Almák

Szunnyad a
rózsafa,
rózsafának ága...
Tél elől
bújtattuk
meleg földi ágyba.

Ráborul
könnyedén
hantolt takarója-
s békésen
alszik most,
álmodik a rózsa.

Bezzeg az
almafa,
almafának ága
százszor is
felrezzen,
nyugtalan az álma.

Csöpp rügyet
dédelget
minden pici gallya-
s hópehely
egy sincsen,
ami betakarja.

Hol van a
jó meleg,
puha pihepólya?
Hol van a
rügybölcsők
csipkés takarója?

Ne búsulj,
almafa,
almafának ága,
duzzadó
rügyeid
langy szellő dajkálja.

Altatót
dúdolgat,
s neked szól e nóta-
szunnyadj el,
almafa,
s álmodj, mint a rózsa! 

Szalai Borbála: Rózsafa, almafa