. Mi voltunk a város intézménye, sokat letettünk, tudják ők is, de van egy felső hatalom adta határozat, az diktál.

Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad?  A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket,  velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.

Ennyi....

Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?