Kicsit a kertről, a kertészről, s minden másról is

"A kertész is gyűjtő.A virágokból merít ihletet. A kertész kezéről gondolkodom. Mit érint meg? Egy szerető, várakozó, türelmes kéz. Megérinti, ami még nincs ott. A messzeséget őrzi. Ebben áll a boldogsága."

Mióta kertészkedem igyekszem a legtöbb virágnevet megjegyezni. Sokkal gazdagabbá tették a világomat.A virágok elárulásának tartom, ha anélkül vannak a kertünkben, hogy ismernénk a nevüket. Név nélkül nem lehetséges a megszólításuk. A kert a megszólítás helye is. Hölderlin Diotimája  itt példakép.....Virágok közt volt otthon a szíve, mintha az is egy volna közülük.Nevén nevezte mindet, szeretetből új, szebb neveket adott nekik, és pontosan tudta melyik, mikor virágzik a legszebben.

A kerttől... lassan megtanulom , mit jelent a gondoskodás, a mások iránti gondviselés. A kert valaha a szerelem helye volt.

A kert ideje a másik ideje. A kertnek megvan a maga ideje, ami felett nem rendelkezhetem. Minden növénynek megvan a maga ideje. A kertben többféle idő keresztezi egymást....    Meglepő, hogy az összes növény kifejezett időtudatossággal büszkélkedhet, sokkal inkább mint az ember, aki mára időtlenné, időhiányossá vált.A kert intenzív időtapasztalatot tesz lehetővé. A kert, amiért dolgozom, viszonozza a munkám. Létet és időt ad cserébe.A bizonytalan várakozás, a szükséges türelem,a lassú növekedés különleges időérzetet teremtenek."

 

Egy másik könyv. történelmi regény, kalandos. S ha tetszik, várható a folytatása. Remélem. Van, amikor nem jelenik meg, volt rá példa. Az író minden esetre megírta.

S valaki Agatha Christie stílusában, életművét folytatva Poirot főszereplésével krimiket kezdett írni. Ítélje meg ki-ki milyen sikerrel.

S íme egy könnyű, nyári, női olvasmány, hogy ilyen is legyen. Meg amúgy is, meleg van.

Mára

"De akármilyen jól megértjük egymást valakivel, akármennyire szeretjük, egy másik ember szívébe belelátni, hát az lehetetlen kívánság. Aki ilyesmit kíván, az csak magának okoz fájdalmat. A saját szívünkbe azonban, ha megtesszük az erőfeszítéseket, beleláthatunk, a befektetett erőfeszítéseink arányában. Végső soron az a feladatunk, hogy megfelelően és őszintén kiegyezzünk a saját szívünkkel, nem? Ha igazán látni akarunk egy másik embert, arra nincs más mód, csak az, hogy elmélyülten és tiszta tekintettel megfigyeljük saját magunkat." Murakami Haruki

Könyvajánló

"Hol, mikor olvasd: Amikor semmilyen sürgős dolgod nincs, ugyanis nem fogod tudni letenni. Egyszerűen tudni akarod majd, hová vezet ez az egész, így határidős munkák, vizsgák mellé nem ajánljuk. Ha mégsem tudnád egy szuszra elolvasni, akkor úgyis mindig nálad lesz, mert nem fogod tudni megállni, hogy a buszra várva, két megálló között, a kávészünetben, vagy az egyetlen szabad félórádban ne olvasd tovább..." forrás

Miféle könyv az, amelyet így ajánlanak? 

 

Számomra izgalmas volt, elgondolkodtató,  s kiborító. Volt egy szereplő aki mellé lélekben nagyon odaálltam, s végtelenül sajnáltam, mert láttam azt, amit ő nem tudott még: kivel van dolga?  Itt egy kis részlet is olvasható  a könyvből, s némi cselekményismertetés.  Igen, szerelmes könyv: jellemzően nem a szirupos fajtából. Aztán gondolkodhatunk: ki mit csinált jól vagy rosszul, ki, mit és mikor rontott el. S elromlott valami vagy már eleve az volt?

A folytatás

 

S a könyvről . Fájdalmas, érdekes, szép történet rejtőzik e borító mögött. Ami az előző bejegyzés és a könyv közös vonása,  s nyomozásra indított: a könyv egyik szereplője is az árvák vonatán utazók  és leszármazottaik után kutatott. S íme az internet sok mindent kiadott. Nosza én is beírtam a nevet a keresőbe, s jött a riport, s nagy semmi. AZ USA-ban ilyen sok anyag van fent a neten? A dolog érdekességénél fogva sok adatot feltöltöttek? Én kerestem rosszul?

S akkor, ha könyvek jöjjön még kettő:



 E könyvről csak  a könyv ajánlását írom ide, félek, a poént a kritikával lelőném. Kicsit nehezen kaptam el a fonalát, aztán nem tudtam letenni, akkor is amikor éreztem, hogy.... olvassátok el!

Más műfaj, élveztem ahogy ír.


 

A könyvről. 

Könyvek, amelyek kifogtak rajtam

Nagy valószínűséggel bennem van a hiba. Ideges vagyok, nyugtalan, nem tud semmi filmeken kívül lekötni. Nem tudom mi ez? Ráadásul az állatorvoshoz bejelentett háromlábú macska sem jött haza.

Az első műfajában olvastam eleget, egyszerűen most a szörnyűségeit nem tudom elviselni:



A második is nyomasztott, ebben is volt szörnyűség elég, ahogy a szerencsétlen kislánnyal az iskolatársai elbántak. Itt telt be a mérték. Lehet, hogy majd valamikor folytatom, most egyszerűen nem megy. Ideteszek egy kritikát  a könyvről, más nézőpont. Akinek kedve van döntse el kinek van igaza?!

És megint egy új könyv a nagymamaságról

Pataki Éva folytatja a nagymamasorsról írt könyvét. Tudom, nem aratott  a könyv osztatlan sikert, s legfőképpen a klasszikus szerepben élők kérdőjelezték meg. Itt újabb szerepkörökkel találkozunk: ahogy teázó nagymamákról írtam (éppen gyűlik az újabb anyag), a valóságban is sokfélék vagyunk: ki repül Angliába, Svájcba stb. az unokákhoz, a fapados repülők tele vannak  a kiutazó, hétvégi nagymamákkal. Kitágult a világ, messzire kerülnek az unokák. Az orvos , egyedülálló nagymama egész évben arra gyűjt, hogy unokáihoz utazhasson New Yorkba. Viszont ezek az öregek  "fiatalok, fiatalosak", új, más szerepkörben is meg kell felelniük. Mindez összeegyztethetŐ?

Egy könyv, mely a test változása alapján íródott

A könyvről. 

Lehet így közelíteni, a test történéseit követve regényt írni? Mit hozhat ki belőle a szerző? Izgatottan vettem a kezembe. S nem tudtam letenni. Te kezedbe veszed?

Imádtam a két könyvet

s a folytatása
Különösen a múltkor látott Nap, széna... filmek után. Az utóbbi könyv falusi függöny mögül leskelődőinek bemutatása elém hozta a fenti filmek falusi hírharangjainak működését. Más, persze, hogy más. Kicsit misztikus, többnyire a múlt század háború környéki, s utáni idejének történelme.  Női sorsokon keresztül, amiben az anya tán tipikus, a lánya már kilép ebből az életből. S jönnek új emberek, helyzetek, sorsok.     Szeretettel bemutatva, az író mintha mellettem állna s mesélne, mesélne, levegőt is alig kapva, csak mondja, mondja.      Ahogy érzékeltem az utolsó mondatokkal , lesz még folytatása is.              

Hányunknak

van, lenne bátorsága, de inkább úgy mondanám lehetősége arra, hogy kiszálljon, s egy évig ágyban maradjon?

 

Ő megtette? Mi történt? Olvassátok el, nem tanulság nélküli. Hányunk, de hányunk tenné meg ugyanezt a kivonulást!

S jöjjön egy másik könyv, szerintem nem elég egyszer elolvasni. Én legalábbis így voltam vele:

 

Befejeztem

 a Shafak könyvet is. Ajánlom elolvasni, s Katalintól kaptam  az előadása linkjét:

 http://www.ted.com/talks/elif_shafak_the_politics_of_fiction?language=hu#t-750908

.Köszönöm, s ajánlom meghallgatásra, többször is.

S íme egy riport vele, most értem ide, hogy visszakeressem a a vasárnapi rossz közzététel után.

Tegyétek fordítóba, úgy nem tudom linkelni.

Izgalmasak a baglyok a lakásában,róluk is beszél. Az a három együtt!



S máris nem telt hiába a mai napom: jó elfekvős, kicsit takarítós, hajfestős.Volt. Milyen is lehetett volna? Ebéd: benne volt minden fellelhető maradék, egyedül vagyok, nem foglalkoztam vele. Séta? Az nagyon hiányzott, csak nem minden jöhet össze egyszerre. Természetesen macskáék is nagyon feltalálták magukat - az ölemben. Hol másutt? Váltórendszerrel vagy egymás fölött és alatt fekve. Ilyenek ezek  a macskák! Csak a szerencsétlen kutya szorul ki az udvarra. Ő meg akkor szorulna, ha bentre kényszerülne.

S nyílik a kankalin, a primulák pedig folytatják a kinyílást, hetek óta. Ilyen telünk van.

Ma szerda van, jelentem magam alatt 200 méterrel. Ezek a vírusos betegségek nem használtak nekem. Azért kapkodom magam, de néha nagyon nehéz.

Napok hordalékai

írhatnám  tán Éva szavaival. Hét elején utazás, hagyatéki tárgyalás, jöttem-mentem. Hiányzik mindkettőnknek apánk. Közben öcsém apósa is meghalt, a vállukon nehezedő gondok oldódtak, ürességet és felszabaduló időket  hagyva maguk után.

Bent őrült feszültségben dolgozunk, az ember szabadidejére is rányomja a bélyegét. Vagy a meleg? Reggel hideg, délután márciusi időjárás. Lábra állni alig tudok. Délután Zsebit vittem el szinte vánszorogva sétálni. Háromszor jött oda hozzám köszönetet mondani érte. Éreztem, hogy hiányoznak neki a séták, nekem is,csak fizikai erő kellene hozzá. Jó, hogy kerítésszomszéd a biegli (remélem jól írtam, nincs erőm keresgélni utána), a sarkon eltársalognak egymással. Ha másként nem, orrösszedugás szintjén.

Eldőlt, október elejéig dolgozom. A buszon ma összefutottam a tanítónő, utolsó mohikán évfolyamtárssal. Már aki még dolgozott, a többiket már leépítették.előnyugdíjba kényszerítették a változások. Meséli, mennyi mindenre, sok programra van ideje, lehetősége, amik kimaradtak. Én kicsit félek, s várom is a nagy nyugalmat. Néha nehéz, nagyon nehéz és fárasztó dolgozni. A sok betegség szerintem nem véletlenül kap el, erőm végén járok. Pedig a munkámat szerettem. Tegnap egy óvónő mesélt erről, mintha rólam beszélt volna, ő egészséges, nem vagyok tehát ezzel egyedül. Az ember szervezete egyszer csak lemerül.

S legyen itt egy napi szép:

 



                              
 













Igazánból ketten vannak: egyik a házban,

 

 s a fenti a városban. Végül a városi győzött, visz magával, valami tisztasággal. Ez nem az utóbbi lebecsülését, félretevését jelenti, vele volt több időm, már az olvasásra, engedtem neki. Safak könyveit szeretem, keveset olvastam még belőle, úgy érzem ebben a könyvében sem fogok csalódni. Lehet, hogy valahol még egymásra is rímelnek.

Nyomozás

Olvastam egy könyvet  ,


 s nyomozni kezdtem egy festmény után, ill. egy festő után is, akiről írt a szerző. Itt a fordítást mutatom meg. (Az eredeti cikk. A fotók, festmények? itt sem jelennek meg, nálam.) Az ok: nálam is vannak repülőgépekről, légi harcokrók készült festménymásolataim, ill. fotóim. Azt hittem, közös az alkotó.

Mik ki nem derülnek évtizedek után? Sokat ill.semmit nem tudok e korról, a pilótáiról, repülőgépeiről. Megint elkéstem... S a háborús napló is eltűnt. Eltéphette már régen apám, nekem csak mesélt róla kamaszkoromban. Az is régen volt. Mindig akkor kell kérdezni, amíg lehet, amíg nem késő.

A könyvet

húsz éve olvastam először.

A barátnőm odaadta az övét a másik barátnőjének, aki hősies küzdelem után búcsúzott el tőle, tőlünk.
A könyv ottmaradt, a férjtől már nem merte visszakérni. Örök nosztalgiával gondolt rá.
Nem értettem miért.

A könyv a polcomon állt, hívogatott, mindig másik került sorra.

Kihoztam magammal a házba. Miért is? Oka lehetett.

Férj elolvasta. Számára egy könyv volt.

Most, hogy betegen beragadtam elolvastam az összes könyvtári könyvet, a sajátjaimra "fanyalodtam". Pl. Kós Károly: Kalotaszegi krónika. S rájön az ember a könyveit nem véletlenül vette meg, az ővék! Jó volt újraolvasni, a nyelve szépségét, a történet tisztaságát, egy másik világban elmerülni.

Aztán szólt a Könyv, hónapok óta készültem rá, most levettem  a polcról, belevágtam.

Húsz év után mennyire másként fogadja az ember, más bölcsességgel, más tapasztalatokkal. Ha az ember egy útra lép nem szabad letérni róla.

Emlékek

 

 A könyvről itt olvashatunk. A stílusa, a humora. S milyen az, ha valakinek nincsenek emlékei, tán a nevét sem tudja. Arra sem emlékszik. Azt a nevet, amivel  a világra indították. Vagy tán csak arra emlékezteti egy név a mackója nyakán lévő rongydarabon. Emlékezteti?

 

 Két szép könyv. Egyébként az első könyv írója jegyzi a Nathalie második élete c. film alapjául szolgáló regényt is. A másodikban pedig előjött a tegnapi film korának hangulata, egy náci orvos és környezeteként. Micsoda összejátszások! Véletlenek?

Egy elmaradt

találkozóról. Számomra elmaradt. Ez a szubjektív rész. Érdemes körülnézni az oldalon. Ez meg az objektív. Tegyétek meg, sokan térnek át az e-könyvekre. Én nem tudom megtenni, nekem kell a könyv, a fogása, a súlya, az illata. Viszont előnyei is vannak. Mikor a kedvenc olvasó áttér rá, mert gyors, letölthet rá olyanokat, amit másként nem ér el. S nekem akkor a szívem szakadt meg  a KÖNYVEKÉRT, mert tudom azok az élete. Vagy voltak az élete? vagy majd egyensúlyba kerül nála a kettő?

Egy kis gondűző

Tegnap éjjelig olvastam, ma reggel  a buszon fejeztem be. Sikerkönyv. Jó volt, egy kis kikapcsolódás. S egy ilyen címlap csábít, hogy a könyvet is elolvassuk, vagy csak engem?

Jobbos vagy balos?

No nem politikáról írnék. Áll apám az ablak előtt, kinéz, s megjegyzi. X ebből s ebből az irányból száll fel a biciklire, jobbos. Vannak jobbosok, az ő megfogalmazása szerint, akik látók, érzékenyek, gyógyító erejük van. S vannak  a balosok, az átlagemberek. Megélt 91 évet, soha nem beszélt ilyenről, most jött ki belőle. Én meg rácsodálkoztam, érdekel a misztika, az érzékelhető világon túli világ, a máshogy gondolkodók, érzékelők. Akkor családon belül volt kitől örökölnöm ezek szerint? Csak miért kellett ezekről évtizedeket hallgatnia?

 

 

 Apám  a háborúban pilótaként szolgált, vasutas gyerek volt, ő a tehetségével tudott csak előre lépni. (Lásd a cögerájbeliek Ottlik Iskola a határon-jából. Ő ezt átélte nap mint nap, nem gyerekként, már fiatal felnőttként.) Volt még egy jellemzője, ahogy meséli, a megérzései. Valahol Oroszországban talált egy templomban egy pókot. Azt hurcolta magával, aztán el kellett engednie, mert Pali pók jóslatai beváltak, féltek  a társai. A bevetések előtt megmondta, hogy ki nem jön vissza, sajnos igaza volt, mindig. Ő s még páran lettek  a nagy túlélők, azóta is mondja nekem, kinek mi van megírva, az valósul meg, ez ellen nem tehetünk. Volt bevetés, amikor a gépről az utolsó pillanatban le kellett szállnia, aki helyette repült odalett.

S jó szokásom szerint hozok egy könyvet, spirituális irodalomként jelölik.

 

Hiteles? Manipulált? Van reinkarnáció? Ilyenkor mindig eszembe jutnak Egely György szavai: sok minden van a világban amire nem találunk magyarázatot, de attól még létezik. (Déry Jánosnak anno sokat nyilatkozott ő, hova lett, évek óta nem hallottam róla, nem olvastam tőle? Az én hibám, én nem figyeltem, vagy ???)

A szürke érzés

" A szürke érzés. Anya mondta rá ezt aszót, amikor Dahling néniről beszélgettünk. A depresszió az az érzés, amikor az összes érzésünk kerekes székben ül. Kezük sincs már, és nincs ott senki, hogy tolja őket. És talán még defektes is a kerék. Nagyon kimerítő dolog."

és a könyv ahonnan kiírtam. Akinek kiskamasz gyermeke van adja a kezébe, imádni fogja! (Tami pl.)

Imádtam ezt a  megfogalmazást, s ha már könyvekhez keveredtem (mintegy véletlenül), legyen itt egy a 14 év fölöttieknek, főleg lányok kedvelik, adják  kézről kézre, megjegyzem teljes joggal. A  kínálatból végre egy normális könyv. S nem mellékesen még filmnézésre is buzdítja őket, s még ráadásabbul sorozat, lehet izgulni, várni a következő, a 3. kötetet!!!!!

S végre megszereztem  a Hideg szódát. Végre elmerülhetek benne, mert mikor a tavasszal megjelent a Nők Lapja Kertek.., abban egy részlet, azt kb. harmincszor olvastam el, bekattantam tőle, mert valami ismerős érzést, gondolatot indított el bennem, kertileg. (Készült is egy bejegyzés, de még nem fejeztem be, nos ideje megtennem.) Majd leírom. Ennyit mára, így hamar, hamar. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó könyvekkel!

Egy tüneményes könyvet olvasok

"Hatvanegy évvel a szerző születése előtt, 1919-ben jön világra a regény főhősnője, Helena Bieniecka, akit szépsége miatt mindenki csak Lalának, azaz babának nevez. Az ő alakját rekonstruálja könyvében Jacek, az unoka, kirajzolva egy különleges asszony történetét egy különleges korban, hiszen a nagypolgári família anekdotái pontosan visszatükrözik a hosszú huszadik század lengyel történelmét. Ám a családi történetek sem pusztán valós események krónikái, egyúttal átjárja őket a görög mítoszok, a shakespeare-i tragédiák és a világirodalom nagy történeteinek szelleme. A családi anekdoták, a nagymama szépiás színekkel megrajzolt képe egyszerre egy örökre eltűnt belle epoque megkapó felidézése és melankolikus tűnődés az idő múlásáról, elegáns és virtuóz nyelven, érett írói eszközökkel és finom humorral.

Ódivatú? Nosztalgikus? Eszképista? Talán. De az biztos, hogy kevesen csábítanak ilyen édesen és élvezetesen a múltba révedésre, és a mulandóságról való elmélkedésre."


forrás

S ha valaki elolvassa az előzetes részleteit, akkor elárulom engem egész más fogott meg a könyvben. A hangulata,  a párbeszéd  a már szenilis, összetöpörödött Lalával,  a nagyival, s ahogy kibomlik a története. A hangvétel, a bensőségesség, az összekacsintás és a szeretet. Ez utóbbi mindenekfelett. S igen  a történelem, annak fonákságai, ahogy szemléli, ahogy megélte, ez is része a könyvnek. De mindenek előtt a hangvétele. Idefotóztam egy részt, számomra ebben minden benne van.

 

 És egy egy riport a szerzővel, a könyvről is beszél.

Füzetemből

Az ördögbe is, mik nem jutnak Isten eszébe.
 Gabriel. García Marquez

S ismét jelzett nekem egy könyv a polcról. (Néha szoktak.) Még az elején vagyok, de olyan költői a stílusa, repít magával. Érzem, szeretni fogom.