Kertészkedő blogosoknak

 Nem tudom ajánlottam-e ezt a vlogot? Barkácsolás, felújítás, kert. S önmagát e magamutogató világban sosem mutatja. Csodák kerülnek ki a keze alól. Íme a kertje. Skócia speciális adottságok. Csodát tettek!

Megvettem Németh Éva könyvét, nálunk. Ha valakit érdekel megírom a módját. Már csak fordítani kell, de ezt a fiam megígérte, ha addig nem boldogulok vele. Nagyon szeretem a fotói világát, nem az iskolázott "tökéletes" fotók, azok unalmasak számomra, ezeknek hangulata, egyénisége van.

 S akkor kicsit az én kertemből:

Egy könyv ürügyén

 A Rosernes sang miatt

 

Az írónő jól ír, beszippantja az embert a nehéz téma ellenére. Legfeljebb később szorong, hogy mi is bontakozhat ki a történetből.

A könyvben mindegyikről olvashatunk, rájuk kerestem.  Tove Janssont gyermekkönyvek illusztrátoraként ismertem. Mindig tágul az ember látóköre.

Korábban sok angol videót néztem főleg lakberendezés, házak bemutatása. Most a múltkori vlog miatt is tán, s a korábban olvasott Kun Árpád könyvek is rányitották a szemem Norvégiára, s egymás után kerülnek elém az országgal kapcsolatos (mi erre a jó szó?) mindenek. Vagy éppen az északi országokból.

"...a korral

 valahogy napról napra mégis egyre több  lesz  a dolgom. És az idő is mind gyorsabban folyik." Murakami Haruki

 

Egyéniségek

 

S jöjjön egy könyvajánló, kicsit az utolsó lakásban hallottak ürügyén

Kicsit a kertről, a kertészről, s minden másról is

"A kertész is gyűjtő.A virágokból merít ihletet. A kertész kezéről gondolkodom. Mit érint meg? Egy szerető, várakozó, türelmes kéz. Megérinti, ami még nincs ott. A messzeséget őrzi. Ebben áll a boldogsága."

Mióta kertészkedem igyekszem a legtöbb virágnevet megjegyezni. Sokkal gazdagabbá tették a világomat.A virágok elárulásának tartom, ha anélkül vannak a kertünkben, hogy ismernénk a nevüket. Név nélkül nem lehetséges a megszólításuk. A kert a megszólítás helye is. Hölderlin Diotimája  itt példakép.....Virágok közt volt otthon a szíve, mintha az is egy volna közülük.Nevén nevezte mindet, szeretetből új, szebb neveket adott nekik, és pontosan tudta melyik, mikor virágzik a legszebben.

A kerttől... lassan megtanulom , mit jelent a gondoskodás, a mások iránti gondviselés. A kert valaha a szerelem helye volt.

A kert ideje a másik ideje. A kertnek megvan a maga ideje, ami felett nem rendelkezhetem. Minden növénynek megvan a maga ideje. A kertben többféle idő keresztezi egymást....    Meglepő, hogy az összes növény kifejezett időtudatossággal büszkélkedhet, sokkal inkább mint az ember, aki mára időtlenné, időhiányossá vált.A kert intenzív időtapasztalatot tesz lehetővé. A kert, amiért dolgozom, viszonozza a munkám. Létet és időt ad cserébe.A bizonytalan várakozás, a szükséges türelem,a lassú növekedés különleges időérzetet teremtenek."

 

Egy másik könyv. történelmi regény, kalandos. S ha tetszik, várható a folytatása. Remélem. Van, amikor nem jelenik meg, volt rá példa. Az író minden esetre megírta.

S valaki Agatha Christie stílusában, életművét folytatva Poirot főszereplésével krimiket kezdett írni. Ítélje meg ki-ki milyen sikerrel.

S íme egy könnyű, nyári, női olvasmány, hogy ilyen is legyen. Meg amúgy is, meleg van.

Vasárnapi programom

Vasárnapi programom egy része, estefelé azért metszegettem is, Finoman, ügyelve magamra. Viszont úgy lenőttek egyes bokrok az útra, hogy a kertbe miattuk -főleg, ha nedvesek voltak két oldalról a bokrok és a vadszőlő- veszélyes volt közlekedni.

Imádom ezt a sorozatot (https://www.youtube.com/watch?v=5JR8aIlzwSI&list=PL6SGm79asN1gEl2j3bpl7hQz68joszuf_&index=27), jók a történetek, s fantasztikus házbelsőket mutatnak, a 6.,7. sorozatról írok aktuálisan. Elgondolkodom, hogy ezek díszletek lehetnek vagy egy-egy házba mennek ilyenkor forgatni, vagy jól összevágták a külső felvételeket egy-egy benti  díszlettel. Hasonló a helyzet a Margaret Pilcher filmekkel is, bár azok más kategóriák, a tündérmesék(?) világa, néha kiszámítható és lapos történetekkel, ilyenkor, ha már sejthető újat keresek. Máskor akad köztük érdekes is. S a táj, a helyszínek!!!

Aztán ellentétnek ott vannak a Vera a megszállott nyomozó sorozat nyomasztó helyszínei, egy másik Anglia. Erősen másik. S nézzünk körül az https://www.youtube.com/watch?v=dHfrnHcDAbk sorozat epizódjaiban is, ismét más vidékkel, házakkal találkozunk. Így színes az élet, a világuk.

Ezekre a mályvákra két évet vártam, bontakoznak, imádom őket. Micsoda színeket hoznak!

Ez már a nyár, június.

 

"A hímzett párnán, amelyet magához ölelt, a következő felirat állt: Én nem vitatkozom, csak elmagyarázom, miért van igazam.”

 

 Már évekkel ezelőtt látott film, ismét elém került, leragadtam nála (miközben a Lakótársat keresünk trilógia filmjeit is nézem. Kínlódva a mellékesen megjelenő felugró ablakokkal, reklámokkal, stb. )

 S mi köti össze mindhármat, amit most ajánlok? Tán a saját utunk megtalálása.

A könyv a listámon szerepelt, végre hozzá jutottam. Viszont, honnan került a listámra? ki tudja? Minden szava megérte. A mélyről érkező főhős egyetemi tanár lesz, megnősül, éli az életét. Hogyan? Erről szól a könyv. Látszólag hétköznapi történet egy magányos emberről, nagyon szépen megírva. Szinte zenéje volt a szövegnek, pedig amiről ír, keserű, szomorú. Volt, hogy félretettem a könyvet, mert nem bírtam elviselni amit műveltek vele, vagy hagyta , hogy műveljenek vele. Aztán a könyv visszahívott, s folytattam. Egyszer csak kezébe vette a sorsát, s visszacsapott.S milyen szellemesen! (Mikor félretettem, gondoltam nézek egy kis Derrick-et. Ott ismét az emberi mocsokba botlottam. Kutyaharapást szőrével. Ezt kaptam.)

S egy könnyebb könyv, amit a borító alapján kissé félve kezdtem el olvasni. Kellemes csalódás lett. Letehetetlen női könyv a Cosmopolitan legendás főszerkesztőjének Helen Gurley Brown-nak indulásáról, küzdelméről (is) szól,aki megváltoztatta a lap arculatát.

Olvassátok el!

Szép, szívhez szóló, s hány ember mesélhetné el. Legfeljebb nem mindenkit viselt meg ennyire? Vagy arról nem szólt az emlékezés? 
 
https://wmn.hu/wmn-life/46610-het-gyerekemet-temettem-el--egy-csalad-messze-nyulo-agai

S itt a témához ismét ajánlom az egyik múltkori bejegyzés könyvét:

 ... és álmodjatok, álmodjunk:

 

forrás :  http://www.desiretoinspire.net/blog/2017/4/20/showhouse-dreams.html

Mozgalmas nap

van mögöttünk. Mondjuk nekem az éjszakám is az volt némi hasmenéssel tűzdelve, az "EPEGÖRCS" már csak hab lett a tortán. Szenvedek, mint a kutya, aki kilencet kölykezett, mondaná nagyanyám. Már mindenre gondoltam, ugyebár a rengeteg kövem kivették, de az orvos szerint valami homok lehet a rosszullétek mögött. Ó, én naiv, azt hittem a műtéttel könnyebb lesz... Várom a laboreredményeket, azokkal remélem többet megtudok.

Ismét jelentkezett a szagelszívó egere. No, nem a régi, ő újabb áldozata lett Cirnyó úrfinak, a múltkori szertartás véghezvitele után. Milyen jó egy macska a háznál. Így nem kell az udvaron elengedni, ő rövid úton intézi el a sorsukat. Természetesen némi előkészítés után.

Közben a kezembe akadt egy könyv, egész véletlenül, egy blogban akadtam rá.

Szenzációs a stílusa, közérthetően, mégis tudományosan ír a címbeli ügyekről. Azért a sok latin szótól, megnevezéstől néha zsibbad az agyam, ilyenkor jön egy másik könyv, mintegy kikapcsolódásként.

Poirot az aktuális nyomozója!

S ha valaki végigolvasott idáig, egy halvány megjegyzés. A kórház udvarán futottam bele egy régi ismerősbe, beszélgettünk. Szó szót követett, s mondom neki nem engedtem magam búcsúztatni, s be sem járok a munkahelyre. (Az más kérdés, hogy volt régi kolléganőmmel ide-oda , az ő könyváraiba eljárogatok. Mert ugye....) Ő ezt teljesen természetesen vette, mert bizony az ő munkahelyén is történtek ilyenek. Megnyugodtam. Nem mintha ez bármin változtatna, de láttam nem vagyok mégsem egyedül, hogy nem csinnadrattával jöttem el x év után  a jól megérdemelt pihenőidőmre. Stb. Bevallom kissé különcnek éreztem magam, bár a döntésem máig nem bántam meg. S akikkel kell, máig tartom magánemberként a kapcsolatot.

S búcsúzóul egy ajánló. A Vizitkártya blog írója nagy-nagy kedvencemhez, Szegedi Katalin illusztrátorhoz  látogatott el.

E szépséges illusztrációk Finy Petra mesekönyvéhez készültek. (Kimásoltam az asztalomra, hogy sokszor gyönyörködhessek bennük.) Az ő meséit, regényeit is érdemes olvasni kicsinek és nagynak.

Ennyi volt mára, megyek vissza Poirot-hoz. S reménykedem egy nyugodtabb éjszakában.

Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)

hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba,  alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.

 

 

Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.

Azt nem írtam, hogy  a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs.  A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:

hazai Provence 

S nézegetem  a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.

 

 

S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.

Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés. 
(S valamikor még szomszédok is voltunk...)  S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli  olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.