Kicsit a kertről, a kertészről, s minden másról is

"A kertész is gyűjtő.A virágokból merít ihletet. A kertész kezéről gondolkodom. Mit érint meg? Egy szerető, várakozó, türelmes kéz. Megérinti, ami még nincs ott. A messzeséget őrzi. Ebben áll a boldogsága."

Mióta kertészkedem igyekszem a legtöbb virágnevet megjegyezni. Sokkal gazdagabbá tették a világomat.A virágok elárulásának tartom, ha anélkül vannak a kertünkben, hogy ismernénk a nevüket. Név nélkül nem lehetséges a megszólításuk. A kert a megszólítás helye is. Hölderlin Diotimája  itt példakép.....Virágok közt volt otthon a szíve, mintha az is egy volna közülük.Nevén nevezte mindet, szeretetből új, szebb neveket adott nekik, és pontosan tudta melyik, mikor virágzik a legszebben.

A kerttől... lassan megtanulom , mit jelent a gondoskodás, a mások iránti gondviselés. A kert valaha a szerelem helye volt.

A kert ideje a másik ideje. A kertnek megvan a maga ideje, ami felett nem rendelkezhetem. Minden növénynek megvan a maga ideje. A kertben többféle idő keresztezi egymást....    Meglepő, hogy az összes növény kifejezett időtudatossággal büszkélkedhet, sokkal inkább mint az ember, aki mára időtlenné, időhiányossá vált.A kert intenzív időtapasztalatot tesz lehetővé. A kert, amiért dolgozom, viszonozza a munkám. Létet és időt ad cserébe.A bizonytalan várakozás, a szükséges türelem,a lassú növekedés különleges időérzetet teremtenek."

 

Egy másik könyv. történelmi regény, kalandos. S ha tetszik, várható a folytatása. Remélem. Van, amikor nem jelenik meg, volt rá példa. Az író minden esetre megírta.

S valaki Agatha Christie stílusában, életművét folytatva Poirot főszereplésével krimiket kezdett írni. Ítélje meg ki-ki milyen sikerrel.

S íme egy könnyű, nyári, női olvasmány, hogy ilyen is legyen. Meg amúgy is, meleg van.