Ami egy nővérnek, orvosnak normális és teljesen természetes az a betegnek nem. Amikor látod a gyerekedet elkábítva, megszólalni alig tud, összeszorul a szíved.
Amikor megkérdezi, hogy a két napra jövendölt probléma miért tart nagyon kemyényen már négy napja. (Mert közbejött valami...)
Állítólag ma van a legnehezebb nap. Ha telefonálok, csak azért mert aggódom, nem hisztizek, csak láttam az állapotát, s sajnálom, féltem, aggódom.
Reggel azt mondta (négy nap után) felmegy a netre. Ha ezt megtette az már a javulás, jobbulás jele. Csak beszélnie ne kelljen, az nem megy. Most inkább drukkolok a netezésnek, máskor nem örülök neki. Most gyógyszer, hajtóanyag.
Ennyi. Köszönjük ránkgondolást!!!!!!!!!!!!
Biztos vagyok benne, hogy pontosan azt a támogatást kapja Tőled a fiad, amire szüksége van és abban is biztos vagyok, hogy nehéz lehet most erősnek lenned, de fel a fejjel és gondolj arra, hogy egyre jobban és jobban lesz!!! Így kell lennie.
VálaszTörlésSzurkolok mindkettőtöknek!
VálaszTörlésMi az elérhetősége a neten? Ha ez kell a javuláshoz ,ismeretlenül is megnyilvánulunk neki.
VálaszTörlésIsmeretlenül is szurkolok a TELJES gyógyulásért. Soha nem írtam, de naponta olvasom a blogod és nagyon Veled érzek. Kiívánok nagyon jó erőt egészséget, hogy továbbra is tudjátok egymást támogatni.
VálaszTörlés